Chelsea-drukkerek, még egy kis türelem! Pochettino munkája beérik

Hányszor megkapta ez a derék argentin, hogy szép-szép, amiért topcsapattá varázsolta a Tottenham Hotspurt, éveken át dobogóra, illetve a Bajnokok Ligájába lökve, s hasonlóképp dicséretes a BL-döntőbe jutás, de nem nyert semmit! (Azt már kevésbé szokás hozzátenni, hogy a sokkal gazdagabb, nagyságrendekkel többet költő Chelsea, Manchester City, Manchester United hármast kellett volna egyszerre maga mögé utasítania, ami egy ízben sikerült is, de akkor épp akadt egy Leicester City…)

Aztán elment Párizsba, bajnoki cím és kupagyőzelem, így azt már nem lehetett a fejéhez vágni, hogy nem tud nyerni, de bagatellizálni lehetett a sikereket azzal, a Paris Saint-Germaint a szertáros is hazai aranyra vezette volna – hol a BL-győzelem? Pedig egyrészt az első idényében kiejtette az FC Barcelonát és a Bayern Münchent, mielőtt az elődöntőben elbukott volna a Manchester Cityvel szemben, a másodikban pedig a párharc 180 percéből 150-ben lefocizta (csapata) a Real Madridot, Gianluigi Donnarumma hibája után azonban fordított a feltámadó királyi gárda, másrészt pedig azzal az orrnehéz PSG-vel kellett volna megtalálnia a nemzetközi diadal receptjét, amelyikkel egyetlen más trénernek sem sikerült eddig, amelyikből – legyen bármennyire briliáns a Lionel Messi, Kylian Mbappé, Neymar trió – a kelleténél három játékossal rendre kevesebb védekezett, amelynek öltözőjét sokfelé szaggatta az egy négyzetméterre jutó egótömeg.

Erre a nyáron megkapta a világ valamennyi trénerének hatalmas kihívást jelentő, szinte valamennyi tapasztalt klasszisát elveszítő, az elmúlt három átigazolási ablakban egymilliárd fontot (!) költő, de továbbra is csupa fiatalt igazoló Chelsea-t, és a rossz rajt után (vereség otthon a Nottingham Foresttől és az Aston Villától, idegenben a West Ham Unitedtől, valamint döntetlen a Bournemouth otthonában) máris kongtak a vészharangok: biztosan Pochettino lesz képes a kékeket visszahelyezni az őket megillető polcra?

Ki más? Kérdezek vissza én.

Talán a kétkedőknek is reménysugárral szolgált a hétvégi, Arsenal elleni derbi, amelyiken a szuperagresszív, taktikailag is a városi rivális fölé növő – rendre visszalépő, hamis kilences elöl, ezzel létszámfölény a pálya közepén, a megszerzett labdák után gyors támadásvezetések, illetve a helyéről kirángatott középső védővel megnyíló szabad területek kihasználása –, számos lehetőséget kialakító Chelsea majd 80 percig uralta a meccset, és az tűnt egyedüli kérdésnek, 2–0 után mikor viszi be a kegyelemdöfést jelentő harmadik találatot. Elég volt azonban Robert Sánchez hibája ahhoz, hogy szépítsen az Arsenal, amelyik élve a pszichés eséllyel hamar egyenlített is.

És oké, hogy a hazai gólok szerencsés körülmények közt születtek – egy vétlen kezezés a tizenhatoson belül William Salibától, egy lecsúszott beadás Mihajlo Mudriktól –, valamint hogy a mezőnyjáték utáni xG-je nem sokban különbözött a két csapatnak, de ez a Chelsea az intenzitásával, elszántságával, egységességével valahára egy nagy rangadón is megmutatta, CSAPAT, vagy legalábbis tud az lenni, ami egyfelől a legnagyobb erény az elmúlt szezon kaotikus állapotai után, másfelől egyértelműen Pochettino érdeme.

Mert ha valamiben nagy az argentin, az a csapatformáló képessége, amilyen egységet tud teremteni, felemelni a padlón lévőt, növelni a kohéziós erőt, az egymásért küzdés szellemét (úgy, hogy sok kollégájához hasonlóan hétköznapokon nem jár be az öltözőbe, mert az meggyőződése szerint a játékosok privát szférája), az így kialakított légkörben pedig az egyéni teljesítmény is jócskán javul – hát látta valaki Marc Cucurellát úgy futballozni Londonban, mint szombat este, amikor leradírozta a pályáról a világ jelenlegi tán legkiválóbb jobbszélsőjét, Bukayo Sakát? Ehhez kellett persze Pochettino híresen remek pedagógiai érzéke, hogy az argentin tréner a keret 23. emberét is ugyanúgy kezelje, mint az első számút, elhitetve vele, a csapat ugyanolyan fontos és ugyanolyan jó játékosa, mint bárki más.

Pochettino elég széles módszertárat alkalmazva igyekszik kimozdítani tanítványait komfortzónájukból, félelmet nem ismerő harcosokká faragni őket: a Southamptonnál és a Tottenhamnél is égő parazsakon kellett mezítláb átgyalogolniuk futballistáinak, de hogy a szemükben ő maga is nőjön, Pochettino is teljesítette a bátorságpróbát. A Spursszel a 2019-es BL-döntő előtti csapatépítésben azt adta egyik feladatul futballistáinak, hogy egy nyílvesszőt törjenek el a torkuknak hegyezve. Megtették. Mindez azt a célt szolgálta, hogy rájöjjenek, ha koncentráltak, nő a teljesítmény, hogy semmitől se féljenek, elhiggyék, sokkal többre képesek annál, mint amit gondolnak magukról. Ehhez használhatják azt az univerzális energiát, amit egy összetartó közösség meg tud teremteni, és amelyben Pochettino vallásosan hisz.

„Nyitott gondolkodásmóddal lehet ehhez kapcsolódni” – véli az argentin. – „Az univerzális energia márpedig olyan erős, hogy azt felhasználva legyőzhetetlennek érzed magad.”

Vannak mondjuk egyéb, sokak szemében furcsa meggyőződései is (más babonának hívná), az irodájában például hosszú évek óta pihen az asztalán egy kosár citrom. A citrom a hindu vallásban szent gyümölcs, máshol a rossz szellemeket űzik el vele, Poch abban hisz, a citrom szivacs módjára szívja be a negatív energiákat, miután pedig megtelt velük, kicseréli a gyümölcstálat (úgy tíznaponta).

„A Tottenhamnél két év után kezdett el érződni a citrom hatása” – mondta nemrégiben. – „Ez nem varázslat, időt kell hagynunk a citromoknak. Ez egy olyan dolog, amiben hiszek. Ahhoz, hogy jó energiák vegyenek minket körbe, minden olyan eszközt fel kell használnunk, amit jótékonynak gondolunk.”

Persze nem csak a citrom erejében hisz Pochettino. Hanem a szerkezetben, a domináns futballban, a pozíciós játékban, amelyben mindenkinek megvan a helye és a feladata, a letámadásban és visszatámadásban, hogy labdavesztés után néhány másodpercen belül megkaparintsák játékosai a labdát.

Futballistái pedig egyre inkább hisznek edzőjükben – a kékek drukkereinek is érdemes lenne elkezdeni.

És ha a citromokhoz hasonlóan vele szemben is él a türelem, ez bizony egy felettébb gyümölcsöző kapcsolattá érhet.

Kiemelt kép: Alamy