Beszéljünk Brunóról és az ő szerencseszámáról

Érdemes hamarjában leszögezni: Bruno Guimaraes személyében nem csak egy rendkívül tehetséges brazil játékost igazolt januárban a Newcastle United, hanem egy vezért, a jövőbeli sikerek zálogát, aki köré csapatot lehet építeni.

Nem véletlenül csekkolt be érte az Arsenal és a Juventus is. Az a hatos ugyanis, aki egyszerre nyolcas, azaz miközben futballozhat a védelem előtt a labdát felvevő, azt nyomás alatt is megjátszani képes védekező középpályásként, box to box futballistaként, a pálya egészét felszántó középpályásként is nyugodt szívvel bevethető. Mert remekül viszi fel a labdát, bírja a strapát, játékintelligenciája megengedi, hogy mindig a jó megoldást válassza, rúgótechnikája révén pedig rendre oda is küldi a labdát, ahova szánja.

Már most, kilenc hónappal a szerződtetése után bizton állítható, megérte a befektetés, és a 42 (plusz nyolc) millió eurót bőséggel megszolgálja. A fizetését is nyilván – a hírek szerint a Newcastle legjobban kereső játékosává vált, bár a klub sietett leszögezni, a francia sajtóban megszellőztetett heti 170 ezer font (80 millió forint) túlzás. Az angolok hosszú időn át figyelték mindenesetre, de csak a tulajdonosváltással nyílt esélyük arra, hogy értékelhető ajánlattal kínálják meg a Lyont. Azt követően, hogy megtették, az Olympique elnöke, Jean-Michel Aulas sem élhetett már ellenvetéssel: Bruno Guimaraes Lyon után Newcastle-ben is magára ölthette a 39-es számú mezt.

Azért azt, mert édesapja Rio de Janeiróban taxisofőrként a cég 39-es számú autóját vezette, Bruno pedig ezzel is imádott apukája előtt akar tisztelegni. Akinek valóban elég sokat köszönhet. Hogy mást ne mondjunk, feleségével, Márciával minden vasárnap elutazott 430 kilométerre Riótól, csak hogy lássa fiát az Audax nevű kiscsapatban futballozni. A meccsek után némi időt eltölthettek még együtt, ám mert a szülőknek másnap dolgozniuk kellett, néhány óra elteltével felkerekedtek, hogy ismételten leküzdjék a nem éppen csekély távot. De ha már küzdelem: édesapja a nehezebb pillanatokban sem engedte, hogy Bruno letérjen a neki szánt útról. Gyerekként hiába terelgette ugyanis a riói Flamengo futsalcsapatában a labdát, a nagypályás együttesben nem sikerült kiharcolnia helyét. Egy évet eltölthetett aztán a Fluminensében, de ott sem benne látták a jövő klasszis középpályását, végül pedig a harmadik nagy riói klub, a Botafogo is elutasította. A csalódott Bruno ezek után azzal állt szülei elé, hogy elengedi a nagypályás futballt, és az idők végezetéig marad futsaljátékos. Édesapja szavai kellettek ahhoz, hogy jobb belátásra térjen.

„Apu mindig nagyon sokat követelt tőlem, ha nem ment a játék, eléggé bosszankodott. Azért, mert tisztában volt azzal, mennyi minden lakozik bennem. Akadtak érdekes húzásai… Ha kikaptunk, egész nap egy sonkás, sajtos szendviccsel kellett beérnem, ám ha nyertünk, hagyta, hogy azt egyek, amit csak akarok. Úgyhogy vereségek után korgó gyomorral az édesanyámat fűztem, hogy legalább egy hamburgert készítsen nekem”

– mesélte édesapja furcsa motivációs szokásairól.

Az Audaxban eltöltött szezonok után 2017-ben igazolta le az első ligás Athletico Paranaense, ott szerepelt először 39-esben. Amikor ugyanis megkérdezte apját, melyik mezszámot válassza, ő a 39-est ajánlotta, mondván, taxija mindig szerencsét hozott a családnak. Erre mi történt? Amikor Bruno másnap megérkezett az edzésre, ott várt rá kiterítve a 39-es mez. „Pedig nem is kértem” – újságolta el apjának. És tényleg szerencsét hozott: klubjával megnyerte a Copa Sudamericanát, valamint a Brazil Kupát, miközben megválasztották az ország legjobb belső középpályásának.

