Ott is a pénz beszél, de teljesen máshogy:
az esélyegyenlőséget kvázi mesterségesen támogatva a baseballon kívül minden „major sport” bevezette a fizetési sapka fogalmát, valamint a hozzá kapcsolódó szabályrendszert. Nem lehet játékosokat pénzért adni-venni sem az NFL-ben, sem az NBA-ben, sem az NHL-ben, így nem fordulhat elő, hogy egy-egy dúsgazdag tulajdonos szimplán bevásárol a legjobb játékosokból, és röhögve söpri be és teszi a vitrinbe az év végi trófeákat. Senki nem tudja zsebből kifizetni egy Cristiano Ronaldo, egy David Beckham, egy Peyton Manning, egy Tom Brady, egy Kevin Durant, de még egy Dibusz Dénes vételárát sem. Mert nincs erre szükség a megszerzésükhöz, és mert nincs is vételáruk. Csak fizetésük, ami alapján játékost játékosért adnak-vesznek a csapatok. De ne fussunk ennyire előre…
Jelen cikkünk célja, hogy a hazai kosárszurkolók minél nagyobb köre lásson be egy kicsit a kulisszák mögé, és kerüljön egy lépéssel közelebb az NBA-pénzügyek, azaz a játékosigazolások és csereberék világához. Most az alapokra kívánunk rávilágítani, hogy a nemsokára érkező, minden egyes NBA-csapat várható holtszezonját taglaló cikksorozatunknak megágyazzunk. Aki a hardcore verzióra kíváncsi, és szeretne egy igazán embereset csobbanni a mélyvízben, annak a kezdo5.hu-n megjelent cikksorozatot ajánljuk:
NBA Pénzügyek I., NBA Pénzügyek II., NBA Pénzügyek III.
SZÓVAL MI IS EZ A FIZETÉSI SAPKA ÉS MIRE JÓ?
A fizetési sapka (vagy fizetési plafon, kinek melyik kifejezés szimpatikusabb) pontosan arról szól, amit a neve mutat: a liga meghatároz egy mesterséges határt, amin a csapatok játékosainak összfizetése nem mehet túl. A cél a csapatok esélyegyenlőségének növelése és a költségek kordában tartása. Nem fordulhat elő olyan, hogy egy Roman Abramovics vagy egy Steve Ballmer kilóra megvegye a legjobb spílereket. Michael Jordan idejében a sapka még 11 és 25 millió dollár között mozgott (így lesz igazán érdekes Jordan évi 30 milliós fizetése az utolsó két szezonjában), manapság már azért néhány kategóriával magasabban van. 2019-20-ban például 109 millió dollár, és legjobb tudomásunk szerint a 2020-21-es idényre is ezt az összeget szeretné tartani mind a liga, mind a Játékosok Szakszervezete.
A sapka a liga bevételein alapszik, azaz veszik az összes csapat jegybevételeit, a szponzori pénzeket, a mezeladásból származó jövedelmet, és főleg a mérkőzések TV-s (és internetes) közvetítési jogainak értékesítéséből bejövő pénzeket; összesítik, elosztják kettővel (a játékosok nagyságrendileg a bevételek felét kapják, a csapattulajdonosok a másik felét), elosztják a csapatok számával, és máris kijön, hogy egyetlen csapat mennyit költhet egy adott szezonban játékosfizetésekre. Egyszerű, nem? Nem. De egy példán keresztül mégis: ha mondjuk 6 milliárd dollár a liga bevétele, abból 3 milliárd jár a játékosoknak, ezt 30 felé osztva éppen 100 millió dolláros sapkát kapunk. (FRISS HÍR: egyes bennfentes madarak azt csiripelik, 3-12 millióval csökken 2020-21-re a sapka a világjárvány miatti bevételkiesések nyomán, de amíg ezt nem erősítik meg, mi mindenhol a 109 millióval fogunk számolni!)
Igen ám, de az NBA-ben úgynevezett puha sapka van, ami azt jelenti, hogy bizonyos feltételek esetén a csapatok túl is léphetik a határt.
