„Beszélgess valakivel, próbáld meg! Engem ez mentett meg!”

„Beszélgess valakivel. Tedd meg! Nem érdekel, ki vagy, és hogy elhiszed-e, hogy problémáid vannak. Jól vagy? Tök mindegy, akárhogy is vagy, próbáld meg! Találj egy terapeutát, keresd meg a szüleidet vagy akár a barátodat. Engem ez mentett meg, többször is, mint amennyire vissza tudnék emlékezni!”

Roman Bürki sorai ezek, a Player’s Tribune-on jelentek meg. A svájci futballista hat éven át volt a Borussia Dortmund első számú kapusa, két salátástálat nyert a csapattal, közben a svájci válogatottba is behívták. Nyíltan vall a kapusokra nehezedő iszonyatos mentális teherről, arról, hogy játékos és szurkoló kimondatlanul is tőle várja, hogy a csapat ne kapjon gólt. S hogy ez hogyan képes szabályosan összetörni lelkileg a kapusokat. Azokat, akik nem hajlandók kibeszélni magukból a félelmeiket, kételyeiket.

Bürki karrierje tele van olyan időszakokkal, amikor kölcsönben szerepelt vagy második számú kapus volt a klubjánál, a válogatottban. Volt idő, amikor egyszerűen nem volt bátorsága hozzá, hogy beálljon a kapuba.

Úgy kezdte, hogy 15 évesen eltanácsolták az FC Thuntól, ami annyira földhöz vágta, hogy amikor néhány hétre rá a Young Boys próbajátékra hívta, az edzés napján nem mert kimenni a szobájából. Az apja, aki amatőr szinten védett a helyi futballcsapatban, ekkor a szemébe nézett, és azt mondta neki: láttalak edzeni, játszani, pontosan tudom, hogy elég jó vagy a Young Boyshoz. Rávette, hogy elinduljanak.

„Azt reméltem, hogy dugóba kerülünk, vagy történik valami, és nem fogunk odaérni az edzésre. Aztán megérkeztünk, kaptam edzésfelszerelést, úgy néztem ki, mint a játékostársaim. A tréning után odajött hozzám az edző, és azt mondta, szeretné, ha náluk játszanék. Az a nap megváltoztatta az életemet. És csak azért jöhetett el, mert apám ki tudott csalogatni a szobámból. Azóta rengetegszer gondolok vissza arra a napra. Gyerekként sokszor nem értjük, hogy miért tartunk valamitől vagy miért vagyunk boldogtalanok, és néha a szüleink sem értik. Ez teljesen normális. Ilyenkor egy olyan emberre van szükségünk, aki megmutatja a helyes irányt.”

Bürki 15 és 23 éves kora között a Young Boysnál játszott, és amikor a felnőttcsapat közelébe került, az egyik csapattársa azt javasolta neki, látogasson el a csapat sportpszichológusához. Előítélekkel telve lépett a szobába, és egészen pozitív csalódásban volt része. A szakember például megkérdezte tőle, mi a célja a Young Boysban, mire a kapus azt felelte: 90 percen át összpontosítani a kapuban. Egészen más válaszra számított.

„Ez jó, de sajnos az agyunk ezt nem teszi lehetővé. Ezért amikor a labda távol jár a kapudtól, kapcsolj ki, lélegezz mélyeket, és nézd a közönséget. Ezután már újra magas szinten tudsz majd összpontosítani. Minél közelebb lesz a labda a kapudhoz, annál erőteljesebben.”

Bürkit annyira meglepte, amit hallott, hogy azon kapta magát, nem a pszichológus jegyzetel, hanem ő maga. Azt írja, élete egyik legjobb döntése volt, hogy bement hozzá.

Szüksége is volt a lelki támogatásra, a Young Boysnál töltött első két felnőtt idényében folyamatosan kölcsönadták, a Thunban és a Schaffhausenben 13 meccset kapott két idény alatt. 2011-től már helyet követelt magának – a Grasshoppersben. Később átigazolta a Freiburg, ahol kinézte magának Thomas Tuchel. 2015-től a Borussia Dortmund kapujában állt.

A 2017–2018-as Bajnokok Ligája-idényben a Dortmund szörnyen indított, két vereség után utazott Ciprusra. Az Apoel Nicosia ellen úgy játszott 1-1-et, hogy Roman Bürki egy védhető lövést megpróbált megfogni, kipattant róla a labda, amelyet a támadó begurított a kapuba.

