Biztosan argentin fölényt hoz a Copa América – a kispadokon

Az argentin szakemberek listáját illik Lionel Scalonival kezdeni, már csak azért is, mert a korábbi válogatott játékos nemcsak a legutóbbi világbajnokságot nyerte meg a Lionel Messi vezette válogatottal, de a Copa Américán is címvédőnek számít – érdekesség, hogy ugyan a legutóbbi dél-amerikai kontinenstornát csupán három évvel ezelőtt rendezték, mégis Scaloni az egyetlen olyan szövetségi kapitány, aki hivatalban maradt a Brazíliában rendezett viadal óta.

A 46 esztendős Scaloni játékospályafutása legszebb éveit az RC Deportivóban töltötte – 1998 januárjától nyolc éven át játszott Galíciában, a kék-fehérekkel egy spanyol bajnoki címet, egy Copa del Reyt és két Spanyol Szuperkupát nyert, 2004-ben pedig az elődöntőig jutott a Bajnokok Ligájában.

Később megfordult a West Ham Unitedben, a Racing Santanderben, a Lazióban, az RCD Mallorcában is, 2015-ben pedig az Atalantából vonult vissza. Az argentin U20-as válogatottal 1997-ben világbajnok lett, a felnőttek között hét találkozón jutott szóhoz, a 2006-os vb-n játszott a Mexikó ellen hosszabbítás után megnyert nyolcaddöntőben, a többi találkozót a kispadról szurkolta végig.

Eddigi edzői karrierje jóval kevésbé fordulatos, viszont sokkal sikeresebb. A 2016–2017-es szezonban a Sevilla FC másodedzőjeként dolgozott Jorge Sampaoli mellett, és a két argentin a BL-részvételt érő negyedik helyig vezette a piros-fehéreket. A következő idénytől kezdve Scaloni az argentin szövetség alkalmazottja, előbb szintén Sampaoli segítője volt a válogatottnál, majd az U20-as nemzeti csapatot irányította, 2018 augusztusa óta pedig a nagyok szövetségi kapitánya.

Argentína Scaloni irányításával 2021-ben Copa Américát, másfél évvel később Katarban pedig világbajnokságot nyert, így nem csoda, hogy a szakvezetőt a 2021–2022-es szezon végén a világ legjobb edzőjévé választották – idén nyáron pedig a címvédés a célja a kontinensen, ami legutóbb még az 1990-es évek elején sikerült az argentinoknak, még a legendás Alfio „Coco” Basile irányításával.

Ha Scaloninál nem is sikeresebb, de jóval nagyobb nemzetközi rutinnal rendelkezik Marcelo Bielsa, aki az 1999-es és a 2004-es Copa Américán is irányította szülőhazája válogatottját, idén tehát két évtized után tér vissza a kontinensviadalra, amit ezúttal már az uruguayi kispad előtt guggolhat végig.

A jövőre már 70. születésnapját ünneplő edzőlegenda játékos-pályafutását kevesen ismerik, pedig nem volt rossz futballista: a kőkemény középhátvéd az 1970-es évek második felében több mint 100 mérkőzésen szerepelt az argentin élvonalban (csapattársa volt többek között az 1986-os világbajnok csatár, Jorge Valdano is), sőt négy alkalommal az U23-as nemzeti együttesben is pályára lépett.

Edzői karrierje aligha szorul bemutatásra: 1990-ben került a Newell’s Old Boys kispadjára, az azóta eltelt bő 30 év során pedig megfordult Mexikóban, Spanyolországban, Chilében, Franciaországban, Olaszországban és Angliában is, összesen tíz klubcsapatot és három válogatottat irányított – szülőhazája együttesét a 2002-es, Chilét pedig a 2010-es vb-n vezette.

Bár több legendássá vált edző, például Josep Guardiola is mesterének tekinti, Bielsa Európában egyetlen trófeát sem nyert (a Leeds United angol másodosztályú bajnoki címét leszámítva), Argentínában viszont négyszeres bajnok: háromszor a Newell’s csapatával, egyszer pedig a Vélez Sarsfielddel ünnepelhetett, még az 1990-es években.

Bielsa 2023 júniusa óta uruguayi szövetségi kapitány, első tíz mérkőzése 70 százalékát megnyerte a csapattal, amely szokás szerint a Copára is éremesélyesként érkezik.

A harmadik olyan argentin szövetségi kapitány, aki dolgozott már világbajnokságon, Ricardo Gareca lesz – az idén 66 esztendős tréner 2018-ban a perui nemzeti csapattal jutott ki Oroszországba, a Copán viszont már Chile legjobbjait vezetheti.

Az egykori középcsatár játékosként megfordult a Boca Juniors, a River Plate, a Vélez Sarsfield és az Independiente gárdájában is. A válogatottban 20 alkalommal szerepelt, nem is akárhogyan: az 1983-as Copán betalált a brazilok kapujába, a három évvel későbbi világbajnokságra pedig az ő góljának köszönhetően jutottak ki az argentinok, akik Mexikóban meg sem álltak az aranyéremig.

Gareca 1996 óta tartó edzői karrierje jelentős részét argentin kluboknál töltötte, de dolgozott Peruban, Kolumbiában és Brazíliában is. Legnagyobb sikereit a Vélezzel érte el: 2009 és 2013 között öt év alatt négy bajnoki címet nyert a csapattal, amelyben olyan játékosok fordultak meg abban az időszakban, mint Nicolás Otamendi, Fernando Gago vagy Mauro Zárate.