Például a saját lejárt szerződésű játékosai esetében egy csapat a Bird-jogokat használhatja: adhat nekik új szerződést akkor is, ha ezekkel a sapka fölé kerülne. Vagy például minimum fizetésért bármikor, bármennyi játékos szerződtethető, akár a sapka felett is. Más csapatok lejárt szerződésű játékosait (azaz szabadügynökeit) valamelyik Középszintű Kivétellel (MLE) igazolhatja le egy másik gárda a sapka felett (ennek három fajtája van: Full MLE, Adófizető MLE, Room MLE, részletesebben lásd a Pénzügyek I-ben). Kétévente pedig egy kisebb, de a minimumnál nagyobb összegű szerződést is kioszthat minden sapka felett működő csapat a Kétéves Kivétellel (Biannual Exception). A draft első körében elkelt újoncokat pedig szintén mindenképpen leigazolhatják a csapataik az Újonc Kivétel használatával.
És ha már itt tartunk: egy NBA-csapatban 15 fős az aktív játékoskeret, egyetlen játékosra tehát messze nem jut több tízmillió dollár, sőt! A játékosok fizetése maximálva van: a ligában eltöltött időtől függően kaphat egy játékos a fizetési sapka 25-30-35%-ával induló szerződést. Vagyis, minél régebben vagy a ligában, annál többet kereshetsz, legalábbis, ha benne vagy a legszűkebb elitben. A 2020-as holtszezonban Anthony Davis a nyolcadik idénye után a sapka 30%-át kaphatja egy új szerződés első évére, azaz 109 millió kb. harmadát, 32,7 milliót.
Ugyanígy szabályozott, hogy minimálisan mennyit kell adni egy-egy játékosnak: nagyságrendileg 1,8 millió körül. Mégiscsak a világ legerősebb kosárbajnokságában vagyunk, ne lehessen koszt-kvártélyért alkalmazni játékosokat!
Újabb megkötés: az elsőkörös újoncok fizetése nagyjából dollárra és centre meg van határozva. Minél előbb visznek el egy játékost, annál többet kereshet, de alapvetően sokkal kevesebbet, mint a régóta az NBA-ben játszó veteránok. Az újoncszerződések négy évre (technikailag 2+1+1) szólnak, lejártuk után lesznek jogosultak a játékosok a maximális fizetésre.
A sapkán kívül van még egy fontos fizetési határ, ami ténylegesen elrettentően hat a csapatok számára, ez pedig a luxusadó határa.
A luxusadó célja az, hogy a csapatok költését kordában tartsa: ha a csapat összfizetése átlép egy bizonyos szintet, be kell fizetnie a liga pénztárába egy előre meghatározott összeget. Minél többel lépi át a csapat összfizetése a luxusadó szintjét, annál több a büntetés. Sőt, ha az utolsó négy szezonból három alkalommal is adófizető volt egy csapat, akkor még keményebb tarifára számíthat az év végén (Repeater Tax, azaz Ismétlő Adó – a téma részletesebben szintén a Pénzügyek I-ben található).
MOST, HOGY TUDJUK, MIK A HATÁROK, ÉS HOGY A JÁTÉKOSOK FIZETÉSE EGY MINIMUM ÉS EGY MAXIMUM KÖZÖTT KELL, HOGY LEGYEN, TÉRJÜNK VÉGRE RÁ, HOGYAN LEHET ADNI-VENNI ŐKET
Mindjárt, mindjárt, de előbb még azzal kell tisztában lennünk, hogy a holtszezonban egy-egy csapat fizetési listájába ki és hogyan tartozik bele! Nem mindegy ugyanis, hogy a csapat a sapka alatt, vagy a sapka felett van: ha alatta, akkor kívülről is hozhat szabadügynököt a sapka alatti helye összegéig, de legfeljebb az adott játékosnak adható maximum fizetésig, ha pedig a sapka felett van, akkor csak a fent felsorolt, alacsonyabb összegű kivételeket használhatja (Full MLE: 9,5M körül, Tax MLE: 5,5M körül, Room MLE: 4,8M körül, Biannual: 3,3M körül, Minimum: 1,8M körül). Az aktuális fizetési listába pedig nem csak azok a játékosok számítanak bele, akiknek még van aktív szerződésük, hanem azok is, akiknek éppen most járt le – nekik egy mesterséges összeg, az utolsó fizetésükből kalkulált „cap hold” az, ami a sapka alatti helyből „lefoglal” egy részt. Ennek rém egyszerű és praktikus oka van: egy adott csapat ne tudja más csapatok jobb játékosait a sapka alatti helyével leigazolni, majd a saját játékosait megtartani. A bérlistába tehát ezek a cap holdok és az MLE, Biannual, stb. kivételek is beszámítanak. Ha egy csapat bérlistája ezekkel együtt sem éri el a sapkát, akkor a kivételek elvesznek, és a csapat valóban a sapka alatt tevékenykedhet. (Részletesebben: Pénzügyek II.)