Egyfolytában azon emésztette magát, mit fognak ehhez szólni mások.

„Ahogy sétáltam le a pályáról, azon gondolkodtam, lehet, hogy ennyi volt számomra ennél a klubnál. A játékostársaim vigasztaltak, Roman, ne foglalkozz vele – mondták, de nem éreztem jobban magam. Ilyenkor tudod, hogy az újságírók írnak majd rólad, és vajon mit gondolnak majd a szurkolók? Aztán bejelentkezel a közösségimédia-oldaladra, és dühös üzeneteket olvasol olyan emberektől, akik miattad veszítették el a fogadásukat. Hazamész, és képtelen vagy aludni.”

Bürki azzal szembesült, hogy a freiburgi időszak után, ahol meccsenként mintegy 15 lövés ment a kapujára, Dortmundban alig fele ennyit kellett védenie a pazar védelem mögött, de a kevés kapura tartó lövés sokkal nagyobb helyzeteket eredményezett, ami feszültebbé tette. Amiatt is emésztette magát, hogy egy Dortmund-legenda, Roman Weidenfeller helyét kellett átvennie, s ez óriási kihívást jelentett.

„Visszatekintve túlságosan lelkes voltam ahhoz, hogy igazán jól teljesítsek. Amikor felhívtam a pszichológust másnap reggel, nem is kérdezett a hibámról, teljesen más dolgokról beszélgettünk. Például, hogy mikor indulunk majd haza a csapattal. Amikor felhoztam a rossz mozdulatot, nem próbálkozott hókuszpókuszokkal, annyit mondott, szerencsétlen mozdulat volt, ennyi. Egyből jobban is éreztem magam. Amikor a közösségi médiás üzenetekre terelődött a szó, azt mondta, nem engedhetem közel magamhoz, ezeket az üzeneteket. Ami a közösségi médiában történik, nem a valóságban történik – mondta, és azt javasolta, kapcsoljam ki a hozzászólási lehetőséget. Azt kérte, mindennap írjak le három dolgot a nap végén, ami pozitív érzést váltott ki belőlem, s lefekvés előtt elolvastam a saját soraimat. Már-már nevetségesen egyszerű dolgok ezek, de segítettek, elfeledtették velem a negatív impulzusokat.”

Az is mélyen az emlékezetébe égett, ahogy egy ízben a Paderborn elleni bajnokin megcsinálja a cselt a tizenhatoson belül, és az ellenfél támadója becsúszva elpöcköli előle a labdát, amely a kapuban köt ki.

A B-közép, vagyis a híres dortmundi Sárga Fal előtt történt az eset, a jeges rémület lett úrra Bürkin, aki csak akkor nyugodott meg kissé, amikor a szurkolók a szünetben elkezdték skandálni a nevét. 

Az apró lélekemelő lépések, melyeket a pszichológusa tanácsolt, megtették a hatásukat, Bürki nem omlott össze, amikor anyagi okok (magas fizetése) miatt a 2020–2021-es idény végén elveszítette a helyét Dortmundban.

2022-ben az MLS-be törekvő St. Louis City SC megkereste a kapust, aki elfogadta az ajánlatot, és a csapat MLS-bemutatkozása, vagyis 2023 óta a Major Soccer League-ben véd. Azóta is tartja a kapcsolatot dortmundi pszichológusával.  

„Biztos vagyok benne, hogy nélküle összeroskadtam volna a sajtó, a csapattársak és a saját magam támasztotta elvárások alatt. Nos, igen, profi kapus vagyok, de emellett egy átlagos ember, szóval megtörténhetett volna, hogy összeomlok. Én is szorongok, aggódom, és hibákat követek el. De nincs baj velem. Egyszerűen csak nagyon nehéznek érzem, hogy mindent magam oldjak meg, csakúgy, mint az emberek jelentős része. Pusztán annyi a különbség, hogy valaki ezt elismeri, más pedig nem. Szóval akárki is vagy, remélem, megtalálod a saját mentálterapeutádat. Bárki, akiben megbízol, megfelelő személy. Ha a leghétköznapibb dolgokat mondod is el neki, jobban fogod érezni magad. Hidd el!”

Bürki végtelenül hálás a szüleinek, a bátyjának, a barátainak, a csapattársainak és két mentálterapeutájának, hogy segítették az úton.

„Köszönöm, hogy meghallgattatok. Köszönöm, hogy kirángattatok a szobámból.”

Kiemelt fotó: Getty Images