Bruce McLaren – az ember a legendás név mögött

Bruce McLaren 1937-ben született az új-zélandi Aucklandben. Az benzingőz és a szerszámok szeretete gyerekkora óta megvolt benne, hiszen szülei autószerelő műhelyt üzemeltettek, a kis Bruce pedig a szervizben nőtt fel, és a szakma minden apróságát eltanulta édesapjától, Lestől. Les McLaren szenvedélye fiatalkorában a motorversenyzés volt, egy korai baleset azonban arra késztette, hogy felhagyjon ezen foglalatosságával. Ekkor kezdett el hobbiként autóversenyzéssel foglalkozni, amely hamar átragadt fiára is.

Bruce műszaki főiskolába járt, ott ismerkedett meg először közelebbről az autóversenyzéssel. Apja egyszer megajándékozta egy általa felújított Austin 7 Ulster autóval, amellyel Bruce részt vett élete első hillclimb-versenyén, és rögtön diadalmaskodott is. A hillclimb az autóversenyzés egyik legősibb szakága: a pilóták célja, hogy a kijelölt hegyoldalra a lehető leghamarabb felérjenek, ezáltal versenyezve a többiek, és legfőképpen a stopperóra ellen. Az első futamot még a 19. század végén, 1897-ben tartották!

A sánta tehetség

Rögtön karrierje elején kiderült, hogy nem akármilyen tehetségre lelt az autóversenyzés világa, noha senki sem gondolta volna, hogy a kis Bruce fel tudja venni a versenyt ellenfeleivel. Az új-zélandi egy különös csípőízületi betegségben, Perthes-kórban szenvedett, amelynek következtében bal lába lényegesen rövidebb volt, mint a jobb. Kilencéves korában diagnosztizálták nála a korabeli gyermekek körében elterjedt kórt, miután McLaren fájdalomra panaszkodott a csípőjében, és elkezdett sántítani. A Perthes-kórral járó fájdalmat a combcsont felső részének nem megfelelő vérellátása okozza, amely sok pihenéssel pár év alatt helyreáll.

A kór nagyban megnehezítette az ifjú McLaren életét, viszont elmondása szerint jó hatással is volt rá bizonyos tekintetben: „Nem sok 12 éves gyerek szereti az iskolát, viszont azáltal, hogy a rögbi és az úszás nem tudták elvonni a figyelmemet, jobban el tudtam merülni a tanulásban” – említi a pilóta From the Cockpit című könyvében. Az iskolában mutatott szorgalmának köszönhetően folytathatta tanulmányait a főiskolán, az ott megtanultak pedig nagyban segítették későbbi karrierje során.

Autóbarkácsolástól a Formula–1-ig

A hillclimb-futamokon mutatott sikerein felbuzdulva 1954-ben már rendes autóversenyeken tűnt föl a még mindig csupán 17 éves McLaren. Eleinte Ford 10-es és Austin Healey autókkal állt rajthoz, később pedig már komolyabb kategóriákban az F2-es Cooper Climaxet vezette. Jó eredményeit nem csak kiemelkedő vezetői tehetségének köszönhette: a szülei műhelyében tanultak alapján saját ízlése szerint alakította át versenyautóit, amíg azok tökéletesen nem illeszkedtek vezetési stílusához. Az 1957–58-as szezonban másodikként végzett az új-zélandi nemzeti bajnokságban, és 20 évesen az országban rendezett nagydíjon is rajthoz állt. Egy évre rá ugyanezen a futamon hívta fel magára a háromszoros F1-es világbajnok Jack Brabham figyelmét, aki később a generációs tehetségnek tartott ifjú versenyző csapattársa lett.

Az új-zélandi szövetség programjának keretein belül került Európába, hogy megmutathassa magát az autóversenyzés nagyszínpadján. A Cooper Formula–1-es csapatában debütált 1959-ben, és rögtön első évében diadalmaskodott az Amerikai Nagydíjon. 22 évesen és 104 naposan az F1 legfiatalabb futamgyőztesévé vált az Indianapolis 500 versenyeit nem számítva, ezen rekordot pedig egészen Fernando Alonso 2003-as győzelméig tartotta is.

