Bernd Storck az olajos pénzen nevelgetett Pandák élén

Ami miatt Bernd Storck mindenképp otthonosan érezheti majd magát új állomáshelyén, az a nyelv. Eupen városa ugyanis a német határ közelében fekvő Liege tartományban fekszik, és ez Belgium legnagyobb német nyelvű közösségének központja. A körülbelül 18 ezres lélekszámú település több évszázados múltra tekint vissza, ám biztosak lehetünk benne, hogy a német edzőt nem ez motiválta új csapata kiválasztásánál.

A futballcsapat 1945-ben jött létre két kisebb helyi klub összefonódásával, de az első másfél évtizedben csak a regionális bajnokságokban szerepelt. Az 1960-as évek óta azonban megszakítás nélkül tagja az országos ligáknak, vagyis az első három osztálynak. A kiscsapat státuszból nem is tudott kitörni, története jelentős részében a második vagy a harmadik ligában szerepelt, ezért is volt páratlan siker, amikor a 2009-2010-es idény végén az osztályozót megnyerve, fennállása során először jutott fel az élvonalba.

Hogy mennyire kiscsapat volt az Eupen, jól jelzi, hogy az élvonalbeli kritériumoknak nem volt megfelelő a stadionja, ezért amíg nem sikerült a megfelelő méretűre (8500 fős befogadóképesség) növelni a kapacitását, addig Sint-Truidenben játszott pályaválasztóként. Az első mérkőzésük az új otthonban, a Kehrwegstadionban viszont igazán emlékezetesre sikerült, sereghajtóként 6–0-ra páholták el az addigi főbérlőjüket. Az első élvonalbeli látogatás mindenesetre a szezon végén kieséssel zárult, ám hamarosan nagyot fordult a világ a Pandákkal (a csapat beceneve a fekete-fehér klubszínek után).

A kicsi, de otthonos Kehrwegstadion (Forrás: Wikipédia)

A katariak színrelépése

2012-ben az állandó anyagi problémákkal küzdő egyesületet körülbelül négymillió euróért megvásárolta a katari Aspire Zone Foundation, amely a világ számos országában üzemeltet futballakadémiát, de főleg Afrikában és a Közel-Keleten.  A központ természetesen Doha, de a szenegáli iskolájuk is meglehetősen erős. A befektetők célja egyértelmű volt: az akadémiáikon talált és főleg európai edzők által képzett tehetségeket egy jelentős, de azért nem a legmagasabb polcon lévő európai bajnokságban erősíteni, hogy idővel hazájuk (főleg Katar) válogatottját erősítsék. A történet kicsit hasonlít a Beverenéhez, amely egy időben egy komplett elefántcsontparti válogatottat is ki tudott volna állítani, de az Aspire nem csak egy országra koncentrált.

Az élvonalbeli visszatérésre relatíve sokat, három szezont kellett várni, azonban az elmúlt években tartósan a Jupiler Pro League résztvevői tudtak maradni.

Noha az nem állítjuk, hogy az Aspire Akadémia, KAS Eupen útvonal a garancia a világklasszissá váláshoz, nem szabad elvitatni, hogy olyan ismert játékosokat tudtak már adni a labdarúgásnak, mint a Galatasaray korábbi, az Olympiakosz jelenlegi szélsője, a nigériai Henry Onyekuru, vagy a szenegáli jobbhátvéd, Moussa Wagué, aki egészen a Barcelonáig vitte, jelenleg a PAOK Szaloniki játékosa kölcsönben. Mellettük a klub megpróbál jó pedigréjű, de igazán ki nem teljesedő, korább kiklasszis-ígéreteket szerződtetni, így volt már a klub játékosa az Espanyol korábbi remek középpályása, Luis García, vagy a BL-győztes, de a Barcelona első csapatában alig-alig megforduló Jeffrén Suárez. Manapság a legnagyobb név talán a keretben az az Andreas Beck, aki fénykorában a Hoffenheim és a Stuttgart mellett a német válogatott jobb oldali védekezéséért is felelt.

Moussa Wagué, az Aspire-Eupen házasság egyik legismertebb gyermeke (fotó: aspire.qa)

Miért éppen Storck?

Az eredmények megfelelnek annak, amit az ember egy nevelésre, ismeretlen játékosok felépítésére alapuló klubtól elvár, a bajnokságban sosem sikerült még a legjobb tíz közé bekerülnie az Eupennek, de a Belga Kupában már háromszor – a most zárult szezonban is – eljutott az elődöntőig, és nem kizárt, hogy hamarosan a nemzetközi kupákban is találkozhatunk a csapat nevével.

Nyilván pontosan tudja, hogy új állomáshelyén nem trófeákban mérik a sikert, ám a kihívás, hogy a világ egyik leggazdagabb akadémiájának tehetségeit építheti be az európai futballba, bizonyosan meglegyezgette a szakmai hiúságát, bár egyelőre csak egyéves szerződést kötött a klubbal. Könnyen lehet, hogy ő az az edző, akire ennek a projektnek szüksége van, feltéve, hogy folytatódik az egész a világbajnokság után is – a legsúlyosabb vád ugyanis az Aspire és az Eupen együttműködtetése kapcsán mindig az, hogy ezt csak azért találták ki, hogy Katar minél erősebb válogatottat tudjon kiállítani a 2022-es seregszemlére.

Kiemelt fotó: lavenir.net