Berhalterék kontra Reynáék: az amerikai rémálom

Tényleg nagy igazság, hogy egy szülő legalább annyit tud ártani a gyereknek, mint amennyit használ, feltéve, hogy az érzelmei vezérlik az értelme helyett. Olyankor biz’ a jogos kritikát is igaztalan bántásnak véli, és mindjárt támadásba lendül. A túláradó anyai ösztön szólalhatott meg Reyna mamában, aki maga fedte fel, ő a Gregg Berhalter elleni piszkos hadjárat kirobbantója. Történt, hogy a világbajnoki búcsú után néhány nappal az amerikai szövetségi kapitány egy New York-i konferencián a csapatvezetésről tartott előadásában azt találta mondani:

„A vb-n volt egy játékosunk, aki a pályán és azon kívül sem felelt meg az elvárásainknak. Egy, a huszonhatból. Leültünk hát a stábbal, hogy megvitassuk, mit tegyünk vele. Az is megfordult a fejünkben, hogy hazaküldjük. Úgy döntöttünk azonban, még egyszer leülünk vele beszélgetni. Azt is elmondtuk neki, az egész csapat előtt kell bocsánatot kérnie, de nem elég egy bocs, fiúk, azt is el kell árulnia, miért kér elnézést. Amikor megtette, a játékostársak egyesével odamentek hozzá, kezet fogtak vele, megjegyezve, látni is akarják a változást. Onnantól fogva semmi probléma nem akadt ezzel a futballistával.”

Fontos, hogy Berhalter nem említett nevet, nem is az volt a cél, hogy az illetőt pellengérre állítsa, pusztán elmesélt a konferencián egy igencsak friss történetet, ami passzolt az előadássorozat témájához. Öt nappal később azonban napvilágot láttak az ott elhangzottak, amire a történetben magára ismerő dortmundi Giovanni Reyna Instagram-posztban reagált:

„Nem akartam az ügyet kommentálni, mert azt gondoltam, a csapaton belüli történések a falakon belül maradnak. Ehhez képest megjelentek a professzionalizmusomat és a személyiségemet megkérdőjelező megjegyzések, ami miatt muszáj megszólalnom. Kevéssel a vb kezdete előtt Berhalter edző közölte, limitált lesz a tornán a szerepem. Ez engem nagyon lesújtott. Szenvedéllyel játszom, a futball az életem, szerettem volna nagyban hozzájárulni a fiatal amerikai válogatott remélt jó szerepléséhez. Emocionális ember vagyok, elismerem, hagytam, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam, amelyek néhány napig rányomták a bélyegüket az edzésmunkámra és a viselkedésemre. De bocsánatot kértem az edzőmtől és a csapattársaktól, amit ők elfogadtak. Sajnálom, hogy a történtek ennek ellenére még mindig témát jelentenek.”

Még néhány mondatot ejt a 20 éves támadó arról, mennyire imád az amerikai válogatottban játszani, és hogy bízik a négy év múlva esedékes vb-n való sikeres szereplésben, hanem a kommentár kapcsán azt lehetett gondolni, a csörtének ezzel vége. Koránt sincs azonban, sőt! Eztán kerekedett csak világraszóló balhé az ügyből.

Az említett kongresszuson elhangzottakat, no meg fiuk negligálását – két meccsen összesen 52 percet tölthetett a gyepen a németországi légiós – elfogadni képtelen Reyna szülők bosszút forraltak, és egy ezeréves történetet előrángatva igyekeztek a „gonosz” szövetségi kapitányt meghurcoltatni, még ha nem is feltétlenül a nagy nyilvánosság elé szánták akciójukat. Pusztán csak jelentettek az amerikai szövetségnek egy esetet, ami több, mint harminc éve történt, és ami igencsak rossz színben tünteti fel Berhaltert. A szövetségi kapitány azonban megelőzte a szövetség vizsgálatot elrendelő kommünikéjét, és január 3-i Twitter-bejegyzésében részletesen leírta, mi történt 32 éve:

