Brazil művész bolíviai színekben – Marcelo Moreno

Bolívia mindössze két érmet nyert a Copa América több mint egy évszázada alatt, mindkettőt azon két alkalommal, amikor házigazdája volt a tornának: a La Verde az első rendezés során 1963-ban az első helyen zárt, majd 1997-ben a második helyen végzett. Hogy kizárólag a hazai tornákon értek el sikereket, látszik, hogy a bajnokság történetében jobbára csak epizódszerepet játszottak, és finoman szólva sem tartoznak a földrész legjobbjai közé.

Sokáig az ország valaha volt legjobb játékosának egyöntetűen Erwin Sánchezt nevezhettük, aki a ’90-es években a Boavista és a Benfica csapatait erősítette Portugáliában, és kulcsembere volt az 1997-es hazai tornán döntőig menetelő válogatottnak, mígnem színre lépett egy bizonyos Marcelo Moreno Martins.

BRAZIL GYÖKEREK

Írásunk főszereplője 1987. június 18-án a bolíviai Santa Cruz de la Sierra városában látta meg a napvilágot. Édesapja, a szintén korábbi focista Mauro Martins brazil, édesanyja pedig bolíviai származású. Marcelo a szülővárosa csapatában, az Oriente Petrolero gárdájában kezdett, aztán hamar átkerült a brazil Vitória csapatához, majd korosztályos szinten is a brazil válogatottat képviselte, ennek ellenére később úgy döntött, hogy a felnőtteknél már Bolívia mezét fogja viselni.

Moreno 2003-ban a bolíviai bajnokságban mutatkozott be a profik között, második szezonjában 12 fellépés alatt két találatot regisztrált az Oriente Petrolero mezében. Ezt követően 2006-ban már a Vitória színeiben 12 gólig jutott a brazil harmadosztályban, és csupán négy találattal maradt el a kiírás gólkirályától, miközben 2005-ben és 2007-ben is megnyerték a Baiano regionális bajnokságot. Mindez kiváló ugródeszkának bizonyult ahhoz, hogy az akkoriban még magasan jegyzett Cruzeiro együttese lecsapjon rá. A bolíviai gólfelelős első nekifutásra két esztendőt töltött a Belo Horizonte-i alakulat alkalmazásában, menet közben nyolc góljával a Libertadores-kupa 2008-as idényének társgólkirálya lett úgy, hogy csapata már a nyolcaddöntőben búcsúzott a sorozat további küzdelmeitől.

Mindent egybevetve 36 meccsen 21 gólt szorgoskodott össze, és mivel ezt a csapatot is korán kinőtte, még magasabb szintről mutatkozott érdeklődés iránta.

EURÓPAI KITÉRŐ, KALANDOZÁS BRAZÍLIÁBAN

2008 májusában az ukrán Sahtar Donyeck gárdája ötéves szerződést kötött vele, az akkoriban felemelkedő narancsmezes egylet 9 millió eurót fizetett érte a „Cruznak”.  Moreno csak fél év után szerezte meg első találatát egy Zorja Luhanszk elleni bajnokin, és az első idénye felejthetően sikerült a kelet-európaiaknál, hiszen mindössze három találatig jutott 21 pályára lépés alatt. Kizárólag epizódszerep jutott neki az UEFA-kupa-győztes csapatnál. A formába lendülés érdekében a 2009-2010-es szezonra előbb a Werder Bremen, majd pedig a Wigan Athletic csapatához irányították őt kölcsönbe, a német gárda színeiben három találat fűződött a nevéhez. A következő idényre ugyan visszatért a Sahtarhoz, a Dél-Amerikában nyújtott góltermését meg sem tudta közelíteni, összesen hét gólt regisztrált a 2010-2011-es szezon során, így aztán inkább visszatért Brazíliába.

Moreno számára a Grémio csapata dobott mentőövet, a bolíviai pedig meghálálta a bizalmat, egy szempillantás alatt a Porto Alegre-i csapat első számú gólfelelőse lett.

