Christian Gonzalezt arra teremtették, hogy cornerbacket játsszon

Christian Gonzalez egy Texasban élő kolumbiai család sarja, és a rokonságát elnézve semmi meglepő nincs abban, hogy élsportoló vált belőle. Édesapja félprofi kosárlabdázó volt a dél-amerikai országban, két lánytestvére pedig magas szinten atletizál, szintén kolumbiai színekben. Gonzalez is örökölt a tehetségből, ami egészen fiatalon megmutatkozott, hiszen már ötéves korában felfigyeltek rá. Ekkor még irányítóként játszott, és elsősorban játékintelligenciájával tűnt ki a korosztályából, ugyanis az akkor vele dolgozók szerint már ekkor tudta olvasni a védelmeket. Idővel aztán fokozatosan átkerült a labda másik oldalára, a gimnáziumi évei végére pedig egyértelművé vált, hogy a cornerback poszton lesz a helye.

2020-ban beiratkozott a Colorado Universityre, amiben nagy szerepe volt a csapat akkori speciális edzőjének, Demetrice Martinnak, aki a cornerbackekkel foglalkozott. Martinnal olyan jó viszony alakult ki köztük, hogy Gonzalez a nagybátyjaként hivatkozik rá, és amikor pozíciós edzője állást kapott az Oregonnál, gondolkozás nélkül követte őt. A Ducksban aztán még magasabb szintre emelte a játékát, és az egyetemi bajnokság egyik legjobbja lett posztján, akinek valószínűleg nem kell majd sokat várnia, hogy hallja a nevét az idei draft első körében.

Fizikai és mentális adottságok tökéletes kombinációja

Ha megpróbálnánk felépíteni egy elit elsőszámú cornerback prototípusát, az valahogy úgy nézne ki, mint Gonzalez. 186 centiméter magas, 90 kilogrammos játékos, aki 4,38 másodperc alatt futja a 40 yardot (36,5 méter), a 81 centiméter hosszú karjaival pedig megtestesíti a védőkoordinátorok álmát. De nemcsak ezen adottságai számítanak kimagaslónak, a robbanékonysága és a gyorsulása is félelmetes, amit a Combine-on mért eredményei mellett a meccseken látottak is alátámasztanak: nagy távolságból is képes beugrani a passzsávokba, és ha megveri őt az elkapó, akkor is vissza tud kerülni az ideális pozícióba.

A Relative Athletic Score-kártyáján jól látható, hogy amelyik mérésen részt vett, ott a fekvenyomást leszámítva az elmúlt 36 év legjobban teljesítő játékosai közé tartozott. Egyedül az agilitását mérő gyakorlatokat hagyta ki, ám a játékát nézve nem sok okunk van kételkedni abban, hogy itt is remek eredményt ért volna el. Gonzalez legnagyobb erénye ugyanis kétségtelenül az, hogy mennyire könnyedek és sallangmentesek az irányváltásai. A csípője mintha gumiból lenne, miközben lábon is képes lekövetni az elkapók mozgását, mindezt pedig egyetlen felesleges mozdulat nélkül teszi.

Jól olvassa az irányítók szemét, felismeri a különböző útvonalkombinációkat, ami a már korábban említett atletikus adottságaival ötvözve nagyon hatékonnyá teszi zónavédekezésben. Ha már zónázás, a játékintelligenciája abban is megfigyelhető, ahogy felveszi és átadja az ő területén átfutó elkapókat, minimalizálva az irányító rendelkezésére álló ablakokat. Bár az alábbi jelenetben nem zónázik az Oregon, mégis ez mutatja be legjobban, Gonzalez mennyire érti a játékot, milyen jók az ösztönei és hogyan használja ki a képességeit. A Georgia játékhívása arra épít, hogy a védők fellépnek a flat útvonalat futó running backre, mögöttük pedig teljesen üresen marad a tight end. Gonzalez azonban felismeri a koncepciót, és villámgyorsan lép vissza a célterületre, hogy elvegye az üres elkapót. A Bulldogs ennek ellenére touchdownt szerzett a játékból, de ez legkevésbé a cornerbacken múlt.

Azt gondolhatnánk, hogy Gonzalez zónavédekezésben mozog igazán otthonosan, ám bármennyire is nehéz az ott látottakat felülmúlni, emberfogásban még magasabb szintet képvisel. Kellően fizikális ahhoz, hogy akár már a line of scrimmage-en elnyomja az elkapót, a laza csípője lehetővé teszi, hogy megfelelően reagáljon a gyors irányváltásokra, a végsebessége miatt pedig borzasztóan nehéz megverni őt a mélységi útvonalakon.

