Budapest maraton: más élmény az amatőröknek és más a profiknak
Budapest páratlanul gyönyörű helyszínt jelent a maratoni futáshoz október második hétvégéjén, de ezt igazán csak az amatőrök értékelik a 42 kilométer alatt. A profik egészen más szempontok szerint állnak rajthoz – minderről Kárai Kázmér mesteredzővel beszélgettünk.
Húszezer indulóval, egyéni, csapat és váltóversenyek, távok sokaságával kétnapos hétvégi fesztivállá nőtte ki magát mára a Budapest maraton, de a királyeseménye természetesen továbbra is maga a maratonfutás. A főváros legszebb helyszínein, többek között a Duna két partján, a Margitszigeten és a hidakon hömpölygő színes futótömeg látványa kívülről, egy belvárosi séta keretében is maradandó élményt nyújt, passzol egy napsütéses októberi vasárnaphoz. Akinek még nem volt része benne, annak – autó nélkül, leginkább kerékpárral – érdemes ilyenkor eljutnia a Dunához, és megcsodálni.
De mit él át közben maga a maratonifutó, élményt, segítséget jelent-e számára a varázslatos környezet a 42 kilométer alatt?
„Máshogyan élik át a profik és máshogyan az amatőrök – mondta el a Büntető.com-nak Kárai Kázmér, a hosszútávfutás mesteredzője. – A profiknak teljesen mindegy, milyen történelmi helyszíneket érintenek, nem városnézésen vannak: nekik az aszfalt minősége számít, azt nézik, milyen hosszúak az egyenesek. Én is futottam maratonit, csak a részidőkkel törődtem, azzal, hogy mit mondott be az edzőm. A nézőkkel sem foglalkozik ilyenkor az ember, sokkal inkább azzal, hogyan mennek az ellenfelek, nehogy elengedjem őket. Az igazán profik manapság a rajtpénz mellett nyereményeket kapnak időbónuszok szerint, a további versenyeikre pedig a menedzserek az elért eredmény után határozhatják meg az újabb rajtpénzüket. Ez azért is fontos, mert egy maratoni futó évente csak kétszer vagy háromszor tud versenyezni, szemben mondjuk Armando Duplantisszal, a rúdugrás világrekordével, aki a szezonban nyolc nap alatt három versenyt is bevállalhat. Eliud Kipchoge, a 42 kilométer csúcstartója mintegy félmillió dolláros rajtpénzt kap.”
A maratoni világrekordjai hagyományosan szeptemberben Berlinben születnek, köszönhetően többek között a pályavezetésnek. Ezzel szemben Budapest nehéz terepnek számít a szakember szerint: a hidakra való felfutás, a Margitszigetre való lejutás és onnan a visszajutás a táv mellett további energiákat von el, a környezet viszont inspiráció az amatőröknek.
„Budapest a Duna partján, a Vár közelében őrült szép helyszínnek számít, az amatőrök pedig emlékeznek arra, milyen pontokon haladtak el. Nemrég a fiam is beszámolt róla, hogy Berlinben a Reichstag mellett futott el. Londonban azt láthattuk, hogy az amatőrök gyakran beszélgetnek futás közben, maskarában, vikingnek, konyhalánynak öltözve teszik meg a távot. Az amatőröknek főleg az számít, hány városban teljesítették már a maratonit, ki futott már New Yorkban, az időeredményüket nem szokták megkérdezni tőlük. Csak akkor fontos, ha valakinek sikerül négy vagy három órán belülre kerülnie” – folytatta Kárai Kázmér.
A 37. SPAR Budapest maraton fő eseménye, a 42 kilométer vasárnap 9 órakor a Pázmány Péter sétányról rajtol. A futófesztivál szombaton 9 órakor kezdődik.
Kiemelt fotó: sparbudapestmaraton.hu