Cavani torz megítélése, a kapu előtti döntések és a Nobel-díjas Kahneman
„Heurisztikának azokat a döntéshozatalt megkönnyítő eszközöket – ökölszabályokat – nevezzük, amelyek segítségével korlátozott számú információ birtokában próbálkozások útján, a korábban megszerzett tapasztalatok felhasználásával jutunk el az eredményhez.”
Edinson Cavanit sokan gondoltuk rossz futballistának egészen a 2018-as világbajnoki nyolcaddöntőig, amikor szenvedélytől átitatott káprázatos játékának és góljainak köszönhetően Uruguay legyőzte az Európa-bajnok Portugáliát, amelyben hiába próbálkozott az előző két év aranylabdása, Cristiano Ronaldo.
Mészáros Ábel akkor a 24.hu oldalon a közgazdasági Nobel-díjas pszichológus, Daniel Kahneman munkássága alapján részletesen bemutatta, miért tartottuk Cavanit lúzernek, és valójában miért nem volt az már az oroszországi vb-t megelőzően sem.
Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című sikerkönyve tárta fel a heurisztikát, amikor felületesen dolgozunk fel információkat, kiugróan erős jelek, élmények alapján döntünk és hozunk helytelen ítéletet. Cavani döbbenetesen jó bajnoki statisztikái helyett sokkal inkább azt néztük – e sorok írója is – hogy mekkora helyzeteket rontott el a Bajnokok Ligája-meccseken, ez alapján ítéltük meg. Mentségünkre szolgáljon az a gondolat, amely szerint az igazán nagy támadó alapvetően akkor szerzi a gólokat, amikor a legnagyobb szükség van rá, az igazán nagy sportoló annál többet hoz ki magából, minél nagyobb a tét. Mindez pedig nincs távol a valóságtól, és az sem teljesen alaptalan feltételezés, hogy a PSG keretével a hátunk mögött nem is annyira nehéz megszórni az ellenfeleket a francia bajnokságban. Legalábbis egy tudásszint fölött – ami azért mégiscsak megvolt latin-amerikai hősünkben.
De a gól még messze nem minden. A magyar cikkíró az összjáték mellett kiemeli Cavani atletikusságát, munkabírását, szorgalmát, amellyel a világ egyik legjobb védekező csatárrá képezte magát – csakhogy egy támadónál ez sokkal kevésbé feltűnő, és nem feltétlenül ezt várja tőle egy átlagos szakvezető sem.
Mészáros Ábel a cikkbe illesztett egy érdekes elemző videót, amelynek szerzője 2017 novemberében készített statisztikát a 2017-2018-as szezon addigi időszakáról. Ebből kiderül, hogy abban az időszakban Cavani a helyzeteit jobb hatékonysággal értékesítette (34,1%), mint Lionel Messi (20,7%) vagy Harry Kane (18,6%) és alig maradt el Robert Lewandowskitól (36,1).
Ami pedig például a világbajnokságokat illeti, érdekes „kahnemani torzítás” az is, hogy Cristiano Ronaldo esetében arra biztosan emlékszünk, hiszen a sportsajtó is széles körben beszámolt róla, hogy 2006 óta minden vébén szerzett gólt, ám az is bizonyos, hogy a portugálnak – különösen az első nagy tornáin – a hatékonysága igencsak csapnivaló volt, rossz arányban értékesítette a helyzeteit. (Próbáltuk CR-nek és Cavaninak a vb-ken mutatott teljesítményét összevetni, az érzésünk alapján az uruguayi sokkal hatékonyabb volt, ám hivatalos adatokat nem találtunk.)
Ám mi a legtöbbször agyi erőfeszítés nélkül hozunk tulajdonképpen automatikus döntéseket, ezt is megvilágítja Kahneman munkássága és a legismertebb könyve.
Két rendszerben gondolkodunk. Az egyik az úgynevezett gyors rendszer, amely kapásból véleményt alkot a korábbi tapasztalatainkat szintetizálva. Ilyenkor nem fektetünk energiát a döntésbe, ítéletbe, véleménybe, ezért aztán gyakori lesz a hiba.
Még szerencse, hogy létezik egy második rendszer is, a lassú, amelyhez kell az akaratunk és a tudatos gondolkodás létéről tanúskodik. Idő és energiaigényes a folyamat, de sokkal jobbak lesznek a döntések, ami viszont nem jelenti azt, hogy intuícióval ne hozhatnánk jó döntést. Legyen szó akár egy kapu előtti gólhelyzetről vagy egy fenyegető élethelyzetről.
(Mindehhez e ponton még tegyük hozzá, hogy napjaink legsikeresebb futballakadémiáin, például a Párizs környéki képző intézményekben prioritás, hogy a fiatal játékosok megtanuljanak dönteni. Könnyen belátható, az ifjú játékos minél többször kerül olyan játékhelyzetbe, amely során döntenie, azaz különböző lehetőségek közül választania kell, annál nagyobb arányban hoz majd később helyes döntéseket a pályán. Nem ez cikkünk fő témája, így bővebben nem is megyünk bele, ám jegyezzük meg, Magyarországon az egyes csapatsportok képzési szisztémájában nem feltétlenül ez a szemlélet dívik.)
Kahneman nyomán tisztában lehetünk vele, agyunk rendkívüli torzításokra képes, már csak azért is, mert előszeretettel keressük a saját igazunkat az igazság helyett.
A mai magyar „közgondolkodás” évek óta éppen efelé halad, éppen ezért hajlamosak vagyunk csak azokat a tényeket figyelembe venni, amelyek minket igazolnak. Így aztán kihal a valódi gondolkodás és az értelmes párbeszéd, a vita veszekedésbe torkollik.
„A szó eredete a görög heuréka, »megtaláltam«, amelyet Arkhimédész ókori görög tudósnak tulajdonítanak, aki állítólag ezt kiabálta, amikor felfedezte a felhajtóerőt. A modern döntéselméletben azonban heurisztikának azokat a döntéshozatalt megkönnyítő eszközöket – ökölszabályokat – nevezzük, amelyek segítségével korlátozott számú információ birtokában próbálkozások útján, a korábban megszerzett tapasztalatok felhasználásával jutunk el az eredményhez.”
A heurisztikákról hozzáteszi:
„Ezek a technikák a mindennapi életben, de a politika és az üzleti élet magasabb világában is lehetővé teszik, hogy gyorsan, hatékonyan és többnyire jól döntsünk. A hangsúly azonban a többnyire szócskán van, ugyanis ezekkel a heurisztikákkal operálva gyakran – és ami ennél fontosabb – bizonyos kiszámítható gyakorisággal, azaz szisztematikusan hibázunk.”
A francia futball szakértője, Szabó Christophe Daniel Kahneman halálára írt friss Facebook-posztjában felvázolja, hogy az izraeli-amerikai pszichológus a kutatótársával, Amos Tverskyvel rámutatott a „kimeneteli torzításra” is, vagyis hogy egy futballmeccsnek nem kell minden tanulságát levezetni az eredményből. A világ legnagyobb sportágában Kahneman tudománya átalakítja a klubdöntéseket és a stúdiós meccselemzéseket.
Kiemelt fotó: Princeton University; The Statesman
Szerző
