Bezárulni látszik a párizsi kaloda

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!

A Paris Saint-Germain Nasser al-Khelaifi megérkezése óta állandó eredménykényszerben van a katari üzletember által biztosított, felfoghatatlan mennyiségű pénz elköltése miatt is. A klub minden szezonnak úgy vág neki, hogy hazai porondon nem lehet ellenfél – bajnoki cím és két kupagyőzelem –, illetve, hogy végre szeretné elhódítani a Bajnokok Ligája trófeáját, ami megkoronázná a közel-keleti tulajdonos befektetéseit.

A klub átigazolási politikája elég vegyes megítélésű; többnyire edzői felfogástól függetlenül, pusztán PR-értékeket szem előtt tartva, keretmenedzselési elveket nem ismerve vásárolnak olykor össze-vissza sztárokat, akik majd az egyéni kvalitásaik alapján a többiek fölé nőnek és ezzel meccseket lehet nyerni. Azt évek óta látjuk, hogy a párizsiak kispadja egy nagyon vonzó hely, mert Franciaországban kis túlzással bármelyik élvonalbeli edzővel tud nyerni egy-egy trófeát egy a csapat, de valójában az egyetlen igazi elvárást teljesíteni szinte lehetetlen. Akárki is kapja meg a karmesteri pálcát, a teljes irányítás sosem lesz az övé, hiszen vannak nála is nagyobb prioritást élvező személyek a klubnál.

TUCHEL MEGBUKOTT, POCHETTINO PEDIG KEVÉS?

A mostani Ligue 1 szezon a címvédő PSG számára kaotikusan kezdődött, aminek az egyik legfőbb oka még az előző idényben keresendő. A párizsi csapat még Lisszabonban tartózkodott és épp a Bajnokok Ligája fináléra készülődött, mikor a francia élvonal már elrajtolt augusztus 21-én. A koronavírus miatt az európai bajnokságok többsége csúsztatva kezdődött, az előző kiírás befejezése okán, ezzel szemben Franciaországban a járvány kirobbanásakor Édouard Philippe miniszterelnök azonnali hatállyal leállíttatta a sportéletet, így a 2019–20-as szezon egy meccs híján 28 forduló után, március 8-án véget ért. Ennek köszönhetően a megszokott időben indult el a gall élvonal, aminek első fordulójáról a párizsiak lemaradtak, majd mikor letelt a röpke kis pihenőjük – amit a szövetségtől kaptak –, akkor egy olyan keret állt Thomas Tuchel szolgálatára, amelyből elég sokan hiányoztak.

Ez abból következett, hogy az elveszített Bajnokok Ligája döntő után a sztárjátékosok sietősen elmentek nyaralni, amiről elég sokan pozitív tesztet produkálva tértek haza. Köztük volt Neymar, Kylian Mbappé és Ángel di María is, akik tulajdonképpen a klub arcát adják. Ez a fajta üzenet, hogy nekik belefér az üdülés során, hogy a világot lerohanó járványra nem igazán figyelnek oda kellőképpen, nagyon jól mutatja, hogy a hierarchiában ők a csapat többi tagja és az edző felett is állnak.

A sántikáló Tuchel összesen hét embert kellett nélkülözzön az első bajnokin, amit el is veszítettek a Lens otthonában

Az első két mérkőzésen 1-0 arányú vereséggel startolt el a címvédő, ami meg is alapozta, hogy a német szakember alatt azonnal remegni kezdjen a kispad. A BL-kudarc után sebeit nyalogató vezetőségnek ezt is el kellett nézni, hogy már hazai porondon is szenvednek, ami abszolút nem fért bele náluk. A lassacskán visszatérő sztárokkal aztán odahaza elindult a szekér, amit egy nyolcmeccses győzelmi sorozat és az első hely elfoglalása jelentett, de időközben a nemzetközi színtéren három forduló után mindössze három ponttal álltak a Bajnokok Ligájában, ami ismét a sötét felhők gyülekezését idézte elő. A bajnoki bukdácsolás mellett sikerült a Bajnokok Ligájára jobban összpontosítani, ami továbbjutást, sőt csoportelsőséget jelentett, de december végén betelt a pohár Leonardónál, akinek eddigre túlzottan is megromlott a viszonya Tuchellel, akinek így mennie kellett. Hiába a történelmi BL-finálé és hiába a hazai porondon elért eredmények, a németnek nem volt maradása, mert nem volt meg a dominancia semelyik színtéren sem, ez pedig kevés volt a párizsi elvárásokkal szemben.

