Caio Henrique és a brazil válogatott lyukas posztja
Keretet hirdetett Brazília a közelgő bajnoki szünet előtt, amelyben a szélső védők névsorában három embert találni, s egyikre sem mondhatnánk azt, hogy az ötszörös világbajnok együttes többi csapatrészének szintjéhez méltó lenne. Az ország, amelynek egykoron a szélső védői a legjobbak közt voltak, most egyet sem tud felmutatni az elitben, de talán még a közelében sem.
A legjobbnak nevezni valakit a labdarúgásban szubjektív dolog, amelyet leginkább egyéni érzelmek vezérelnek, így ezt a kijelentést szakmai szempontból felesleges is használni, de aligha van olyan futballszurkoló, aki ne tartotta volna egykoron Brazília szélső védőit a legjobbak közt számok. Az ország, amely a 90-es évek elejétől az egyik szélen Cafúval, a másikon pedig Roberto Carlosszal állt fel, majd őket váltotta Marcelo, Maicon és Daniel Alves, akik szintén mind a legszűkebb elitbe tartoztak, mostanra oda süllyedt, hogy nincs igazából épkézláb szélső védője, akit valóban a posztjuk legjobbjai között emlegethetnénk.
A 2020-as években a jobb oldalon a most 31 éves Danilo (Luiz da Silva) volt igazi alapember, akire még úgy-ahogy azt lehet mondani, hogy megbízható, egyenletesen magas szintet hozni képes játékos. (Ő mostanában a Juventusban egyre többször játszik belső védőt.) A másik oldalon a most nyáron Angliába szerződő Renan Lodi esetében már aligha igaz mindez, az ő teljesítménye hullámzó, ráadásul inkább gyengébb, mint jobb formában van. Alex Telles a portói időszakában a pontrúgások elvégzése miatt remekbeszabott számokat produkált a gólok és a gólpasszok terén, amivel el is adta magát a Manchester Unitedhez, de őt egy lapon említeni az elődökkel már-már bűntett. Alex Sandro évek óta keresi azt a formáját, amivel egykor kiérdemelte a válogatott meghívót, amit azóta is úgy kap meg, mint akinek elfelejtették kivenni a nevét a listából, mert tulajdonképpen semmi nem jogosítja fel erre. A legutóbbi Copa América során Emerson Royal bizonyította, hogy ő sem igazán megbízható játékos, mert bár vannak remek időszakai, nem a játékintelligenciája juttatta el a Premier League-be (a Tottenham futballistája jelenleg). Guilherme Arana is szerepelt már négy alkalommal a nemzeti tizenegyben, de az ő esetében már az is sokat mondó, hogy alig játszott a két, Európában töltött éve alatt (Sevilla és Atalanta).
De ha ekkora a hiány és ennyire nincs meg a minőség, akkor vajon miért nem kerül képbe a Ligue 1 egyik topcsapatának alapembere, aki ráadásul az elmúlt három évben kinőtte magát a francia élvonal egyik legjobbjává?
Caio Henrique 18 évesen került át Európába a Santos akadémiájáról. Az Atlético Madrid megfigyelői már az U18-as csapatban kiszúrták, majd 2016 telén, potom 300 ezer euró fejében szerződtette őt a spanyol együttes. Miközben a fővárosiak akadémiáján fejlődött, nem volt igazán boldog és nem tudta megszokni a változást, ami a játékára is kihatással volt. Mindössze egyszer, egy spanyol kupameccsen lépett pályára a felnőttek közt, és nem akart összejönni neki az áttörés. 2018-ban az akkor élvonalbeli Paraná Clube vette kölcsön, majd egy évvel később a Fluminense, végül pedig a Gremio. Odahaza sem tudta megváltani a világot és kissé már úgy tűnt, hogy bedől a karrierje, ám igencsak jelentős meglepetést okozott 2020 nyarán az AS Monaco, amely nyolcmillió eurót hajlandó volt kifizetni érte.
A Niko Kovac számára összerakott keretben – amely eleinte remekül működött a horvát edzővel – fontos szerep jutott a brazilnak, aki balhátvédként a stabil védekezés mellett a támadások segítésében is remek képességeket villantott fel a hercegségben. Első szezonjában 31 bajnokin játszott és öt gólpasszt adott. Ugyan a BL-szereplés nem jött össze, de az Európa-ligában ugyancsak alapember volt a 2021-22-es idényben, amelynek során minden sorozatot figyelembe véve 49 mérkőzésen 12 asszisztot szorgoskodott össze. Már ennek elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy feltűnjön az illetékeseknek a remeklése, és a jelenleg zajló Ligue 1-kiírásban is mindent megtesz ezért: öt találkozón négy gólpasszt osztott ki eddig, és ezzel – ugyan többedmagával, de – ott van a két párizsi sztár (Lionel Messi: 7; Neymar: 6) mögött az asszisztlista harmadik helyén.
A belga vezetőedző, Philippe Clement még inkább megtalálta a brazil számára ideális szerepkört, amikor a legnagyobb erényeit tudja megvillantani, s talán ez lehet az egyetlen ellenérv vele szemben, hogy most szárnyvédőként tudja a legjobbját hozni. Bár ez is csak nézőpont kérdése, mert Lodi esetében sem volt probléma, hogy ezen a poszton szerepelt. Az tény, hogy Caio Henrique nem nevezhető a legjobbak közé tartozó balhátvédnek, de azt a szintet, amit az elmúlt években Alex Telles vagy Renan Lodi hozott, azt ő is stabilan tudja. Ráadásul a jelenleg Sevillában kölcsönben lévő Tellesszel szemben ő alapember Monacóban, míg a nottinghami kalandra vállalkozó Lodi inkább a védekezésben hozza az ő szintjét, de talán ez is inkább csak statisztikai alapon igaz az atleticós időszakára alapozva. Utóbbi egyébként a kevés játékperce miatt ezúttal szintén nem kapott meghívót a keretbe.
Brazília szeptember 23-án Ghána, 26-án pedig Tunézia ellen játszik felkészülési mérkőzést.
Kiemelt fotó: Getty Images
Szerző