A 2012-es kiírást 56 fellépés során 22 szerzett góllal zárta. A 2013-as évadra a legnépszerűbb brazil klubcsapathoz, a Flamengóhoz került, azonban mindössze öt találatra futotta erejéből, így hamar újra első brazil csapatánál, a Cruzeirónál kötött ki. Nem férhetett hozzá kétség, itt Moreno volt a csapat sztárja. Tizenöt góllal vette ki a részét az egyesület történetének negyedik, eddigi utolsó bajnoki címéből 2014-ben, mely során a csapat magabiztosan, tízpontos előnnyel nyerte meg az országos bajnokságot. Hősünk a naptári esztendőt 57 mérkőzésen jegyzett 24 találattal zárta.

ÁZSIAI HÓDÍTÁS ÉS ÚJABB VISSZATÉRÉS

Ugyan 2015-ben megint leigazolt a Grémióhoz, mindössze hat meccset játszott a csapat színeiben, mert februárban a Csangcsun Jataj csapata az akkoriban gazdaságilag felfelé ívelő kínai Szuperligába csábította őt. A góllövő cipőjét ezúttal nem felejtette brazilföldön: első ázsiai szezonjában 9, a másodikban 13 találatot vágott, majd 2017-ben már a Vuhan Zall színeiben 23 „dugóval” lett a helyi bajnokság legeredményesebb játékosa. A következő évben sérülése miatt kevesebbet játszott, majd 2019-ben még hét gólig jutott a Sicsiacsuang Ever Bright csapatában, mellyel véget ért a távol-keleti kalandozása.

2020 februárjában a Cruzeiro hívószavára ismét visszatért Brazíliába. Azóta pedig immár a harmadik megszakítása alkalmával erősíti a „rókákat”, akik jelenleg az országos másodosztályban is csak középcsapatnak számítanak.

Az egyesület szimpatizánsai körében nagy kedvencként számon tartott támadó a vírus miatti leállások és korlátozások által felforgatott 2020-as esztendőben mindössze három gólt szerzett, melyet 2021-ben már mostanáig túlszárnyalt. A múlt szezonban átmenetileg a brazilok egykori világbajnok edzőjét, Luiz Felipe Scolarit is reaktiváló „Cruz” csak azzal lehetett elégedett, hogy megőrizte tagságát a másodosztályban.

HAZÁJA LEGJOBBJA

Az U18-as és az U20-as korosztályos válogatott szintjén még a brazil nemzeti csapatot erősítette, ezzel az ötödik külföldön született játékos volt, aki valaha viselte a Selecao dresszét, még ha csak az utánpótlás válogatottban is. Moreno a felnőttek közt Bolíviát választotta, melynek legeredményesebb góllövője lett.

Vállára vette azt a szerepet, hogy szülőválogatottja első számú zászlóvivője, meghatározó játékosa – majd csapatkapitánya – legyen.

2007-es debütálásától mostanáig 87 mérkőzést és 27 gólt regisztrált a La Verde színeiben. A dél-amerikai kontinens legszerényebb válogatottjával a nemzetközi sikerek terén igencsak korlátozottak a lehetőségei, de azért így is gólrekorder lett, miután a korábbi csúcstartó, Joaquín Botero 20 gólos teljesítményét tavaly adta át a múltnak. Több alkalommal is duplázott a nemzeti színekben, például rögtön első góljait is párosával lőtte, amikor 2007 novemberében kétszer volt eredményes egy Venezuela elleni vb-selejtezőn, időről időre pedig a brazilok és az argentinok kapuját is bevette. Világbajnokságon értelemszerűen nem vett részt, de négy Copa Américán lépett pályára. 2015-ben lemondta a válogatottságot, de egy évvel később visszatért. Ezt a döntését már csak azért is bánhatja, mert jelen állás szerint éppen ezek a mérkőzések hiányoznak, hogy országa válogatottsági rekordere legyen – Ronald Raldes 102 fellépéssel vezet.

A 2022-es világbajnokág dél-amerikai selejtezősorozatában Moreno nyolc találatával vezeti a góllövőlistát Neymart és Lionel Messit megelőzve. Ugyan Bolíviát választotta, le sem tagadhatná, hogy brazil vér (is) csörgedezik az ereiben. A pályán egy igazi művész, aki imád cselezni, szerepelni, mindemellett remek lövéssel és helyzetfelismerő képességgel rendelkezik.

Mondhatjuk, hogy a braziloknál csak egy lenne a sok közül és közel sem tudott volna ekkora szerepet betölteni a válogatottban, de mindez semmit nem von le azokból az érdemekből, melyet a szerény képességű bolíviai válogatottért tett.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Futballtango