Cheikh N’Doye és a nagy visszatérés

Cheikh N’Doye 1986. március 29-én született a szenegáli Rufisque városában, majd itt is kezdett el futballozni az ASC Yakaar színeiben. Járt ugyan próbajátékon Angliában, de végül Európába relatíve későn, 23 évesen érkezett meg. A francia negyedosztályban szereplő SAS Epinal játékosa lett, ahol három évet töltött el, egyszer ezüstérmet is nyert, ami végül a Foot 38 csődjét követően feljutást ért a harmadik vonalba. 2012-ben ligán belül váltott csapatot, és csatlakozott a fővárosi US Créteil Lusitanoshoz. Első idényében hozzásegítette az együttest a Championnat National megnyeréséhez, így máris a másodosztályban találta magát. Két idényt maradt még, amelyben végig remekelt, és többször is kapott élvonalbeli ajánlatokat, melyek közül végül az Angers szerződését írta alá, s 29 évesen bemutatkozhatott a francia élvonalban is. Két idényt is eltöltött a Loire-menti csapatnál, majd kipróbálta, milyen a szigetországi futball, s elfogadta az angol másodosztályban szereplő Birmingham City ajánlatát. Bár nem szerepelt rosszul, a klub pénzügy helyzete azonban katasztrofálissá vált, így a második évére visszatért az Angers-hez. Ekkor azonban az élet közbeszólt, 2019. március 26-án keresztszalag-szakadást szenvedett a Mali elleni barátságos válogatott mérkőzésen.

„Dakarban játszottunk mérkőzést Mali ellen. Az első félidőben felugrottam fejelni, de rosszul értem földet. A félidőben egy kicsit bizonytalanul éreztem a lábam. Jeget tettem a térdem környékére. Az edző megkérdezte, hogy rendben van-e, és én igent mondtam. És befejeztem a mérkőzést. Este a szállodában éreztem némi kellemetlenséget a bal térdem hátsó részén. Ezért elmentem az orvoshoz. Ő megvizsgált, és azt tanácsolta, hogy erősítsek, ha már visszatértem Franciaországba. A csapatorvos, Anthony Tondut megnézte, amikor hazaértem. Párizsban beütemeztünk egy MRI-t, és a szakorvos azt mondta, hogy ez egy ficam. De mégis azt javasolta, hogy menjek el egy sebészhez. A következő héten, a kezelésem után a térdem feldagadt. Tondut azt mondta, hogy a biztonság kedvéért Lyonba megyünk a sebészhez. Ott mondták meg végül, hogy keresztszalag-szakadásról van szó.”

Bár úgy volt, hogy a kölcsönbe való visszatérését követően kétéves hosszabbításról szóló szándéknyilatkozatot kötöttek vele, de az SCO végül 2019 novemberében bejelentette, hogy nem lép érvénybe a kontraktus. Így az akkor már fél éve sérült játékos ott maradt szabadon igazolhatóként, s a rehabilitációját már saját magának kellett finanszírozza.

(Fotó: Le Parisien / Philippe Lavieille)

„A kölcsönszerződésem lejárta óta egyedül, saját zsebből menedzselem a lábadozásomat. Nem volt ezzel gond, elfogadtam, csak az volt a prioritás, hogy meggyógyuljak. A doki megmondta, hogy ha nem sietek és jól megy a rehabilitáció, akkor vissza tudok térni. Mostantól kezdve a tanácsadóm, Salif Diao gondoskodik a jövőmről. Az SCO-val ő beszélt, hogy megtudjuk, hogy a játékosaik tartozom-e vagy sem. Nem örültem a válasznak, de elfogadtam.”

