Brit tudósok: fejelni tilos!
A 2020-ban napvilágot látott új agykárosodás-kutatások megkongatták a vészharangokat a tudományos világban: a szakértők arra figyelmeztetnek, a bizonyítottan káros, fejjel történő nagy erejű ütközések (agyrázkódások) mellett a kisebb, ismétlődő ütközések, így a labdába fejelések is növelik a krónikus, degeneratív, idegi eredetű betegségek, köznapi összefoglaló nevükön a demencia kialakulásának esélyét. Javaslatuk lényege, hogy 18 éves kor alatt megtiltanák a labdába fejelést, és a felnőttek esetében is a lehető legkevesebbre csökkentenék ezek számát.
A nagyszerű brit The Conversation tudományos portálon rendszeresen publikálnak kutatók a labdarúgáshoz kapcsolódó friss szakcikkeket közgazdaságtani, lélektani, sporttörténeti, orvosi és számos más vonatkozásban.
A fejelést vizsgáló kutatást bemutató anyagot a bournemouth-i, a winchesteri, illetve lancashire-i egyetem három tudósa jegyzi, ezt mutatta be megjelenése után közvetlenül remek cikkében Fehér János.
Mi most arra vállalkozunk, hogy folytatva, illetve kiegészítve ezt a munkát, az Európa-bajnokságon tapasztaltak fényében ismét rámutassunk a téma fontosságára, hiszen számos mérkőzésen láthattuk, ahogy a tornán szereplő játékosokat fejsérülésekkel ápolják a pályán: Timothy Castagne Eb-jének rögtön az első fordulóban vége szakadt, Szalai Ádámot kórházba szállították, miután a franciák ellen az első félidő közepén megsérült, és az Ukrajna–Ausztria találkozón győztes gólt jegyzett 21 éves tehetséget, Christoph Baumgartnert is le kellett hozni a pályáról az első játékrész 33. percében, hasonló okból.
E mellett a tanulmány megjelenése óta egy tragikus haláleset is bekövetkezett agyi degeneratív betegség következtében, mely az év elején rázta meg a futballvilágot: Luton Shelton, a jamaicai válogatott egykori csatára 35 évesen hunyt el – a kilenc éven át Európában légióskodott támadó megdönthetetlennek tűnő futballtörténeti rekordot tart, hiszen ő az egyetlen olyan focista, aki négy góllal debütált nemzeti csapatában. Halálosnak bizonyult betegsége, az ALS szoros kapcsolatban van a fent említett kutatás által vizsgált CTE-vel, ássuk is bele magunkat a részletekbe!
Hosszú távú kutatások
Az angol tudósok rögtön egy erős, meggyőző felütéssel kezdenek. Eszerint az 1966-os világbajnok angol válogatott csapat egyre több tagjánál figyelhető meg a demencia, amiért egyértelműen a labdába fejelés gyakorlata felelős.
Különösen a demencia egy speciális fajtáját, a CTE-t, azaz a krónikus traumatikus enkefalopátiát kötik egyértelműen az agyállomány és a koponyacsont napi szintű, rendszeres, kisebb ütközéseihez, ami labdába fejelésekor következik be. Az első, hivatalosan elismert áldozata a CTE-nek az 1970-es világbajnokságon szerepelt angol válogatott tagja, Jeff Astle (1942-2002) volt – családja és egykori barátai, tisztelői azóta küzdenek azért, hogy a jelenség végre eljusson a labdarúgásért felelős főbb fórumokra.
Egy tavaly publikált kutatás kimutatta, az egykori futballistáknál három és félszer nagyobb a demencia kialakulásának valószínűsége.
A legújabb kutatások pedig igazolták, hogy egy edzés során már húsz labdába fejelésnél egyértelműen mérhető agyfunkció-változás következik be. Egy Skóciában végzett nagyarányú tudományos felmérés többek között azt az aggasztó eredményt hozta, hogy az egykori profi futballisták között az átlaghoz képest 500%-kal több az Alzheimer-kórban szenvedők aránya.
Ezt figyelembe véve a Skót labdarúgó-szövetség 2020 februárjában betiltotta az edzéseken a fejelést 12 éves kor alatt, a fölött pedig fokozatosan vezetik be ezt a játékelemet a gyerekeknél. A kezdeményezés mögé beállt többek között Wayne Rooney, David Beckham, és az 1966-os világbajnok Geoff Hurst is, azonban az eddigi intézkedések egyértelműen elégtelennek tűnnek.
Az igazán erős érvek amellett szólnak, hogy nem csak a fejlődő, 12 éves kor alatti, vagy éppen 12 és 18 éves kor közötti agyat kell védeni, hanem a felnőttekét is. Röviden: tiltsák be a labdarúgásban a fejelést egyszer és mindenkorra, mégpedig lehetőleg azonnal!
A sportág túléli
Ha analógiákat keresünk más sportokból, eszünkbe juthat a Formula-1 fejlődésének története, amely az autók egyre gyorsabbá válása mellett a verseny fokozatos biztonságosabbá válásának históriája is egyúttal. Bár sokan ma is visszasírják a ,,hőskort”, amikor évadonként átlagosan egy-két pilóta nem érte meg a szilvesztert, épeszű ember nem vitathatja a technológiai és biztonságtechnikai fejlődés vívmányainak fontosságát és szükségességét.
Mindannyian szerettük nézni a Rush (Hajsza) című nagy sikerű 2013-as filmben James Hunt és Niki Lauda heroikus küzdelmét a pályán, a film talán legerősebb jelenete mégis az, amikor Lauda a biztonságos versenyzés mellett teszi le a garast.
Hogy másik, a labdarúgáshoz közelebb álló példát hozzunk, az amerikai futballban jó egy évtizede folyik a küzdelem a legfelsőbb szinteken a nyilvánvalóan fej-, illetve agysérülést okozó ütközések betiltásáért. Ezt a polémiát dolgozta fel például a népszerű animációs sorozat, a South Park Szarkasztilaszti című epizódja.
Az NFL-ben végül a 2018-as szezon előtt jutottak odáig, hogy beleírták a szabálykönyvbe az alábbi mondatot: ,,Szabálytalanság, ha egy játékos lehajtja a fejét, hogy ütközést kezdeményezzen a sisakjával és ütközik is az ellenfelével.” Néhány előszezonbeli meccsen alkalmazták is a játékvezetők a szigorú tiltást, a közfelháborodás és ellenállás azonban akkora volt, hogy az idény kezdetére a szövetség kénytelen volt ha nem is eltörölni, de jelentősen ,,felpuhítani” a rendelkezést.
A labdarúgásban hosszú harcnak nézünk elébe, míg eljuthatunk a fejelésnek akár csak a széles körű korlátozásáig is, az erre vonatkozó alapvető szabályok megváltoztatására pedig főként a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek, a FIFA-nak van jogosultsága. Kicsiben, egyénileg momentán annyit tehetünk, hogy egészségünk védelmében abbahagyjuk a futballozást, illetve szülőként gyermekünknek más, biztonságosabb sportolási lehetőséget keresünk.
Szerző