OKÉ, SZÓVAL VAN EGY PÁR JÁTÉKOSOM AKTÍV SZERZŐDÉSSEL, ÉS PÁR SZABADÜGYNÖKÖM FIKTÍV ÖSSZEGEKKEL – CSEREBERÉLHETÜNK VÉGRE?
Egyetlen apróság még: a szabadügynököknek két fajtája van, Korlátlan (Unrestricted, azaz UFA) és Korlátozott (Restricted, azaz RFA). A korlátozottakat bizonyos körülmények között megtarthatja az eredeti csapatuk, míg a korlátlanok oda igazolnak, ahova akarnak. Ahhoz pedig, hogy szabadügynököt igazoljon egy csapat, vagy hely kell a sapka alatt, vagy a kivételeket kell használnia. Alapvetően ennyit elég érteni a témából, de ennél SOKKAL részletesebben minden le van írva a Pénzügyek II.-ben.
Végre elérkeztünk a játékoscserékhez. Itt a legtöbbször olyan ötletek merülnek fel, amelyekben a kedvenc csapatunk jó játékos(oka)t kap… khm… szóval sokkal rosszabbakért. A valóság viszont arról szól, hogy
ha két gárda cserélni akar egymással, akkor a tranzakcióban részt vevő játékosok összfizetésének köszönőviszonyban kell állniuk egymással.
Nem lehet a bérlistát korlátlanul megemelni egy játékoscserében, pl. nem lehet egy kétmilliós játékost csak úgy egy tízmilliósra cserélni. (Kiscsillagos apróbetű: ha a csapatok a sapka felett vannak. Ha az egyik a sapka alatt van pl. 9 millióval, akkor elmehet a sapka szintjéig, és átvehet egy 11 milliós játékost egy 2 milliósért, de a sapka fölé ebben a konkrét cserében nem mehet.) A korábbi hüvelykujjszabályt érdemes fejben tartani: egy csapat a kimenő játékosok összfizetésének 125%-át plusz 100000 dollárt kaphat vissza egy trade-ben. Azaz pl. egy 20 milliót kereső játékos helyett befogadhat egy 25,1 milliót kereső játékost, de drágábbat nem. A bérlista nem emelkedhet korlátlanul, de csökkenni bármennyivel csökkenhet egy játékoscserében. Ha így a sapka alá menne egy gárda, akkor használhatja a sapka alatti helyét, de ez nagyon ritka. Inkább az jellemző, hogy egy eleve sapka alatti csapat próbál még több helyet csinálni magának egy drágább játékos leigazolásához, pl., amikor a Phoenix az Indianába cserélte TJ Warrent, hogy a 9 milliónyi sapka alatti helyéből 19-et csináljon, és 17-et odaadhasson Ricky Rubiónak. (A 125%-os szabály mára kibővült egy kicsit, részletesen a Pénzügyek III-ban olvashatjátok.)
DE AZ INDIANA HOGYAN TUDTA CSAK ÚGY BEFOGADNI TJ WARRENT? VOLT HELYÜK? HA NEM VOLT, AKKOR IS BE TUDTÁK VOLNA FOGADNI?