Kezdtek befutni az európai ajánlatok: a Benficáé, az Arsenalé, az Atlético Madridé, valamint az Olympique Lyoné. Aduásza azonban csak a franciáknak volt, Juninho Pernambucano személyében. A Lyonnal hét bajnoki címet nyerő klasszis akkor már sportigazgatóként tevékenykedett a klubban, brazíliai játékospályafutását azonban nem feledhette a Guimaraes család: Juninho azzal a Vasco da Gamával nyert ugyanis bajnoki címet és Libertadores-kupát, amelynek a família egész életében szurkolt. A kocka el volt vetve. Amikor Juninho telefonon arról beszélt Guimaraeséknek, Bruno a világ legkiválóbb középpályásává válhat, az ifjú reménység minden szavát elhitte. 22 évesen igazolt a Lyonba, ahol első három fellépésén egyaránt a mérkőzés legjobbjának választották, az egyik elismerést a Juventus elleni, 1-0-ra megnyert BL-nyolcaddöntőben mutatott teljesítményével vívta ki. 39-esben.

„Igyekszem nem elfelejteni, honnan jöttem. Tudom, min mentem keresztül mindezidáig, az, hogy egy-két trófeát felemelhettem már, nem elég, ennél többet akarok elérni” – mondta akkor. Nos, egy nagy álma, az olimpiai bajnoki cím már összejött – végigjátszotta a spanyolok elleni győzelemmel végződő jokohamai finálét (hat perc híján amúgy valamennyi meccset a tornán) –, jöhet a világbajnokság, feltéve, hogy beverekedi magát Tite keretébe.

Ha Juninho Pernambucanón múlna, biztosan így lenne, szerinte Guimaraes maga a komplett középpályás, aki mindenki mást megelőzve észreveszi, mi történik a pályán, ráadásul nem fél kockáztatni. Bruno úgy véli, sokat köszönhet futsalos múltjának, amelynek hála megtanult kis területen, gyorsan dönteni. Ő maga zongoracipelőnek vallja egyébként magát, egy O Globóban adott interjújában pedig megjegyezte: „Jól passzolok, használva a játékintelligenciámat. Szeretem, ha nálam a labda, azt is, ha ellophatom a másiktól.”

Bruno Guimaraes a Newcastle United szurkolóinak kedvence lett (Forrás: Newcastle Toons)

Newcastle-be szerződését követően Eddie Howe minden előzetes dicshimnusz ellenére kellő óvatossággal kezelte. Azt akarta, vegye fel a Premier League ritmusát, ismerje meg csapattársait, érezze meg, mire van szükség az angliai stadionok gyepén azelőtt, hogy túl nagy terhet rakna rá. Ezért aztán egymást követő öt mérkőzésen csak a cserék közé jelölte, az első hármon egy-egy percre küldte be, kvázi hogy megtapsolhassa a publikum. A negyediken 26 percet kapott, aztán megint valamivel kevesebbet, hanem hatodszorra, a honfitárs Joelinton hiányában kezdett. Southamptonban, a továbbra is csak a 19. helyen szerénykedő Newcastle egy újabb rendkívül fontos meccsén. Ő pedig bizonyított: a levegőből sarkazott győztes gólt. Azóta is kirobbanthatatlan a csapatból.

Nem feltétlenül a tavaszi öt gólja és egy gólpassza miatt, de a Real Madrid is szemet vetett rá a nyáron, értékelve príma futballját, no meg a hatást, amit a Newcastle-re gyakorolt. Casemiro Manchesterbe szerződésével váltak egyre zajosabbá azok az értesülések, amelyek szerint a newcastle-i brazil felé kacsintgat a BL-címvédő, Howe sietett azonban leszögezni, a klubvezetés célja, hogy nagycsapatot építsen – szisztematikus munkával, türelemmel, nem két átigazolási ablak alatt –, abba pedig nem fér bele, hogy lemondjanak arról, aki a keret egyik legértékesebb tagja.

„Bruno nemrég csatlakozott a közös utazásunkhoz – mondta edzője két hónapja. – Azt akarjuk, hogy a csapattal együtt fejlődjön, hogy a reményeink szerint egyre erősebbé váló együttesben még inkább megmutathassa különleges képességeit. A szurkolók imádják, mi is imádjuk, azt gondolom, jó helyen van. És gondolok még valamit: hogy Bruno esetében a határ a csillagos ég.”

Igaza lehet.

Kiemelt fotó: NUFC blog