Branco van den Boomen és a toulouse-i nagy bumm

Hősünk története 1995. július 21-én indult el, mikor Eindhovenben meglátta a napvilágot. A város nyugati agglomerációjába tartozó településen, Oerle-ben kezdett el focizni a helyi római katolikus együttesben, az RKVVO-ban. A neveltetés és a sport közös nevezőre hozása rendkívül fontos szerepet játszott a későbbiekben is a játékos életében, aminek alapjait itt szedte magára. Gyorsan kitűnt a tehetségével, aminek okán már kilenc évesen átkerült a Willem II és RKC Waalwijk közös akadémiájára. Itt vívta ki, hogy holland utánpótlás-válogatott lehessen már az U15-ös korosztályban.

Innen aztán 2011-ben az AFC Ajax csábította magához, amint betöltötte a tizenhatot és profi szerződést is kapott az amszterdamiaknál. Gyorsan kitűnt az U17-es csapatban, majd egy év után már az U19-et is átlépte, így aztán 18 évesen már a holland másodosztályban is bemutatkozhatott. idő közben a nemzeti csapattal U17-es Európa-bajnokságot nyert, ugyan abszolút kiegészítőemberként – két meccsen negyedórát játszva. Amszterdamban azonban remekül ment neki a játék, és bár nem kiemelkedően, de mégis jól sikerült első szezont követően szülővárosa együttese hazacsábította. AZ FC Eindhoven ekkortájt, a 2014/15-ös szezonban bajnokesélyesként vágott neki a Keuken Kampioennek. Az ifjú középpályás pedig tevékeny részese volt az ezüstérmes csapatnak, ám a rájátszásban már nem tudott ő sem segíteni, hogy kivívják a feljutást.

Branco van den Boomen (balra), Rai Vloet és Jorrit Hendrix együtt ünnepelnek. (Forrás eurosport.nl)

Noha a csapat nem, de ő belevághatott az élvonalbeli kalandba, mert az SC Heerenveen igazolta le. Az Eredivisie-ben fokozatosan építették be, de a hatalmas harc a középpálya közepén nem kedvezett neki, aki fizikálisan még nem volt annyira magas szinten, mint posztriválisai. Egy év után kölcsönbe távozott a Willem II csapatához, ahol pedig egy térdsérülés kényszerítette a partvonalra. Két év után egy jókora bukás után tért vissza az FC Eindhovenhez, ahol azonban ismét tárt karokkal várták.

„Nem tudok elég hálás lenni a klubnak azért, hogy visszatérhetek és esélyt adnak nekem, hogy újra bizonyítsak. Nagy lehetőség volt két éve, hogy az élvonalba igazolhattam és Marc Scheepers [a klub technikai menedzsere, a szerk.] nagyon megértő volt, hogy fiatalon a távozás mellett döntöttem. Most pedig ő maga hívott fel, hogy örömmel látna újra a keretben. Nem volt rossz az első évem a Heerenveenben, de azt mondták, hogy a fejlődésem érdekében kellene nekem egy kölcsön év, ahol megkapom a kellő játékidőt. Tilburgban úgy volt, hogy erre meg is lesz a lehetőség, de az élet másképp akarta. Most pedig inkább a hazatérést választottam, mert úgy éreztem, hogy ez a helyes lépés és itt most is úgy érezhetem magam, mintha hazatérnék.”

