Carletto öröksége az egyetemes futball számára (III. rész)

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!

Ancelotti öröksége az egyetemes futball számára (I. rész)

Ancelotti öröksége az egyetemes futball számára (II. rész)

A LA DÉCIMA TÖRTÉNETE

Ancelotti karakterét tekintve igazi kupaedző, akinek filozófiája egybecseng a Real Madrid és az AC Milan, Európa két legtöbb BEK/Bajnokok Ligáját nyert (13 és 7) csapatának hitvallásával: a nagy eredményeket nagy bajnokokkal lehet elérni.

A kezdeményező, bátor labdatartásra épülő futballfilozófiát követő edző, nem véletlenül jutott csúcsra éppen azon klubokkal, melyek labdarúgásról alkotott hitvallása hűen tükrözi az általa által fontosnak tartott szempontokat: minőségi játékosok magas technikai repertoárral és látványos futball.  

2014-ben Ancelotti a Real Madriddal elhódította a klub által hosszú ideje hőn áhított, tizedik BL-serleget. Ezzel nem csupán Bajnokok Ligája-győztes lett Madridban is, de az oly sokáig várt „Décimával” ajándékozta meg a szurkolókat, és ezzel örökre beírta magát az együttes történelemkönyvébe.

A kupasikereket szállító szakmai munka Madridban

Ahogyan arról maga Ancelotti ír az „Il mio albero di Natale” című könyvében, első madridi szezonjában (2013-14) kezdetben a kedvenc 4-4-2-es felállását akarta alkalmazni. A labdabirtoklásra helyezte a hangsúlyt, és José Mourinho korábbi együttesénél magasabban kívánta tartani védelmi vonalait. Ekkoriban Mesut Özil még a keret tagja volt, Xabi Alonso és Raphael Varane sérülése pedig meghatározta a kezdő tizenegy felállítását.  A hadrendben Cristiano Ronaldo éktársa Karim Benzema volt, Özilt többször a jobbszélen vagy a két ék mögött szerepeltette, Luka Modric a védelem előtt szűrt Sami Khedirával, de ez a futball nem volt eléggé hatékony Ronaldónak pedig nagyon nem ízlett, hogy nem tudták e rendszerben mélységbe futtatni őt. Ancelotti ezt követően a 4-3-3-as felállással próbálkozott, de Asier Illarramendi nem volt képes mozgatni az együttest, és Xabi Alonso ekkor még nem volt bevethető.

A kialakult helyzetben a 4-3-3-as alapfelállásban, de a gyakorlatban leginkább 4-2-3-1-ben támadó együttes aszimmetrikus futballra épített, amelyben az olasz szakvezető folyamatosan próbálta helyzetbe hozni és több felelősséggel felvértezni az általa kedvelt játékszervezőt, Iscót, azonban ez sem járt megfelelő hatékonysággal. Khedira és Modric szerepeltetésével ugyan szilárddá vált az együttes védekezése, ami a középső (centrális) területeket illeti, de sebezhető volt a csapat a szélek nem kellő lefedettségének köszönhetően.

Ancelotti egyik kezdeti elképzelése. Xabi Alonso felépüléséig azonban Illarramendi és Khedira jutott szóhoz a legtöbbször a középpályán

Éppen ezért egy aszimmetrikus 4-3-3-ra tért át 2014 elején, Khedira és Ángel Di María szerepvállalásával, amely védekező fázisban 4-4-2-re, mindenkori edzői hitvallásával megegyező védelmi felállásra váltott át. Özil távozása és Gareth Bale érkezése fontos fordulópontot jelentett a későbbi sikerekben. Bale beillesztésével Ancelotti nem csupán a walesi játékosnak az ellenfelek leghátsó védelmi vonala mögé történő beékelődésére épített, de a változtatásnak köszönhetően Ronaldót a balszélre helyezte vissza, ahol a kedvenc futballját játszhatta. Ronaldót ebben az új felállásban Benzema tökéletesen egészítette ki.

