Körkérdés interjú

Gabay Balázs: „Az embert keresem a sportoló mögött” – évzáró körkérdések 2021

Gyerekként a rajongás elfedi a sport mélyebben lapuló szöveteit. Kluivert fájdalmas pöccintése a 95-ös BL-döntőben vagy épp a svédek szabadrúgás álom-kombinációja Brolin-módra 94-ből – ezek élnek élénken bennem. Míg az, hogy Maradona az amerikai vb-n nekem is varázsolhatott volna, de egy másik varázsszer ebben megakadályozta, csak később „esett le”. Ahogy az is, hogy Cseh László egyetlen olimpiai ezüstjében, Eb-aranyában hány kínkeservesen úszott hossz, mennyi testi és lelki fájdalom adódik össze. Vagy hogy egy Gibraltár–San Marino Nemzetek Ligája-meccs után a vendégek hátvédje miért nyilatkozik sírva az előző három meccsen szerzett 2 történelmi pontot ünnepelve. A sport velejét nekem ezek a legtöbbször rejtve maradt hosszok, az álmokért feladott álmok, a csúcsteljesítmény mögött rejtőző személyiségek adják igazán, őket hívjuk sportembereknek. Őket keresem, velük szeretek beszélgetni, tanulni tőlük, a tapasztalatukból, melyeket a civil életben is forintra lehet váltani. Hogy ezeket az embereket a dartstábla előtt, vagy a szögletzászlónál, esetleg vaxolás közben találom meg, lényegtelen.

Lázók Gergely: „Nálam két edző az év felfedezettje” – évzáró körkérdések 2021

Az idei évtől sokan a felüdülést várták a rendkívül nehéz 2020 után. Ez sajnos csak részben valósult meg, a vírus továbbra is itt van a nyakunkon, de legalább a futballban már visszatérhettek a nézők a lelátókra, akik nélkül az egész jóval vérszegényebb volt. Ez talán a legnagyobb pozitívum, de szerencsére az izgalmak sem kerültek el minket.

Csonka Péter: „Valter Attila rózsaszín trikóját nem lehet überelni” – évzáró körkérdések 2021

Jövőre lesz 15 éve, hogy beleszeretett az amerikai futballba, ez a szerelem pedig azóta is kitart, 2020 augusztusa óta ráadásul a Büntető szerzői csapatának tagjaként oszthatja meg gondolatait szeretett sportágáról. 2021-ben a gyáva puntok elleni harc egyik hazai vezetőjévé vált, ugyanakkor azzal is egyetért, hogy a punterek is emberek, és Matt Araiza legnagyobb magyar rajongójának tartja magát.

Arday Attila: „Tokióban láttam először, hogy a magyar ezüstérmesek boldogok” – évzáró körkérdések 2021

„Ezt a meccset elveszíteni is öröm volt.” Markosz Bagdatisz nyilatkozta az egyik Grand Slam-tornán, sosem felejtem el. Rávilágít arra, hogy a sportban a másik legyőzésénél is fontosabb lehet a közös játék öröme. A gyerek számára is ezt jelenti, hitvallásom szerint ide érdemes visszatérni. Akinek pedig a születésnapját ünnepeljük karácsonykor, arra tanított: legyünk olyanok, mint a gyermekek.

Molnár Zsolt: „Van olyan út is, amikor a sport és a média egymást segíti, a közös cél pedig a kiemelkedő emberi teljesítmények világgá kürtölése” – évzáró körkérdések 2021

Első találkozásaimat a sport világával a családomnak köszönhetem: Máig emlékszem, ahogy kilenc évesen egy mallorcai étterembe betérve ámulatba esve csodáltam a menő Roby Baggiót, miközben próbáltak „meggyőzni” arról, hogy Senna „miatt” drukkoljak én is a braziloknak. Együtt néztük otthon a Ferencváros BL-menetelését 1995 őszén, és persze szívből drukkoltam a magyar csapatnak (és teszem ezt a mai napig minden nemzetközi mérkőzésen), de már akkor fél szemmel jobban figyeltem a fiatal holland együttes világsztárjait. Pár évre rá eldőlt: élsportoló aligha leszek, de azt eldöntöttem, hogy én bizony ezekkel a hihetetlen emberekkel szeretnék dolgozni, és azt is tudtam már akkor, hogy nekem erre a sportmédia lesz a megfelelő lehetőség.

Miskolczi István: „Minden éremnek két oldala van. Vagy inkább három, négy, öt…” – évzáró körkérdések 2021

Bár ez az évzárás és a visszatekintés időszaka, talán az árul el rólam a legtöbbet, hogy hiába volt idén Copa América, Európa-bajnokság, olimpia, elvetemült módon már régóta a következő januárt várom, amikor egy Kamerun–Burkina Faso meccsel végre megkezdődik az Afrika-kupa.