„1991 őszén, a tizennyolcat épp betöltve, mindjárt az első találkozásunkkor úgy éreztem, Rosalind személyében megtaláltam a lelki társamat. Az érzés kölcsönösnek bizonyult. (...) Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Négy hónapja jártunk, amikor történt egy incidens. Az egyik este egy helyi bárban iszogatva elég hangos vitába keveredtünk, amit az utcán is folytattunk. A vita hevében Rosalindot lábon rúgtam. Nincs rá mentségem, szégyenteljes, amit tettem, és a mai napig bánom. Mindjárt bocsánatot kértem, de ő onnantól fogva érthető mód nem akart szóba állni velem. A történtekről beszámoltam a családjának és a barátainak is, vállalva a felelősséget. Tanácsadásra is jelentkeztem, és azóta soha hasonló tettre nem vetemedtem. A legjobban attól féltem, hogy örökre elveszítem a lelki társam, Rosalind azonban hét hónappal később váratlanul jelentkezett, és megkérdezte, találkozhatnánk-e. A beszélgetés végén úgy döntöttünk, újraépítjük a kapcsolatunkat. (...) Az ominózus este tanulságai egy elhivatott, szerető, egymást támogató kapcsolatot szültek, ezért is ünnepelhettük az elmúlt héten a 25. házassági évfordulónkat. (...) Azért is osztom meg ezt az esetet több, mint 30 év távlatából, mert a történtek csak formálták, és nem meghatározzák a személyiségemet. Egy 18 éves ember egy rossz pillanatban borzasztó rosszul döntött, de Rosalinddal azóta gyönyörű utazáson veszünk részt. Felneveltünk négy gyönyörű gyermeket, akik tisztában vannak a történtekkel. Büszkék vagyunk a kapcsolatunkra, a házasságunkra, a családunkra, magunkra, akikké váltunk.”

A kommünikét Rosalind és Gregg Berhalter is aláírta. És hogy az edző miért is tartotta fontosnak a nagyközönséggel megosztani életük egy privát pillanatát? Berhalter értesült ugyanis arról, hogy valaki „megpróbálja levadászni”. Ellehetetleníteni. Kompromittálni. Giovanni Reyna édesanyja, Danielle nem is titkolta, ő az, aki az amerikai futballszövetségnél bemártotta.

„Azt gondoltam, nagyon tisztességtelen Gióval szemben, hogy miután bocsánatot kért az éretlen viselkedéséért, továbbra is a földbe döngölik, miközben Gregg Berhalter egy sokkal súlyosabb tette után, amit a fiamhoz hasonló korában követett el, simán bocsánatot nyer. Nem akarok már a múltban vájkálni, de Berhalterék közleménye bagatellizálja az azon az estén valójában történteket. Rosalind Berhalter egykor a szobatársam volt, a csapattársam, a legjobb barátom, én segítettem át a traumán, amit elszenvedett. Sok időbe telt Greggnek megbocsátanom, de végül mindkettejük, valamint a gyerekeik is az életünk részévé váltak. Azt vártam volna, hogy Giót is hasonló kegyben részesíti.”

Meglepő fordulat, ugye? Mert hát a „legszebb” az egészben, hogy az egykori amerikai válogatott labdarúgó Danielle Reyna (születési neve Danielle Egan) Rosalind egyetemi szobatársa és csapattársa volt a University of North Carolinában, egyben a legjobb barátja; Giovanni édesapja, a 112-szeres válogatott labdarúgó Claudio Reyna Gregg Berhalter középiskolai és egyetemi csapattársa, esküvői tanúja. Aki, miközben kiáll felesége akciója mellett, tagadja az időközben ugyancsak felvetődő vádakat, amelyek szerint azzal fenyegette a vb alatt Berhaltert, hogy őt lejárató információkat tár a nyilvánosság elé.

Hát, itt tartunk most. Van egy elfogult, kicsinyes, bosszúszomjas focista anyuka; egy hasonlóképp sértett, korábban ünnepelt focista apuka; egy, a megállapodása lejártával az újbóli szerződésajánlatban egyelőre csak bízó, de belső vizsgálat elé citált szövetségi kapitány; egy meglehetősen furcsa sztoriba keveredő futballszövetség (amelynek sportigazgatója, Earnie Stewart, valamint a válogatott menedzsere, Brian McBride egyaránt Claudio Reyna korábbi csapattársa és barátja, ahogyan persze Berhalternek is…); valamint két, egykor baráti, mára A rózsák háborúját vívó neves futballista família.

Gyerekek, biztosan ért ennyit ez a vb?