A második eindhoveni korszak hosszabbra és sokkal jobbra is sikeredett, ahogy itt a tippelés is. (Forrás: bd.nl)

A klubnál frissen kinevezett Wilfred van Leeuwen kissé sokkolta a közeget, mikor egyből az első mérkőzésen a visszatérő középpályás csapatkapitányként vezette ki az eindhoveni együttest a pályára, de a vezetőedző döntése végül beigazolódott. Branco van den Boomen felnőtt a feladathoz és 22 évesen olyan érettséggel viselte a karszalagot, mint egy igazi veterán, aki már mindent látott. A középpálya szíve és lelke ő volt, s miközben csak egy meccset hagyott ki megmutatta, hogy képes ismét a csapat egyik legjobbja lenni. A romokban lévő csapat már David Nascimento irányításával tudott a középmezőnyben végezni, s a zöld-foki szigeteki szakember egy sorral feljebb is vezényelte. A védekező középpályásból egy „nyolcast” faragott, aki közelebb kerülve a kapuhoz sokkal veszélyesebb fegyverré is tudott válni.

A távozási szándékát elfogadó klub elengedte őt a De Graafschaphoz, ahol aztán „tízesként szerepleve próbált meg a feljutásban segédkezni. A koronavírus kirobbanásáig, míg a szezont félbe nem szakították mindössze egy vereséget szenvedett el a csapata, s második helyen állt, így a feljutás csaknem biztosnak tűnt. Ám az öt találattal és tíz assziszttal záró van den Boomen ismét egy év után intett búcsút egy csapatnak, ahol nem tudott feljutást kivívni – ugyan ezúttal a szövetség döntése okán.

Nagy reményekkel lett légiós egy új projekt egyik első igazolásaként. (Forrás Toulouse FC)

A 2020-as nyáron elfogadta az élvonalból kieső Toulouse FC ajánlatát, ahol a purgatórium szerves részeként gondoltak rá, hogy ő lehetne az egyik alapöve az újjáépülő gárdának. A francia másodosztály a megszokott időben elkezdődött, azonban a Patrice Garande irányította együttes nagyon beragadt a rajtnál. A felkészülési időszak végén egy kisebb sérülést szenvedő hollandnak ezen összecsapásokon még kereste a mester a helyét, mert még többen is csak a távozás kapujában voltak a keretből. A megannyi változáson átmenő csapat szerkezetileg és taktikailag is sokat formálódott az idényben, aminek a végén el is maradt a feljutás. Azonban van den Boomen így is öt góllal és kilenc assziszttal zárt, ami az új környezetben nem volt annyira rossz.

Az új idényre aztán megérkezett Philippe Montanier, aki sokkal egyértelműbb tervekkel és feladatokkal állt játékosai elé. Egyértelműen a holland kezébe adta a karmesteri pálcát és a szabadságot is megadta számára. Ez a döntés egy „szörnyet” eresztett szabadjára.

A góllövőlista és az előkészítések legjobbjai. (Forrás: Ligue2.fr)

Annak ellenére, hogy papíron a „hatos-nyolcas” szerepkör az övé, a hosszú, védelem mögé betett labdáiból állandó veszélyben érezheti magát az ellenfél. Ő a Ligue 2 mélységi irányítója, akinek 40-50 méteres átadásai olyan pontosak, mint másnak a négy-öt méterre előre tett passzai. E mellett mindenképp kiemelendő a munkabírása és a terhelhetősége, hiszen idén a mezőnyjátékosokat figyelembe véve az öt legtöbbet pályán lévők közt van, ráadásul a futómennyiségével is a legjobb tízben találjuk. Jól bírja a nyomást, s miközben a szezon második felében már rendre saját őrzőt kap, hogy valahogy ki tudják venni a játékból, a számai csak még jobbak lesznek attól, hogy tudja mennyire tartanak tőle.

A Toulouse FC élvonalba visszatérése csaknem biztosra vehető, hiszen hat fordulóval a szezon vége előtt tizenegy pont az előnyük a már nem automatikus feljutást jelentő harmadik helyen tanyázóval szemben. Az nagy kérdés egyelőre, hogy miként tudja majd egy szinttel magasabban, egy teljesen más stílust igénylő ligában megmutatni magát a holland játékos, de ha valakitől, akkor tőle várhatják a szurkolók, hogy letéteményese legyen a jövőbeni bennmaradásnak is.

Kiemelt fotó: Getty Images