2015-ben vette át a perui válogatott irányítását, a piros-fehérekkel még abban az évben bronzérmes volt a Copán, 2018-ban pedig, 36 év szünet után az ország legjobbjai újra ott lehettek a világbajnokságon, 2019-ben pedig a döntőig jutottak a kontinenstornán. 

Miután a 2022-es vb-re nem sikerül kivezetnie a csapatot, visszatért a Vélezhez, idén januárban viszont újra kapitány lett – de immár Chilében. Két megnyert és egy Franciaország ellen 3–2-re elveszített felkészülési mérkőzés után tétmeccsen a Copán debütál a piros-kékek kispadján.

Venezuelát is argentin kapitány vezeti majd az Egyesült Állanokban, Fernando Batista személyében. Az augusztusban 54. születésnapját ünneplő szakember játékosként több mint tíz évet húzott le az argentin élvonalban, az U20-as válogatottal pedig a negyeddöntőig jutott az 1989-es világbajnokságon, többek között Diego Simeone csapattársaként.

Edzői pályafutása egy meglehetősen egzotikus helyen kezdődött, hiszen 2018-ban az örmény U18-as válogatott szakvezetőjévé nevezték ki. Egy évvel később hazatért, és különböző korosztályos válogatottakat irányított. 2021 novemberében került Venezuelába, ahol másfél éven át honfitársa, José Néstor Pekerman segítőjeként dolgozott, 2023 tavasza óta pedig már ő a szövetségi kapitány.

Első 12 találkozója közül csak kettőt veszített el (Olaszország és Kolumbia ellen), a világbajnoki selejtezőben pedig hat forduló után a kijutást érő negyedik helyen áll a válogatott, így Batistára egyelőre nem lehet panaszuk a helyi szurkolóknak.

Argentin szövetségi kapitányok szempontjából a D csoport ígérkezik a legérdekesebbnek a Copán, hiszen a brazilok mindhárom ellenfelét a legnagyobb dél-amerikai rivális hazájából érkező szakvezetők irányítják.

Közülük egyedül Gustavo Alfaro járt már szövetségi kapitányként Copa Américán, hiszen a három évvel ezelőtti tornán a most 61 éves tréner irányította Ecuadort. A Rafaela városában született szakember szinte teljes játékos-pályafutását a helyi Atléticóban töltötte, majd 30 évesen kezdett edzősködni. Legnagyobb sikereit az Arsenal de Sarandí gárdájával érte el, amellyel 2007-ben megnyerte a Copa Sudamericanát, öt évvel később bajnok lett, a következő esztendőben pedig az Argentin Kupát is begyűjtötte. Egy féléves szaúdi kitérőt leszámítva csak argentin kluboknál dolgozott egészen addig, amíg 2020-ban át nem vette az ecuadori válogatottat, amellyel a legutóbbi Copán a negyeddöntőig jutott. 2023 novembere óta Costa Rica-i kapitány, a közép-amerikai ország kispadján ez a torna az első nagy erőpróbája.

A kolumbiai szövetségi kapitány, Néstor Lorenzo abból a szempontból kiemelkedik az idei Copán dolgozó argentinok közül, hogy ő az egyetlen, aki játékosként pályára lépett egy vb-döntőben.

Az 1966-os születésű védő pályafutása során 13 alkalommal szerepelt a válogatottban, az 1990-es világbajnokságon az első két csoportmérkőzésen jutott szerephez, majd a fináléban ismét pályára küldte őt Carlos Bilardo.

Több argentin klub mellett megfordult az olasz Bariban és az angol Swindon Townban is, és asszisztensedzőként is sokáig vándormadárnak számított: dolgozott a spanyol Leganésnél, a mexikói Tolucánál és Tigresnél, 2012 januárjában pedig a kolumbiai szövetség alkalmazásába állt. Hét évet töltött Bogotában, majd megkapta élete első vezetőedzői megbízatását, a perui Melgarnál. Másfél évet töltött a klubnál, 2022 júliusa óta pedig Kolumbia szövetségi kapitánya. Lorenzo mérlege egészen imponáló a válogatottal: első 19 mérkőzése közül egyet sem veszített el, így a szurkolók joggal várják az argentin trénertől, hogy a Copán is maradandót alkosson.

Paraguay nemzeti csapatát is egy korábbi argentin válogatott játékos vezeti majd az Egyesült Államokban, igaz, Daniel Garnero csupán egyetlen mérkőzésen szerepelt a háromszoros világbajnok színeiben.

A hatalmas hajkoronájáról könnyen felismerhető középpályás teljes játékos-karrierjét az amerikai kontinensen töltötte: legnagyobb sikereit az Independienténél érte el, de légióskodott Chilében és Mexikóban is.

Edzőként Argentínában nem ért el nagy sikereket – egykori klubjától például 2010-ben alig négy hónap után menesztették – 2015-ben pedig Paraguayba költözött, és azóta egyfolytában az országban dolgozik. A Guaraní, az Olimpia és a Libertad csapatával is nyert Aperturát és/vagy Clausurát, utóbbi gárdával pedig 2022-ben a bajnoki címet is megszerezte. 2023 szeptemberében nevezték ki a válogatott élére, ahol első hat mérkőzéséből csak egyet tudott megnyerni, és komoly meglepetésnek számítana, ha mérlege jelentősen javulna a Copa Américán.