A kéthetes téli szünet alatt kellett megismerkednie és azonnali hatással lennie a fejben látványosan megzuhanó keretre az új edzőnek – a klub egykori játékosának –, Mauricio Pochettinónak. Az argentin kinevezésekor a szakértők aggodalmukat fejezték ki, hogy mennyire lesz alkalmazható az őt jellemző játékstílus a párizsiakra, mert a keret nem épp kompatibilis a felfogásával, ahogy a játékosok túlzottan nagy szabadsága sem illeszkedik az ő munkamoráljához.

Ugyebár a decemberben menesztett Tuchel azóta átvette a Chelsea irányítását és szárnyalnak vele a londoniak. A német szakember látványosan jobban ki tudja használni a saját repertoárját egy olyan kerettel, ami még csak alapjaiban sincs az ő elképzeléseire formálva, de mégis nagyobb a szabadsága az összeállítás és a taktika esetében, mert nincsenek olyan „bilincsek” a kezén, mint ami Párizsban adott volt.

Pontosan ezek a „megkötések” jelentik a gondot Pochettinónak is, akin látszik a feszengés a mérkőzéseken, hogy nem tud érdemi változtatást eszközölni mérkőzés közben. A pályán lévők nem fogják azt hozni, amit ő szeretne játszatni a saját csapatával és bár tudna kit cserélni, de vannak bizonyos „mozdíthatatlan” játékosok, akik, ha gyengén is teljesítenek, akkor is ott a helyük a kezdőben, illetve akkor sem cserélhetőek le, mert a klub számára fontosabbak, mint az edző.

Nem lehet elvitatni az ő felelősségét sem, mert Mbappé hiányában rendszeresen megszenvednek a felállt védelmek ellen, a BL-ben meg egy az egyben a reaktív foci volt a fegyverük, amit a legfontosabb meccsen a jó helyzetkihasználás is segített, de utána ez elveszett és mikor futni kellett az eredmény után, akkor súlytalan volt a csapat is és az edző döntései is. 

SÉRÜLÉSEK ÉS KEZELHETETLEN JÁTÉKOSOK

A szezon krónikájához szorosan hozzátartozik ez a két tényező, ami komoly hatást gyakorolt a klubra és az eredményeire. Tuchel és Pochettino irányítása alatt is látványosan tizedelte a keretet a sérüléshullám, mert a sztárjátékosok mindegyike volt maródi hosszabb, rövidebb ideig. Ha csak a legnagyobb neveket vesszük sorra akkor azt láthatjuk, hogy Neymar 14+3, Mbappé 5+2, Di María 11+2, Verratti 15+5 alkalommal hiányzott a bajnokikról, illetve a BL-meccsekről.

A másik problémaforrás a játékosok idegi állapotával volt, ami a legutóbbi Stade Rennes elleni döntetlen alkalmával is jelentkezett, akkor épp Presnel Kimpembe gőzölt be és kapott piros lapot, de hasonló történt a Manchester City elleni visszavágón Di Maríával is, aki nem tudta fékezni az indulatait a BL-kiesés küszöbén állva. A bajnokság során összesen hét piros lapot osztottak ki a fővárosi játékosoknak, ebből hármat az Olympique Marseille elleni balhé során, de az RB Leipzig elleni csoportmeccsen is dupláztak. Ami jól megfigyelhető a kiállítások kapcsán, hogy a végül elveszített kiélezett meccseken rendszeresen kijárt egy a párizsiaknak, s javarészt a butaság okán, amik elkerülhetőek lettek volna.

(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!

A NEYMAR-EFFEKTUS

A világ legdrágábban szerződtetett játékosa edzői szempontból nézve a létező legnagyobb probléma a francia fővárosban. A brazil támadó egy valódi egyéniség, amivel nem is lenne semmi baj, csak épp rossz korban játszik, mert ma már csapatban kell tudni gondolkodni, az pedig neki nehezére esik. Annak idején, fiatalon a nagyközönség azt várta tőle, hogy fel tudjon nőni Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mellé, amit az argentin árnyékából való kilépéssel meg is próbált, de az elmúlt évek bizonyították, hogy nem képes abba a magasságba emelkedni, mint a két klasszis.

