Brazíliában vállal új kihívást a trófeahalmozó Eduardo Domínguez

Eduardo Domínguez a visszavonulása után rögtön átvette utolsó aktív csapata, a Huracán irányítását, melyet bejuttatott a Copa Sudamericana 2015-ös döntőjébe, azonban két gól nélküli döntetlen után tizenegyesrúgásokkal elveszítették a kolumbiai Independiente Santa Fe elleni párharcot. A következő állomáshelyén érte el edzői pályafutása első nagy sikerét a Colón a nem várt Copa de la Liga Profesional-címével 2021-ben. Ezt követően automatikusan megnövekedtek az elvárások felé, rendszeresen hírbe hozták őt nevesebb dél-amerikai csapatokkal. 2022-ben a szebb napokat is látott Libertadores-kupa-rekorder, Independiente kispadjára nevezték ki, azonban a vezetőségtől remélt javulás elmaradása miatt alig több mint hét hónap után távoznia kellett. A nem túl jól sikerült megbízatás után már kevésbé volt kelendő, nyolc hónapig maradt csapat nélkül, mire 2023 márciusában átvette az Estudiantes irányítását. A Pinchát végül az elmúlt szűk három évben öt trófeához segítette, és közreműködése nagyban hozzájárult a csapat győztes mentalitásának visszanyeréséhez is.

A dicső múlt nyomában

Az Estudiantes hét bajnoki címével máig a legsikeresebb nem fővárosi vagy Buenos Aires közvetlen vonzáskörzetéhez tartozó együttes Argentínában. Az 1960-as években a kőkemény harcmodoráról híressé vált gárda 1967-ben a Metropolitano-bajnokságot, majd 1968-ban, 1969-ben és 1970-ben egymást követő három alkalommal a Libertadores-kupát is megnyerte. (Előbbi évben az Interkontinentális Kupát és a Copa Interamericanát ugyancsak bezsebelte.) Az akkori sikercsapatot Osvaldo Zubeldía irányította, aktív játékosként pedig tagja volt az 1986-os világbajnok argentin válogatott későbbi szövetségi kapitánya, Carlos Bilardo, aki 1982-ben edzőként is bajnokságot ünnepelhetett a csapattal. Ugyancsak a háromszoros Libertadores-kupa-győztes együttest erősítette a tavaly elhunyt klublegenda, Juan Ramón Verón, akinek fia, Juan Sebastián Verón két bajnoki címet (2006, 2010) és egy Libertadores-kupát (2009) nyert a csapattal, azóta pedig már klubelnökként dolgozik az egyesület sikereiért.

A közbeeső időszakokban viszont az Estudiantes nem szerepelt igazán eredményesen, és az is előfordult, hogy kiesett az argentin élvonalból. A 2010-es Apertura megnyerése után az együttes több mint egy évtizeden keresztül egyetlen újabb trófeát sem hódított el, így a legjobbkor jött Domínguez.

Kupaspecialista edző

A sikertelen időszakot éppen az ő színrelépésével zárták le, Domínguez ugyanis igazi kupaspecialistának bizonyult.

A három év alatt elnyert öt címből hármat egyenes kieséses szakasz végén kaparintottak meg – a másik kettő pedig egy-egy „szuperkupaszerű” mérkőzés volt.

A tréner először a Copa Argentina 2023-as kiírásában juttatta csúcsra a piros-fehéreket, akik a döntő felé vezető úton Domínguez két korábbi csapatát, a Huracánt és az Independientét is búcsúztatták, mielőtt a fináléban 3–2-re legyőzték a Boca Juniorst.

A 2024 első felében lebonyolított Copa de la Liga Profesionalban az Estudiantes a 14 meccses alapszakaszt a csoportja második helyén zárta, majd a rájátszás elődöntőjében a Bocát, a döntőjében pedig a Vélez Sarsfieldet egyaránt tizenegyesrúgásokkal múlta felül. Az évi két argentin bajnoki kiírás győztesei számára kiírt Bajnokok Kupáját (Trofeo de Campeones) ugyancsak az Estudiantes nyerte el a Vélez 3–0-s legyőzésével.

A tavalyi második kiírás (Clausura) során az Estudiantes csak a 15 csapatos csoportja utolsó playoff-helyét jelentő nyolcadik pozícióban harcolta ki a további szereplés jogát. A rájátszás során viszont megállíthatatlannak bizonyultak: az első három meccsüket 1–0-ra nyerték a legjobb éves mérleggel rendelkező Rosário Central, a Central Córdoba és a városi rivális Gimnasia La Plata ellen, majd a döntőben 1–1-es döntetlen után tizenegyesrúgásokkal gyűrték le a Gustavo Costas vezette Racing Clubot. Ezt követően a 2025-ös Bajnokok Kupáját is megkaparintották a Platense elleni győzelemmel.