A portugálnak ugyanis pont olyan társra van szüksége, aki előtte játszik, aki helyet teremt számára, aki leköti a védőket, aki elmozog, és így mélységből a szélről befelé húzó, centrális területeket támadó portugál tudja játszani a saját játékát, ami fekszik neki.

Xabi Alonso felépülése fontos láncszem volt a Madrid menetelésében. Eme elgondolásban Ronaldo teljesen szabad kezet kapott, Xabi Alonso irányított középen, Modric a bal, Khedira a jobb oldalon szerepelt. Bár sokan a mai napig nem értik a német játékos alkalmazásának mibenlétét, az idén májusban a visszavonulását bejelentő Khedira hasznossága valójában kiemelkedő játékintelligenciájának és a kiváló játékolvasásának volt köszönhető Madridban.  A német világbajnok – aki a letámadásoknál igen hasznosan futballozott és egyensúlyt teremtett Modric-csal közösen – eredetileg centrális szerepet kapott Ancelotti elgondolásában, de a november közepi sérülése miatt a szakvezető kénytelen volt váltani. 

(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!

Az olasz szakvezető azonban nem szisztémát váltott, hanem a megérzéseire hagyatkozva Di Maríát állította a taktika középpontjába – Modricot a jobb oldalra áthelyezve, az ő eredeti posztját pedig az argentinnal betöltve. Modricot dicséri, hogy a német kiesése ellenére képes volt egyensúlyt teremteni Xabi Alonsóval közösen a középpályán, és ez, a Khedira sérülése miatti kényszerű taktikai változtatás hosszú távon inkább előnyt jelentett az együttes számára, mintsem hátrányt. Összességében tehát ez a döntés a német sérülését követő aggodalmak ellenére pozitívan hatott a játékra.

Mi volt ennek az oka?

Egyrészt a támadásvezetésekben kreatívabbá vált az együttes. Modric futómennyiségének és játékintelligenciájának köszönhetően jeleskedett a labdaszerzésben, lefedte a területeket és elzárta a passzsávokat az ellenfelek elől. Támadásban hol az építkezést szervezte, hol pedig beékelődött az ellenfél védelmi vonalai közé, és így nyújtott támogatást társainak. Másfelől pedig Di María új pozíciójában a szezon hátralévő részében egyértelmű vezére lett a Király-kupát, majd pedig a Bajnokok Ligáját elnyerő gárdának.

Az új rendszer felszínre hozta Di María szervező és góllövő képességeit – a számos kulcspassza mellett. Az új szisztémában centralizált szerep jutott neki, és a Madrid egy igazi klasszist nyert vele. A tavaszi hajrában összeállt az együttes és egyre kevesebb gólt kapott.

Ancelotti a BL-ben és a Spanyol Kupában Casillast, a bajnokságban Diego Lópezt szerepeltette kezdő kapusként. A többszöri változtatás és Khedira sérülése után kialakult 4-3-3-as alapfelállásban 2014-ben a Real Madrid tizenkét év után ülhetett fel ismét Európa és a világ tetejére. Ez volt Ancelotti harmadik BL-sikere szakvezetőként, az AC Milan kispadján elért Bajnokok Ligája győzelmeket (2002-2003, 2006-2007) követően

A felgyógyult Khedira és Varane is kezdőként kapott szerepet az Atlético Madrid elleni, 2014. május 24-én, a lisszaboni Benfica-stadionban rendezett BL-döntőben

A Real Madridban láthattuk igazán, hogyan bontakozik ki egy szélvészgyors ellentámadás Ancelotti olvasatában: a pálya teljes területét ki kívánja használni a labda szélekre történő felhozatalával. A védekezőből támadó fázisba történő villámgyors átállás tökéletes interpretálása kihangsúlyozta és érvényre juttatta a Real Madrid klasszis támadóinak képességeit.