Miközben ő saját magáról szentül állítja, hogy egy vezér, aki képes a legfontosabb mérkőzéseken hátára venni a csapatot és győzelemre vezetni azt – ahogy megteszi, megtette ezt a két említett játékos –, valójában olyankor egyszerűen megtörik a nyomás alatt, túlvállalja magát értelmetlen módon, amivel többnyire az együttese kárára van.

Az ő megítélése szempontjából a legfontosabb meccsek a Bajnok Ligája egyenes kieséses szakaszában jönnek el. Itt már negatívum, hogy összeesküvés-elméletre ad okot, mivel rendszerint akkor sérül meg, mikor közeleg a lánytestvére születésnapja, amire ő, mint játékra alkalmatlan futballista haza tud utazni Brazíliába. Ha ezen túl is lépünk, akkor a következő, nem épp a legszebben festő számokkal találjuk magunkat szembe. A 2017-es leigazolása óta, mindössze tíz mérkőzésen tudott pályára lépni, amelyek során az alábbi statisztikai mutatókkal „büszkélkedhet”:

• • 952 játékperc
  • 2 gól – 5,51 xG
  • 4 assziszt – 4,84 xA
  • 25 helyzet (2,4/meccs)
  • 35 kapura lövés – 12 kaput találó kísérlet
  • 14 cselkísérlet meccsenként – 61%-os hatékonysággal
  • 3,1 kulcspassz/meccs

A passzjátéka és a társak helyzetbehozása nem okoz neki gondot, ahogy az sem, hogy a futballt kevésbé szakmai szemmel nézőket elvarázsolja a cseláradatával, amivel a védőket is megbolondítja. Viszont mikor oda kerül a kapu elé és gólra kellene váltani a lehetőségét, amivel valódi hasznot teremtene a csapata számára, akkor kiderül, hogy képtelen megbirkózni a szituáció adta nyomással.

Végezetül pedig jöjjön a védekezésből való csaknem teljes kimaradása, ami miatt a legtöbb kritikát kapja. A csapatérdek azt kívánná meg, hogy a mai modern fociban a letámadás során legyen legalább aktív – ne csak sétálgasson –, és hogy zárjon vissza ő is, mikor az ellenfél minden erejét latba vetve támad – ne a félpályánál nézelődjön –, mert ezek egyszerűen nem férnek bele a legjobbak ellen. Nem is olyan régen láthattuk, hogy egy Manchester City tíz emberrel védekezett ellenük hazai pályán, mert az eredmény ezt lehetővé tette számukra. Ilyet a Bayern München elleni visszavágón sem láthattunk a párizsiaktól, mert a brazil nem vette ki a részét az úgymond „piszkos munkából”.

KONKLÚZIÓ

Bár vakmerőnek tűnhet az a kijelentés, hogy egy Neymar által „vezetett” csapat nem fog Bajnokok Ligáját nyerni, de jelen pillanatban nagyon is helytálló. Mikor a legközelebb álltak hozzá, akkor a brazil csillag is közrejátszott abban, hogy nem tudtak kiegyenlíteni, előtte és utána is inkább negatív hatással volt csapatára a sorsdöntő mérkőzéseken, amikor elbuktak.

Jelen pillanatban nagyon nehéz lenne olyan edzőt találni a párizsi kispadra, aki a legjobbak ellen képes lehet úgy összerakni az együttest, hogy a megnyerje a legrangosabb európai trófeát. Amíg a kezdőbe nem azokat rakhatja, akiket ő akar, addig mindig is meg lesz kötve a keze, hiszen a katari tulajdonos által felállított hierarchia a PSG legnagyobb ellenfele. Az elmúlt évek során azt tapasztalhattuk meg, hogy bárki is ül a kispadon, nem ő a főnök, hanem bizonyos játékosok és az edzőnek olyan „alapanyagokból” kell főznie, amit a vezetőség megmond neki, nem pedig abból, amiből ő tudna.