Ahogy haladt előre a szezon, az ellenfelek egyre ritkábban dobáltak felé, de amikor mégis megtették, akkor sem arattak nagy sikert, sőt legtöbb esetben Gonzalez megfutotta az elkapó helyett az útvonalat, és jobb helyzetben várta a labdát, mint az eredeti célpont.

Említettem, hogy fizikális játékosról beszélünk, ami a press coverage-on kívül is megmutatkozik, például akkor, amikor az oldalvonal mellett kell védekeznie az elkapó külső vállára érkező passzok ellen. Legyen bármilyen magas és erős a vele szemben felálló játékos, meg tudja tartani a pozícióját, majd a hosszú karjait kihasználva képes elütni a labdát. A futójátékok ellen is jól jön a fizikalitása, ami ritkaságszámba megy a hozzá hasonló shutdown cornerbackek esetében, ugyanis az ilyen játékosok gyakran lazsálnak, ha nem passz ellen kell védekezniük. Gonzalez egyáltalán nem ilyen típus, rendkívül keményen veti bele magát a futások megállításába, és nemcsak akkor aktív, amikor felé mennek a játékok, hanem aktívan keresi a labdacipelőt. Ha pedig megtalálta, akkor nagyon ritkán rontja el a tackle-t, a legmagabiztosabban szerelő cornerbackek közé tartozott az egyetemi bajnokságban, és semmi nem utal arra, hogy ezt ne lehetne átültetni az NFL-be is.

Ha tudna elkapni, wide receiver lenne

A Pittsburgh Steelers legendás irányítója, Terry Bradshaw jellemezte így a defensive backeket 1980-ban, azóta pedig ez a mondat szállóigévé vált. Ha egy védő elejt egy könnyű interceptiont, jó esély van rá, hogy valamelyik kommentátor száját elhagyják Bradshaw szavai. És bár az állítás nem minden esetben igaz, hiszen akadnak kimondottan ügyes kezű defensive backek, Gonzalez nem az ő táborukat erősíti, amivel el is érkeztünk játékának egyetlen igazi hibájához.

Ez különösen frusztráló tud lenni akkor, amikor egyébként mindent tökéletesen megcsinált, annyi lenne a dolga, hogy leszedjen egy 50-50-es labdát, mégis elkapást enged belőle.

Ezzel a hibájával azért viszonylag könnyen együtt lehet élni. Egyrészt azért, mert a cornerbackek élete már csak ilyen. Akármilyen jók, előbb-utóbb nagy játékot fognak engedni, és ez főként igaz azokra, akik az ellenfelek legjobbjain védekeznek. Másrészt pedig azért, mert való igaz, hogy jelenleg nem tartozik a legbiztosabban elkapó defensive backek közé, de az utolsó évében már mutatott fejlődést ezen a téren, amit a négy interceptionje is bizonyít. Amennyiben ez a fejlődés töretlen marad, és folyamatos labdaszerzésekkel tudja büntetni, ha az irányítók felé dobnak, nagyon hamar előállhat az a szituáció, hogy inkább rá sem néznek majd az általa őrzött elkapóra.

Összegzés

Gonzalez az egyik legkönnyebben megítélhető játékosa a 2023-as draftnak, hiszen olyan, mintha egy laborban gyártották volna le a tökéletes shutdown corner prototípusát. Az adottságai és a pályán mutatott teljesítménye zseniálisak, nincsenek pályán kívüli ügyei, sőt mindenki, aki ismeri ódákat zeng a szorgalmáról és a szerénységéről és még egy rendkívül értékes pozícióban is játszik. Az előző szezonban láthattuk, mennyit jelentett a Jets védelmének Ahmad „Sauce” Gardner kiválasztása, Gonzalez pedig hasonló értéket képviselhet az őt draftoló csapat számára.

Nem nehéz belelátni, hogy ő lesz az NFL következő shutdown cornerbackje, akit egy szigeten lehet hagyni a liga bármely elkapójával, anélkül, hogy túlzottan aggódni kellene miatta. Ez amellett, hogy megkönnyíti a csapattársai dolgát, lehetőségek tárházát nyitja majd meg a védőkoordinátora számára. A rendkívül magas plafonja mellé ráadásul magas padló is társul, mert a jelenlegi ismereteink alapján és a sérüléseket félretéve nehéz elképzelni olyan forgatókönyvet, amiben ne válna legalább egy korrekt kezdővé a ligában. Ha pedig mégis létezik ilyen, el kell fogadnunk, hogy a draft egy lutri, és még a Gonzalezhez hasonló, biztosnak tűnő játékosok is bármikor felsülhetnek.

Kiemelt fotó: Mark J. Rebilas/USA Today Sports