A szakvezető nem hazudtolta meg önmagát, igazi kupaedzőként Madridban is megnyert két trófeát. A Spanyol Kupa (Copa del Rey) 2014-es döntőjében többek között Bale emlékezetes sprintjének is köszönhetően szerezte meg a Real Madrid az aranyérmet.

Ancelotti Bajnokok Ligája-sikert érő 4-3-3-jában Cristiano Ronaldo irányította és diktálta a támadások tempóját. A portugál játékostól Ancelotti még a legtöbb kiemelt fontosságú találkozón sem várta el, hogy visszazárjon.  Marcello Lippihez hasonlóan Ancelotti egyik gyakori megoldása volt, hogy a bal oldalon három kreatív, a csapat eszeként funkcionáló futballista – Isco, Modric és Ronaldo – magára vonta az ellenfél figyelmét, az ellenfél védelmi vonalai rendre a labdás oldalra tolódtak és koncentrálódtak, és ezek után e három játékos egyike rendre átfordította a játékot a túlsó, szabad területeken állomásozó Bale számára.

Isco, Modric és Ronaldo a bal oldalon kezdeményez összjátékot és a felfutó Marcelo is a labdás, „erős” oldalon osztja meg a védekező ellenfél figyelmét. Ennek köszönhetően, Isco hirtelen átfordítással helyzetbe hozza a fellazult gyenge oldalon, a leghátsó védelmi vonal mögé mélységből befutó Bale-t

A BL-menetelés során három német együttesen keresztül vezetett a Real útja a fináléba. A Schalke 04 és a Borussia Dortmund relatíve könnyebb ellenfelek voltak, előbbit 9-2-es összesítéssel búcsúztatta a Madrid, a Dortmund ellenében viszont a hazai pályán megszerzett háromgólos előny majdnem megtréfálta a spanyolokat, végül 3-2-vel jutottak tovább. A Bayern München elleni elődöntő igazi ki-ki párharcot vetített előre. A hazai 1-0-s sikert követően az egész sorozat talán legkiemelkedőbb teljesítményét mutatta fel a Madrid Münchenben, amikor 4-0-ra legyőzte ellenfelét. A spanyol együttes egyáltalán nem adott kibontakozási lehetőséget a hazaiaknak támadásban, miközben már az első félidőben eldöntötte a továbbjutást, könyörtelenül használta ki az adódó lehetőségeit (Sergio Ramos két remek fejes gólja mellett egy kontrából is betaláltak már az első félidőben).

A döntőben bizony a szerencsére is szüksége volt a Ramos fejesével az utolsó utáni pillanatokban egalizáló Carletto-legénységnek, aztán a hosszabbításban sikerült megtörnie a kiválóan szervezett, Diego Godín fejesével egészen a 93. percig előnyben futballozó Atlético Madridot.

Az akkor már tizenkettedik éve várt BL-sikert tehát Ancelotti „leszállította” Madridba, és bár új korszakot akart nyitni, a klub a nem megfelelő játékospolitikája miatt már nem volt igazán sikeres.

A futballja még egy jó darabig hatékony volt: gyors átállás jellemezte a támadó és védekező fázis között, amelyben az új sztár, James Rodríguez mozgása határozta meg a két fázis közti váltás sikerességét. Emlékezetes a két októberi találkozó, a Liverpool elleni idegenbeli 3-0 (BL-csoportkör), valamint három nappal később a Barcelona elleni hazai 3-1-s győzelem. Ekkoriban Ancelotti együttese még szervezettebb, okosabb és racionálisabb, egyszóval jobb futballt mutatott be, mint a szezon végén BL-győztessé avanzsáló katalánok.  Ancelotti második madridi évében a szakmai stáb már nem tudta kellő hatékonysággal ellensúlyozni Modric és több, sérüléssel bajlódó játékos kiesését, így elbukott Allegri Juventusával szemben a BL-elődöntőjében és trófea nélkül zárta az évet.

