Burkina Fasó-i hátvéd a topklubok célkeresztjében

A Magyarországnál háromszor nagyobb területű, de afrikai léptékkel kicsinek számító Burkina Faso 1960-ban vívta ki a függetlenségét a gyarmati elnyomás alól, de a megörökölt, mesterséges határaival természetesen sújtja a nemzeti egység kialakulását Afrikában erősen megnehezítő béklyó, hiszen 22 milliós lakosságát mintegy 60 különböző népcsoport alkotja. Az önálló állam a Felső-Volta elnevezést 1984-ben cserélte le a Burkina Faso névre, mely dioula nyelven azt jelenti, hogy becsületesek földje, és a nemzeti identitás kialakulásáért akkoriban tett lépések mentén, tehát a kontinentális folyamatokban kissé lemaradva indult be a burkinai labdarúgóélet is.

Afrika-kupán csak 1996-ban debütált a válogatott (Les Étalons – csődörök becenévvel illetik), majd két évvel később a hazai pályán nagy meglepetésre kivívott negyedik hely kissé keserédes lett, hiszen a bronzmeccset az utolsó három percben 4–1-es előnyről bukták el elképesztő módon a Kongói Demokratikus Köztársaság ellen.

Amikor azonban a Bosman-szabály következtében az európai ligák szélesre tárták kapuikat a légiósok előtt, és egyre nagyobb mértékben, valamint egyre komolyabban kiépített hálózattal aknázták ki a hányattatott történelem, a mostoha környezeti adottságok és az elmaradott infrastruktúra miatt olcsón megszerezhető afrikai tehetségeket, a burkinai labdarúgás is jelentős fejlődésnek indult. No persze az országban alig-alig fejlődtek a körülmények, de a hosszú úton az európai topligákba is eljutott játékosok, mint az Olympique Lyonnal országos kupát nyert hátvéd, Bakary Koné vagy a jól cselező támadók, Jonathan Pitroipa és a Traoré testvérek (Alain és Bertrand) nevével fémjelzett generáció a 2013-as Afrika-kupán ezüstérmet, majd 2017-ben bronzérmet szerzett.

A 26 éves korára egész komoly nemzetközi tapasztalatokat gyűjtő Hervé Koffit az afrikai kapusok reneszánszáról szóló cikkünkben is emlegettük nemrég, Dango Ouattarát pedig az egész kontinens legnagyobb tehetségei közé soroltuk. Ugyanakkor a védelemben az ígéretes európai pillanatokat produkáló ifjoncok, Issa Kaboré és Adamo Nagalo mellett már vezérszerep hárul a még mindig csak 24 éves Edmond Tapsobára, akit ugyan még 2026-ig kötne szerződése a Bayer Leverkusenbe, a hírek szerint akár 60 millió euró körüli összeget is fizethet érte egy angliai topklub (leginkább az Ange Postecoglouval új játékstílus kialakításán dolgozó Tottenham Hotspur érdeklődéséről hallani), amivel alaposan megdöntené Ouattara 22,5 milliós Burkina Fasó-i átigazolási rekordját (őt januárban a Bournemouth AFC szerződtette ennyiért az FC Lorient-ból).

Edmond Tapsoba a 2021-es Afrika-kupán elődöntőig jutott válogatott vezére volt (Fotó: sportnewsafrica.com)

Gyors szökellések a topligák élmezőnyébe

Ki gondolt volna még euró tízmilliókra, amikor nyurga kölyökként Burkina Faso fővárosának, Ouagadougounak egyik szegény negyedében, Karpalában focizgatott a poros utcákon Edmond Tapsoba, mígnem a Salitas FC nevű klub tehetségkutatói fel nem figyeltek rá 13 éves korában. Akkor került először igazi futballpályára, került valódi futballcipő a lábára és fizikai paraméterei mellett főként higgadt, érett védőjátéka miatt az egykori válogatott játékos, a belgiumi légióstapasztalatokkal is rendelkező Boureima Maiga egyik kedvenc mentoráltja lett.

Olyannyira, hogy a klub egy portugál edzőjén keresztül aztán a luzitán másodosztályú Leixoes SC utánpótlásába is beajánlotta 18 esztendősen, onnan pedig gyorsan a Vitória Guimaraes ificsapatába került, hiszen nem akárki, hanem az egykori BL-győztes, visszavonulása után játékosügynökséget indító Deco vette a szárnyai alá. Életében először egy idegen helyen, ismeretlen nyelvet beszélő társak között, idegen szokásokat, ételeket is megszokva nagyon gyorsan letette a névjegyét, hiszen hátvéd létére hét gólt is szerzett első szezonjában a Guimaraes ifjúsági csapatában.

