„Ha a West Ham top négybe jut, annak Jesse Lingard megszerzése lesz az oka” – véli Jermaine Jenas, a korábbi válogatott középpályás, ma már tévés szakértő. Hogy aztán a West Ham BL-indulása lenne-e nagyobb szenzáció, vagy Lingard londoni tündöklése az, szinte eldönthetetlen, egy azonban biztos: az egyszer már elfeledett manchesteri kölcsönjátékos élete formájában futballozva kápráztatja el egész Angliát.
Talán nem mindenkinek evidencia, hogy Liverpool városának 1892-ig egyetlen jelentős futballklubja volt. Úgy hívták, Everton FC. És egy stadionja: az Anfield. Ott játszotta meccseit a város kék büszkesége. Anfield Road-i otthonában. Anfield és Everton. Ma már furcsa szókapcsolat, ugye?
A Crystal Palace soha korábban nem töltött el négy szezonnál többet egyhuzamban az élvonalban, ehhez képest a nyáron sorrendben a kilencedik PL-idényére készülhet. De vajon továbbra is a megmentő Roy Hodgsonnal? Vagy miként a kispadon, játékfelfogást is vált a dél-londoni klub? Lecseréli valahára kopottas garnitúráját, megtartva persze a legértékesebb darabot? Íme, Wilfried Zaha és piros-kék kompániája.
Sorrendet állítani képtelenség. Olyannyira, hogy a 10-es lista összeállítása sem egyértelmű feladat, minthogy megannyi remek „pivot”, védekező középpályás, mélységi irányító (nevezhetjük sokféleképpen) rúgja a labdát a Premier League-ben. Mi azért megpróbáltuk, s egyet garantálhatunk: egyikük sem érdemtelenül szerepel a listán.
„Minden meccsen versenyképesnek lenni”, nagyjából ez Scott Parker és a Fulham mottója. Ha a szezon első negyedében nem is igazán sikerült megfelelni az önképnek, immár egyre markánsabban és eredményesebben futballozik a kis londoni klub. Ígéretes edzőjével, a valahára megtalált védelemmel, agresszív támadójátékával reményre lelt a reménytelenségből.
A labdarúgás világa mindig fog világklasszisokat, zseniket, legendákat szülni. Vannak azonban olyan játékosok, akiknek a pályafutását egy-egy mozzanat határozta meg. Karrierjük nem hagyott mély nyomot az utókornak, de mégis emlékszünk „arra” a teljesítményre, gólra, mérkőzésre.
Sorozatunkban a futballvilág egyik legnagyobb hatású edzőjét és gondolkodóját vesszük górcső alá, valamint igyekszünk megfejteni, mi is az ő titka, mi Marcelo Bielsa és a Leeds United esszenciája? A 2020–21-es szezon során arra törekszünk majd, hogy egy havonta frissülő cikksorozat keretein belül megvizsgáljuk és értelmezzük az argentin géniusz csapatának stílusát. Feltárjuk, milyen komplex együttműködések jellemzőek, vagy milyen szervező alapelveket ismerhetünk fel a játékszituációk során.
Meglehet, a Liverpool FC rég várt legyőzésével szakadt át a gát a Goodisonban, túl mindenesetre a félszázadik evertonos meccsén, egyre inkább látszódik a kékeken Carlo Ancelotti keze nyoma. Amíg Marco Silvával sokszor volt könnyű préda a kilencszeres angol bajnok, Ancelottival, valamint az Allannal és Abdoulaye Doucouréval megszilárdított középpályásorral meg-megmutatkoznak a csapat oroszlánkörmei. Így aztán senki sem legyint immár, ha az Everton európai kupaszereplést dédelgető álmairól hall.
Immáron egy hónapja, hogy a Chelsea vezetősége megköszönte a klublegenda Frank Lampard munkáját és a karácsonykor felszabadult Thomas Tuchelt ültette a vezetőedzői székbe. A hektikus menetrend miatt a német stratégának kezdetben szinte csak percei voltak az ismerkedésre, de az első hetek és néhány komolyabb erőpróba után lassan konkrét képet kapunk arról, hogy mire számíthatunk a londoni gárdától a továbbiakban.