Ettől függetlenül a mindig mértéktartó olasz sikeredző – Mourinho „egyszerűbb” futballja után – taktikai sokszínűséget csempészett vissza a Bernabéuba, és ezzel – no meg a La Décimával – a szurkolók szeretetét és tiszteletét is kivívta.

Ancelotti a második madridi idénye során számos kritikát kapott Florentino Pérez elnöktől, és végül távoznia kellett a spanyol fővárosból. Az olasz szakmai felkészültségét és munkájának hatását jól mutatja az, hogy az oldalán pallérozódó Zinedine Zidane később sorozatban hódított el három BL-címet, őt magát pedig a Real Madrid vezérkara az elmúlt hetekben „visszahívta” vezetőedzőnek a 2021-2022-es szezonra.

Az olasz tréner 2017-ben, a Bayern Münchennel megszerzett német bajnoki aranyéremmel történelmi mérföldkőhöz érkezett. A kezdeti nehézségek és az RB Leipziggel történő versenyfutás végén elért sikerrel Carletto bekerült azon kevesek közé, akik négy különböző európai országban is bajnoki címet ünnepelhettek (Tomislav Ivic, Ernst Happel, Giovanni Trapattoni, José Mourinho és Eric Gerets volt még a tagja ennek a rangos „klubnak”). Ráadásul Ancelotti a topligákban érte ezt el mindezt (AC Milan, 2004; Chelsea, 2010; Paris Saint-Germain, 2013; Bayern München, 2017), ami rekord, és a második madridi korszakában mostantól lehetősége nyílik arra, hogy a La Liga begyűjtésével (eddig a BL és a Copa del Rey jött össze a számára a Reallal) akár mind az öt európai topligában bajnokká avanzsálhasson, amely elképesztő teljesítmény volna a részéről.

Konklúzió

Az elmúlt három részben kifejtettem, ahogyan Ancelotti nagyszerű futballistakarrierje után edzőként még nagyobb sikereket ért el, és kezdeti rugalmatlanságát edzői állomásainak és tapasztalatainak köszönhetően bátor döntéseivel sikerült levetkőznie. Ez később nem csupán Európa és a világ tetejére repítette, de ez az alkalmazkodóképesség különböztette meg őt a kevésbé rugalmas edzőktől. Ancelotti, aki élete legfontosabb mérkőzésén „taktikailag” verte meg Lippit a 2003-as BL-döntőben, aki többször veszített csatát éles helyzetben olasz edzőkkel szemben (Fabio Capello vagy Massimiliano Allegri Juventusai ellen például 2005-ben és 2015-ben), aki elbukott Mourinho Interjével szemben a 2010-es BL-nyolcaddöntőben, akinek a torinói sikertelenségét Olaszországban a mai napig felemlegetik, és aki edzőként nyolc milánói éve során egyetlen scudettót nyert el, méltán vezette négy BL-döntőjéből háromban sikerre is csapatait (2003, 2007, 2014), és lett az elmúlt évtizedek legsikeresebb olasz klubedzője nemzetközi szinten.

Sikeredző lett Milánóban, Madridban, Párizsban, Londonban és Münchenben is.

Töretlenül kitartott saját hitvallása mellett és olyan  sztárcsapatokkal találtak egymásra, amelyek filozófiája az ő szakmai hitvallásával számos egyezőséget mutatott. Le a kalappal, és boldog születésnapot!

Carlo Ancelotti szakvezetőként elért sikerei:

AC Milan

Juventus FC

Chelsea FC

Paris Saint-Germain

Real Madrid CF

FC Bayern München

A szerző a Calcio Analyst Italia nevű nemzetközi podcast adás szerkesztője

FOTÓK: Sky Sports, A Calcio titka , eurosport.com, realmadrid.com

Ancelotti öröksége az egyetemes futball számára (II. rész)