A rákövetkező évben megalapította saját csapatát Bruce McLaren Motor Racing névvel. Az istálló eleinte az alsóbb kategóriákban jelent meg, első igazi versenyautója, az M1 1964-ben épült meg. Komoly áttörést a kor legjelentősebb észak-amerikai versenysorozatában, a Can-Am-ben érte el a csapat a továbbfejlesztett M1B autóval. 43 győzelmével dominálta a bajnokságot, közel háromszor annyi elsőséget gyűjtött, mint legnagyobb riválisa, a Porsche. 

Bruce McLaren saját McLarenjével nyert világbajnoki futamot (Forrás: RNZ)

McLaren első Formula–1-es versenygépe, az M2B 1965-ben debütált a bajnokság monacói állomásán. Három évre rá Bruce McLaren saját McLarenjét vezetve nyert Spában. Legfőbb célját, a világbajnoki címet azonban nem tudta elérni 1970-ben bekövetkezett haláláig. A McLaren M8D Can-Am-autóját tesztelte épp az angliai Goodwoodban, amikor az autó hátsó karosszériája nagy sebességnél levált, a leszorítóerő elvesztése következtében pedig instabillá vált a versenygép. A pilóta elvesztette uralmát a jármű felett, majd hatalmas balesetet szenvedett, sérüléseit pedig nem élte túl.

Bruce McLaren úgy halt meg, hogy közben azt csinálta, amit a legjobban szeretett és amihez a leginkább értett. Ahogy 1964-es könyvében is írta: „Valamit jól csinálni annyira megéri, hogy nem lehet ostobaság az, ha belehalunk is a további javulásokra tett próbálkozásba. Elpazarolnánk az életet, ha nem kezdenénk valamit a képességeinkkel, úgy vélem, az életet elért teljesítményekben mérik, nem években.”

McLaren öröksége az autósport világában

Noha az új-zélandi pilóta sosem nyert világbajnoki címet F1-es karrierje során, csapata, a McLaren a száguldó cirkusz egyik legikonikusabb istállójává nőtte ki magát, és a mai napig része a Formula–1 mezőnyének. A McLaren a jelenlegi konstruktőrök közül a második legsikeresebb és legrégebb óta a rajtrácson jelenlévő gárda a Ferrari után, a sportágban töltött 57 szezon során 183 futamgyőzelmet, 12 egyéni és nyolc konstruktőri bajnoki címet zsebelt be a papaja-színnel mára már összefonódott csapat.

A fénykorában mutatottaktól jelenleg messze elmarad a wokingi csapat teljesítménye: két futam után nulla ponttal a konstruktőri bajnokság utolsó helyén áll a Lando Norrist és Oscar Piastrit foglalkoztató istálló. Az idei versenygépük teljesítményét elnézve nem valószínű, hogy egyhamar újabb világbajnoki címet ünnepelhetnek majd, amelyre egyébként Hamilton óta nem is volt példa, de még a legutóbbi futamgyőzelmükért is 2021-ig kell visszamennünk Daniel Ricciardo monzai diadaláig. 

Jelenleg Lando Norris, és Oscar Piastri a McLaren pilótája (Forrás: Autosport)

A McLaren a Formula–1-en kívül más versenysorozatokban is megfordult az évek során. A már említett Can-Am hozta meg nekik az első sikereket, majd az Észak-Amerikában nagy népszerűségnek örvendő Indianapolis 500-as futamon is többször rajthoz álltak, ahol a hetvenes években sikerült nyomot hagyniuk a legendás oválpályán. 2020 óta az IndyCarban való szerepléssel próbálják népszerűsíteni a csapatot az amerikai nézőközönség számára. A fenntarthatóság jegyében az elektromos autóversenyzés világába is beszivárgott a papaja szín: az Extreme–E után már a Formula–E-ben is küzdhetnek a konstruktőri bajnoki címért, ahol a sikert sikerre halmozó, azonban 2022 végén a sportból kivonuló Mercedes csapatát vették át. Természetesen nem maradhatott ki a kollekcióból az ikonikus Le Mans-i 24 órás sem. Rögtön az első indulás győzelmet hozott a McLarennek, amikor is 1995-ben F1 GTR autójuk elsőként teljesítette az egy napig tartó futamot.

Kiemelt kép: Top Gear