„Büszkébb vagyok a fiamra, mintha megnyerte volna az olimpiát” – Derek Redmond története
Sokszor előfordult már, hogy egy sportolónak valamilyen ok, például sérülés miatt átmenetileg vagy örökre el kellett engednie bizonyos álmait. A brit Derek Redmond is hiába szeretett volna dobogón végezni a barcelonai játékokon, egy szerencsétlen sérülés miatt meghiúsult a terve. Neki és édesapjának köszönhetjük azonban az ötkarikás játékok egyik legemlékezetesebb, legmeghatóbb jelenetét – mert a sportban nemcsak az eredmények számítanak.
Derek Redmond az egyik éremesélyesnek számított az 1992-es barcelonai nyári olimpia 400 méteres síkfutó versenyében. Az akkor 27 esztendős brit atléta korábban a 4x400-as váltó tagjaként Európa- és világbajnoki aranyat is szerzett, de az, hogy az olimpián is maradandót alkosson, nem jött neki össze. Az 1988-as szöuli játékokat kénytelen volt kihagyni egy sérülés miatt, sőt a barcelonai játékokra való felkészülését is nehézségek hátráltatták: összesen nyolc műtéten esett át ebben az időszakban. Barcelonában viszont egészen az elődöntőig úgy tűnt, hogy valóra válthatja az ötkarikás álmait, megnyerte a saját negyeddöntő futamát, önbizalommal telve készülhetett tehát az elődöntőre.
Ott viszont nagyjából 150 méternél hirtelen a lábához kapott (mint kiderült, elszakadt a combizma), és letérdelt a salakpályára. Kicsit később, amikor már a többi futó befejezte a versenyt, feltápászkodott, és szökkenő mozdulatokkal a cél felé haladt.
Hatvanötezren tapsoltak nekik
Néhány pillanat múlva ott termett mellette az édesapja, aki az őt feltartóztatni szándékozó biztonságiakon is túljutott, hogy a drámai pillanatokban a fiával lehessen. Amikor átölelte a derekát és megfogta a kezét, Redmond zokogásban tört ki, arcán egyszerre látszott a lelki és a fizikai fájdalom, valamint a meghatottság is. Bár az édesapa le akarta beszélni a verseny befejezéséről, a fiú hajthatatlan volt. Együtt lépték át a célvonalat, a stadion 65 000 fős közönségének vastapsa közepette.
Nyomot hagytak az olimpia történelmében
A papa annak ellenére, hogy a kritikus pillanatokban más véleményen volt a futam folytatását illetően a fiával, utólag elmondta, nagyra becsüli a hősiességét: „Büszkébb vagyok a fiamra, mintha megnyerte volna az olimpiát” – így vallott az érzéseiről.
Redmondot ugyan külső segítség igénybevétele miatt kizárták a versenyből, de mégis nyomot hagyott az ötkarikás játékok történelmében.
Neki és édesapjának köszönhetjük ugyanis azt az ikonikus jelenetet, amelyben egyszerre megjelenik az olimpiai eszme egyik alappillére („nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”), a sziklaszilárd eltökéltség és az apai szeretet.
Szerző