Taktikai rugalmasság és modern pragmatizmus

Domínguez az öt trófeával tarkított hároméves szerepvállalásával az Estudiantes történetének egyik legmeghatározóbb korszakát vezényelte le – ennél sikeresebb kizárólag a már említett 1960-as évekbeli sikercsapat volt a trófeák számában. A 47 éves tréner közel három év alatt 164 mérkőzésen irányította a csapatot, amely ebből 73 találkozót nyert meg, 42-t veszített el, 49 alkalommal pedig döntetlenre végzett. Irányítása alatt az Estudiantes 217 gólt szerzett és 148-at kapott.

A szakértők szerint Domínguez sikereinek titka leginkább csapata alkalmazkodóképességében volt keresendő. A tréner a kedvelt formációjának a 4-2-3-1-et tartotta, de az ellenféltől vagy a mérkőzés alakulásától függően át tudtak állni akár háromvédős felállásra is. Ez a taktikai fegyelem tette őket verhetetlenné az egyenes kiesés szakaszokban megvívott mérkőzéseken.

Az Estudiantest az elmúlt években a fegyelmezettség, a szervezettség és kimagasló fizikai erő jellemezte. Domínguez legénysége a stabil védekezésből gyors, vertikális ellentámadásokra épített, és könyörtelen helyzetkihasználással bizonyult hatékonynak a legfontosabb mérkőzéseken.

Ráadásul Domínguez nemcsak trófeákat nyert a csapattal, hanem szemléletével visszaadta a klubnak azt a kiveszett identitást, amelyet egykor Zubeldía és/vagy Bilardo fektetett le, egyfajta modern köntösbe öltöztetve. Az Estudiantes történelmileg a pragmatizmusról, a kőkemény védekezésről és a pontrúgások sikeres kihasználásáról volt híres. Domínguez mindezt megtartotta és kiegészítette az ellenfél térfelén történő magas letámadással és a labdavesztéseket követő azonnali visszatámadásokkal.

Mindeközben tudatosan megfelelő elegyet alakított ki a rutinos veteránokból és a feltörekvő fiatalokból. Olyan tapasztalt öreg rókákat tartott tűzben, mint Enzo Pérez vagy José Sosa, miközben bátran dobta be a mélyvízbe a saját nevelésű tehetségeket. Kezei alatt a sikertelen európai próbálkozást követően hazatérő Guido Carrillo az argentin bajnokság egyik legveszélyesebb csatárává vált, aki a legfontosabb pillanatokban szállította a gólokat.

A tréner leginkább azért lehetett sikeres, mert nem akart „művészkedni”. Domínguez pontosan tisztában volt vele, hogy La Platában az eredmény és a küzdelem az első, de mindezt egy szervezett, modern, európai stílusú focival párosította, ami a nagy elődök kimondottan fizikális játékánál sokkal nézhetőbb volt.

Néhány héttel a legutóbbi trófea begyűjtése és a hosszú távú szerződéshosszabbítás után Domínguez elfogadta az Atlético Mineiro ajánlatát, és a Hulkot is foglalkoztató brazil csapat kispadján váltotta Jorge Sampaolit.

2019-ben mindössze nyolc meccs erejéig volt az uruguayi Nacional edzője, amikor legutóbb kipróbálta magát külföldön, ezt leszámítva kizárólag Argentínában dolgozott. Egy, az utóbbi időben gyengélkedő brazil élcsapatnál biztosan nehezebb dolga lesz, mivel a „kakasoknál” azonnal eredményeket akarnak látni, ráadásul a brazil szurkolók is elvárják majd tőle a támadóbb felfogást. Domínguez legnagyobb kihívása lehet, hogy a brazil „Joga Bonito” igényét ötvözze az ő argentin pragmatizmusával. Mindez már csak azért sem lesz egyszerű feladat, mert a legtöbb brazil csapatnál egy-egy rosszabb periódusban hamar meg szokták köszönni az edző munkáját, márpedig az argentin tréner stílusának meghonosítása mindenképpen igényelne némi időt.

Eduardo Domínguez La Platában bebizonyította, hogy a tradíció és a modernitás nem kizárják, hanem erősítik egymást. Ha Brazíliában is sikerül türelmet nyernie a vezetőségtől, az Atlético Mineiro nemcsak egy trófeahalmozó edzővel, hanem idővel akár új, felfrissített identitással is gazdagodhat.

Borítókép: atletico.com.br

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!