2019 őszén így már a felnőttek között szerepelt a portugál élvonalban és az Európa-ligában, méghozzá remekül, aminek következtében januárban már több angol klub is érdeklődött iránta (főként a Wolverhampton Wanderers és a Leicester City), de a mentoraként tisztelt Maiga óva intette egy túl nagy ugrástól a pályafutásában. Így aztán a Bayer Leverkusen mellett döntöttek, és az átigazolási időszak utolsó pillanatában a Bundesligába került, hogy aztán ott is minden várakozást felülmúlva nagyon gyorsan berobbanjon a fiatalokhoz amúgy is bátran nyúló Peter Bosz kezdőcsapatába. Ahogy Lukas Hradecky, a finn válogatott kapus nyilatkozott akkoriban új csapattársáról:

„Ez a srác olyan, mint egy gép. Nem tudom, hol találták, de sose láttam még egy játékost ilyen gyorsan beilleszkedni a csapatba”.

Tapsoba a Salitas FC akadémiáján 16 évesen, majd öt esztendővel később a Leverkusenbe szerződésekor Decóval (Fotó: d20sports.com)

Bár bevallása szerint Tapsoba először nagyon megszenvedte az esős, hűvös német időjárást és a német konyhát is, a következő szezonban már a Bundesliga-ősz legjobb védőjének választotta a Kicker és a brazil világbajnok Lucióhoz hasonlította még mindig csak 22 évesen. Ahogy a háromvédős felállásnak akár a jobb, akár a bal oldalán, úgy négy védőnél a középhátvéd posztjain is egyaránt megállta a helyét. Utóbbira volt jó példa a 2021–2022-es szezon, amikor Gerardo Seoane irányításával bronzérmet szerzett a Leverkusen a német bajnokságban. Így Tapsoba az elmúlt idényben már a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott, és még ha nem is sikerült ez a csapatnak a legfényesebben, a nehéz rajt után a Xabi Alonso által visszahozott háromvédős felállásban ismét sziklaszilárdnak bizonyult a burkinai hátvéd, az Európa-ligában pedig az elődöntőig menetelt csapatával.

A posztmodern hátvéd prototípusa

Tekintve, hogy 24 esztendős korára egészen komoly topligás és nemzetközi rutinra tett szert, igencsak megnőtt Edmond Tapsoba iránt a világ leggazdagabb klubjainak is az érdeklődése. Gyakorlatilag mindenben megfelel ugyanis a legújabb trendek alapján a posztmodern középhátvédekkel szembeni elvárásoknak, az intelligens mégis kőkemény védekezés mellett ugyanúgy képes labdabiztos építkezésre is.

Egyik legfontosabb erénye például a higgadtsága az ellenfelek letámadásával szemben, megoldásainyomás alatt gyakorlatilag ugyanolyan nyugodtak, mint szabad helyzetekben. De védőmunkájában is alig-alig vét hibát, az elmúlt négy szezonban mindössze három, az ellenfeleknek lövést engedélyező ügyetlenséget tudtak behúzni a neve mellé a statisztikusok. 194 centiméteres magasságát képes kamatoztatni a légi csatákban is (bár ezen a téren még van hova fejlődnie), szerelési kísérleteit pedig látványosan egyre jobban időzíti, hiszen kevesebb próbálkozással, ám pályafutása legjobb hatékonyságával oldja meg a feladatait, így közbelépéseinek már több mint háromnegyede bizonyult sikeresnek az elmúlt szezonban.

Mindemellett az akciók építkező fázisában betöltött szerepvállalása az, ami a teljes Bundesliga-mezőnyből is kiemeli, hiszen az elmúlt szezonban senki sem juttatta többet előre a labdát a megindulásaival a német bajnokságban, mint ő, de a progresszív passzainál is csak öten tettek többet hozzá átadásaikkal csapatuk előre jutásához (köztük az ezen a téren a legjobbnak számító magyar válogatott Willi Orbán). Ehhez visszafogott mennyiségű, de megbízható cselezési hatékonyság is párosul (64 százalékos sikeresség), és a 100 labdaérintésre jutó labdavesztései száma is alacsonyabb volt, mint tartalmas pályafutása során valaha (a megelőző 1,0 helyett már csak 0,6).

Nem véletlen, hogy példaképei között (Per Mertesacker és Kalidou Koulibaly mellett) elsősorban a hasonló erényekkel rendelkező John Stonest szokta kiemelni, akinek a mozgását videókon is tanulmányozza. Az angol védővel a következő szezontól akár már egy ligában is szerepelhet, hiszen tökéletesen passzolhat egy mélyről építkező csapatba, mint amilyen irányba várhatóan a Postecoglou-féle Tottenham Hotspur próbál majd elmozdulni.

Bár lényegesen drágább, mint a londoniak által szintén kiszemelt Micky van de Ven (VfL Wolfsburg), de készebb játékosnak is tűnik és a statisztikákkal kevésbé mérhető, ám mégis fontos alkalmazkodáskészségéről már Portugáliában és Németországban is alapos tanúbizonyságot tett. Ígéretesen körvonalazódó pályafutása megérettnek tűnik tehát egy újabb szintlépésre, amellyel nem csak szűkebb hazája, Burkina Faso, hanem akár egész Afrika első számú hátvédjévé léphet elő.