BL-ezüstérmes és sok vita tárgya a Győri Audi ETO

A Győr szezonjáról

Persze önmagában az is érdekes és vizsgálatra okot adó tény, hogy egy elveszített BL-döntő ekkora indulatokat vált ki, ennek vizsgálata azonban minden bizonnyal igen messzire vezetne. Mint a legtöbb esetben, ezúttal is azt állapíthatjuk meg, hogy a két szélsőség között van valahol az igazság.

Nincs igazuk azoknak, akik komoly válságról beszélnek egy BL-ezüst után, ugyanakkor az sem igaz, hogy csupán egy rossz mérkőzésről van szó. Annak ugyanis az elmúlt hónapokban bőven voltak jelei, hogy a Győr nem tud már olyan szinten játszani, mint ahogy az ősszel. A Fradi elleni vereségekről írtunk, de Ambros Martínék még a magyar bajnokságban is szenvedtek több találkozón, például a Mosonmogyoróvár vagy a Debrecen ellen.

És bizony ennek kapcsán meg kell említeni, hogy ez a keretet nem feltétlenül a legoptimálisabb módon állította össze a győri vezetés. Borsos Attila a Kézivezérlés című podcastban fogalmazott úgy, hogy szerinte téved, aki azt állítja, hogy ez a játékosállomány nem volt alkalmas a BL-győzelemre. Ám még ha ez igaz is, a csapat összetételével kapcsolatban vethetők fel problémák. Balátlövő poszton még a korábban említett Deszpotovics hiányában is bőséges túlkínálat volt, míg jobboldalon egyedül a koreai Ryu Eun Hee rohamozta az ellenfél kapuját. Utóbbi gondra egyébként a hírek szerint érkezik majd megoldás, hiszen Ana Gros és Anna Vjahirjeva neve is felmerült az elmúlt napokban, mint lehetséges győri igazolások, igaz, a sajtóhírek szerint mindkét játékosnak vannak más kérői is.

Az is kiderült emellett, hogy a három világklasszis kapus alkalmazása is tévútnak bizonyult. Nem elsősorban a fináléban vált ez egyértelművé (bár ott is látszott, hogy nincs igazán koncepció a játékosok forgatásában), hanem másnap, mikor kiderült, hogy Laura Glauser a kevés játéklehetőség miatt távozik. Az ugyanis semmiképp sem vet jó fényt a klubra, hogy egy neves játékos igen hamar, és a nyilatkozatok alapján nem is feltétlenül pozitív szájízzel távozik.

Forrás: Telex

Ha már menedzselés, nyilván a magyar szurkolók rögtön Háfra Noémire asszociálnak, és részben jogosak is az ezzel kapcsolatos kritikák. A szezon több mérkőzésén lehetett azt érezni, hogy egy próbát legalább megérne az átlövő játéka, Ambros Martín azonban nem igazán mert, nem akarta ezt meglépni.

Ennek nyilván megvoltak az előzményei, és az is egészen biztos, hogy Háfra jórészt az egyesületen belül történt változásoknak esett áldozatul (ha Danyi Gábor marad, számára minden bizonnyal sokkal inkább prioritás lett volna a hazai játékosok beépítése), és ahogy a szezon során többször is mondtuk, ez nem jó sem a klubnak, sem a játékosnak. Háfra karrierje szempontjából sorsdöntő néhány év következik, most fog eldőlni, hogy sikerül-e újjáépíteni magát, vagy soha nem fog már azon a szinten játszani, mint korábban. Ha utóbbi valósul meg, abban bizony az egész magyar közegnek (edzőstül, szurkolóstul, újságíróstul) és persze a játékosnak is megvan a felelőssége, a következtetéseket pedig le kell vonni. Bár az alapján, ahogy a mindössze 17 éves, valóban nagyon ígéretes Simon Petrát manapság kezeli a közvélemény, aligha tanultunk a hibáinkból.

Az első negyedóra után magabiztosan vezetett a Győr, sőt, már-már úgy tűnt, sima döntőre számíthatunk, azonban ahogy Martín (talán kicsit túl korán is) elkezdett cserélni, a Vipers nagyjából tíz perc alatt átvette a vezetést. Ryu az elődöntőben egészen zseniálisan játszott, a fináléban viszont épp ellenkezőleg, és nem volt valójában alternatívája. Talán később Crina Pintea sem akkor jött le, mikor kellett volna, Veronica Kristiansen és Estelle Nze Minko szintén nem játszott igazán jól, így kötve volt az edző keze.

És persze a spanyol szakember a döntőben kapott egy igen komoly mattot is. Erre a Final Fourra Ole Gustav Gjekstad, a Vipers vezetőedzője egy hét a hat elleni játékkal készült, amit tökéletes pillanatban, szinte hibátlanul alkalmazott csapata. Egyértelmű volt a meccs második félidejére, hogy a Győr csak az egyébként remek nyitott védekezésével fordíthatja meg a találkozót, ezért volt hatalmas húzás Gjekstadtól a hét a hat elleni játék, hiszen ezzel gyakorlatilag visszaszorította a győri védősort a hatost vonalra. És persze az sem segített a létszámhátrányos védekezésben, hogy az ETO szélsővédői ezen a szinten nagyon ritkán látott hibákat követtek el. Erre Martínnak egyszerűen nem volt érvényes válasza, minden norvég támadás ziccerrel fejeződött be, ráadásul az egyéni fegyelmezetlenségek miatt az üreskapus helyzeteket sem tudta kihasználni a magyar csapat.

A győztesről

Forrás: Infostart

Néhány sor erejéig azért emlékezzünk meg a Vipers Kristiansandról, ugyanis hatalmas szakmai siker, hogy kétszer egymás után meg tudta nyerni a Bajnokok Ligáját, úgy, hogy igazából egyik szezonban sem volt első számú esélyes, és rengeteget változott a kerete a két idény között.

A norvég klubnak nem okozott nagy gondot az sem, hogy Henny Reistad eligazolt. A szakvezetés okosan, nem feltétlenül a nagy neveket előnyben részesítve igazolt: Jana Knedlíková, Markéta Jerábková vagy épp Tomori Zsuzsanna jó és ismert játékosok ugyan, de mondjuk Knedlíkován kívül nem szoktuk őket a posztjaik legjobbjai között emlegetni.

Magyar szemmel pedig Tomori teljesítményének is lehetett örülni. Védekezésben az egész szezon során alapembere volt a Vipersnek, a korábban méltatott hét a hat elleni játék során pedig övé volt a karmesteri pálca. Meggyőző teljesítmény egy olyan játékostól, aki talán még a válogatottnak is tudna segíteni…

Kiemelt kép: 10.perc