Noha nem ment minden a tervek szerint, 2020 tavaszán már készen állt a játékra N’Doye, de ekkor az élet ismét közbeszólt, és a koronavírus-járvány kirobbanása miatt esélye sem lett volna elhelyezkedni. Saját elmondása szerint ez amennyire rossz volt, annyira örömteli is, mert végre volt ideje a lányával nagyon sok időt együtt tölteni, és nem maradt le arról, hogy az apja tudjon lenni. Folytatta az egyéni készülést, hátha kaphat még egy esélyt, de azt már pontosan tudta, hogy az élvonalbeli szereplésről le kell mondania. A nyár végén korábbi együttesénél, a Créteilnél a harmadosztályban szereplő csapattal edzhetett, de végül nem kínáltak neki szerződést. Diao mindent bedobott, és végül a másik Championnat Nationalban érdekelt párizsi együttes, a Red Star FC tett neki ajánlatot, amelyet októberben el is fogadott az akkor már 34 esztendős játékos.

„Nagyon szeretnék játszani, visszatérni a pályára... Sok klub úgy gondolja, hogy túl öreg vagyok, hogy kiégtem, amióta megsérültem a bal térdem. Azonban be akarom bizonyítani mindenkinek, hogy tévednek. Nem hiszem, hogy visszalépést jelentene az, hogy a harmadosztályban szerepelthetek, egyelőre annak is örülök, hogy itt esélyt kapok arra, hogy ismét futballozhassak.”

Ugyan csak lassan és fokozatosan építették fel őt újdonsült csapatánál, de novemberben eljött a visszatérés pillanata, és először csereként beszállva, több mint másfél év után ismét ott lehetett a futballpályán tétmérkőzésen. Négy nappal később már kezdő volt, amit meg is hálált, mert gólt szerzett és gólpasszt is adott, ami gyorsan elhallgattatta a kétkedőket. N’Doye a bajnokság hátralévő részében minden találkozón kezdő volt, s csupán három alkalommal cserélték le. Összesen hat találatig jutott, de egy védekezőbb felfogású középpályástól ez is hatalmas plusz volt, s bár csapata csak hetedik lett, őt mégis beválasztották az idény legjobbjai közé.

(Forrás: NationalFFF Twitter)

N’Doye visszatért, méghozzá nem is akárhogyan, de ez még csak a kezdet volt. Ugyanis 2021 szeptemberében a gyenge rajt miatt Vincent Bordot vezetőedzőt menesztették, és a helyét Habib Bèye vette át, akinek nagyon meglepő, de mint végül kiderült, annál hasznosabb tervei voltak a veterán játékossal. A szenegáli szakember úgy gondolta, hogy a 192 centi magas honfitársát második csatárként szeretné alkalmazni, mivel a sebessége a középpályán már nem lesz elegendő a tervezett játékhoz, viszont elöl hasznát vennék. 35 évesen ritkán szokás valakit átképezni támadóvá, de az addigra már csapatkapitánynak választott N’Doye nem vitatkozott, tette, amit kértek tőle. Kevesebb védekező feladata lett, cserébe sokkal több párharcot vívhatott a kapunak háttal, de ezt is kiválóan megvalósította. Tizenegyszer volt eredményes, miközben a mellette, illetve valamelyest előtte játszó Pape Meïssa Ba 21 gólig jutott, és elhódította a gólkirályi címet.

A 2022/23-as idényre Ba elhagyta Párizst, így a veterán játékos még inkább támadóvá lett, s megannyi mérkőzésen ő volt az előretolt ék, de gondot ez sem okozott neki. Remekül felvette a harcot fizikálisan a liga bármely védőjével, s ugyan „csak” nyolc gólig jutott, de egyrészt négyet előkészített, másrészt a csapat a dobogó harmadik fokán zárt. Azonban az előző évekkel ellentétben az élvonal és a másodosztály átalakulása révén ez ebben az idényben nem ért még csak osztályozót sem, de remek válasz volt arra, hogy jó úton haladnak.

Idén tovább folytatják a munkát, N’Doye köszöni szépen, jól van, a visszatérése óta már túl van a századik mérkőzésén is a Red Star színeiben. 37 évesen idén hét bajnokit követően négy gólt szerzett már és egyet előkészített, csapata pedig vezeti a harmadosztályt. Minden kétkedőnek válaszolt, méghozzá a pályán, ahol a legjobban lehet bizonyítani azt, hogy neki volt igaza.

Kiemelt fotó: Nicolas Leport / Red Star FC Twitter