Speciel pont volt helyük rá, de ha nem lett volna, akkor is van egy eszköz a csapatok kezében, hogy nulla kimenő fizetéssel is be tudjanak fogadni játékost. Ez pedig a Játékoscsere kivétel, azaz a Traded Player Exception (TPE), ami nagyon speciális körülmények között keletkezik, és mindig van egy összege és egy lejárati ideje, ameddig felhasználható. Nagyon röviden: ha egyetlen játékost cserél el a csapata, és kevesebb fizetés érkezik be, mint amennyit a játékos keresett, a különbség plusz 100 ezer dollár értékben keletkezik egy TPE, amit egy évig felhasználhat a csapat egy másik játékoscseréhez (tehát NEM szabadügynök igazoláshoz, CSAK cseréhez!). Mondjuk, eladok egy 25 milliós játékost, és befogadok összesen három csókát, akik együtt 18 milliót keresnek. Ekkor kreálok egy 7,1 milliós TPE-t, amivel később kaphatok akárhány játékost, akik összesen max. 7 milliót keresnek, és nem kell adnom értük senkit. A Golden State Warriorsnak például van egy 17 milliós TPE-je, ami a 2020-as draft után néhány nappal jár majd le, tehát a drafton még szabadon felhasználható.
A TPE-vel így tulajdonképpen a „semmiért” szerezhető meg játékos. Igazából azonban minden játékoscserében szerepelnie kell „valaminek” minden irányban, „semmi” sosem megy sehova. Ez a „valami” lehet játékos, játékjog, draft pick, vagy akár pénz is.
HOPPÁ, MÉGISCSAK LÉTEZIK, HOGY PÉNZÉRT ADJÁK-VESZIK A JÁTÉKOSOKAT?
Technikailag igen, gyakorlatilag nagyon ritkán, mert a szezononként és csapatonként elcserélhető pénz összege is maximalizálva van (5,1 millió per csapat volt 2020-ra), másrészt minden ilyen „játékosvásárlás” esetében szükség van egy TPE-re is.
Sokkal gyakoribb, hogy pénz helyett draftjogok cserélnek gazdát, de ennek is komoly keretei vannak. Történelmi okokból nem lehet például túlságosan sok vagy túlságosan távoli elsőkörös picket elcserélni: két egymást követő jövőbeli elsőkörösét nem cserélheti el a csapat, és legfeljebb hét évre előre lehet draftjogokat csereberélni. A pontos szabályok elég szerteágazók, de azért logikusak, részletesen a Pénzügyek III-ban olvashatók.
Most, hogy immár világos a fizetési sapka logikája, hogy mi tartozik bele, és mi nem, pontosan kiszámítható, hogy melyik csapat van a sapka alatt, és melyik nem. Megvan az is, hogy hogyan lehet a sapka fölé menni (többek között a „Bird” kivételekkel, illetve a három fajta MLE, a „Kétéves”, a „Minimum”, a „Játékoscsere”, és az „Újonc” kivétellel). Tudjuk, hogy vannak korlátlan és korlátozott szabadügynökök, tisztában vagyunk vele, hogy az újoncszerződések előre megállapított összegekről szólnak. Világos, mit jelent a minimális és a maximális fizetés, és az is tiszta, hogy
egy csapat vagy a sapka alatti helyét használja az igazolásokhoz, vagy a rendelkezésére álló kivételeket, a kettő együtt nem megy.
A játékoscseréknél nemcsak a logika, hanem a pénzügyek sem engedik, hogy a legjobb játékosokért padvégi töltelékembereket adjunk, mert a fizetéseknek stimmelniük kell. Ráadásnak pedig kereskedhetünk draftjogokkal és némi készpénzzel is.
Reméljük, a fentiekkel adtunk némi támpontot, hogy sikerüljön elválasztani a holtszezonbeli pletykarengetegben a tökéletesen légből kapott spekulációkat a reális hírektől!
Kérdésekkel nyugodtan forduljatok a szerzőhöz a cikk FB-posztja alatt, az egyes játékosok fizetéseiről, vagy éppen komplett csapatok sapka alatti vagy feletti helyzetéről a www.spotrac.com/nba oldalon tudtok hiteles forrásból tájékozódni!
A képek forrása: Getty.