Cincinnati unalmas, de a Bengals nem

Amikor a Bengals a 2021-es draft ötödik helyén az elkapó Ja’Marr Chase-t választotta ki, elég sok kritikát kapott – többek közt tőlünk is – amiért nem a támadófalat erősítette Joe Burrow előtt. Chase aztán alaposan rácáfolt minden kétkedőre, és már a szezon elejétől kezdve remek játékkal rukkolt elő, az elmúlt hetekben pedig olyan domináns teljesítményt nyújtanak Burrow-val, mint 2019-ben az LSU-ban.

A 16. és 17. fordulóban Joe Burrow közel 1000 yardot és nyolc touchdownt passzolt, a labdát pedig egyszer sem adta el. A PFF-értékelése is kiváló, ami nem is csoda, hiszen ezen a két meccsen hat big time passz (nehéz dobás tökéletes helyre) mellé egyetlen labdavesztést érő játéka sem volt. Burrow nemcsak a nehéz dobásaival hívja fel magára a figyelmet, hanem az elképesztő pontosságával is: a várható pontosságát hét százalékkal múlja felül, amivel az NFL összes irányítóját megelőzi. Ez a meccsfelvételeket vizsgálva is visszaköszön, ugyanis a Bengals játékában nagy szerepet kapnak az alapvetően alacsonyabb sikerességi rátájú playek, ők azonban az átlagnál sikeresebben hajtják végre köszönhetően a másodéves irányító elképesztő pontosságának és az elkapói azon tulajdonságának, hogy védővel a nyakukon is magabiztosan húzzák be a labdákat.

Természetesen Chase sem akar lemaradni irányítójától: azon felül, hogy az újoncok között a legtöbb elkapott yarddal áll idén, a Baltimore Ravens és a Kansas City Chiefs elleni meccseken összesen majdnem 400 yardot termelt, vasárnap ráadásul háromszor is megtalálta a célterületet. Ezek közül is kiemelkedett az első negyedben szerzett 72 yardos touchdownja, amely során teljesen lehetetlen helyzetből sprintelt 61 yardot az elkapás után. Hogy mennyire volt valószínűtlen ez a TD? Az NFL Next Gen Stats szerint Chase 56 yarddal szerzett többet a várhatónál, és mindössze három játékos ért el magasabb végsebességet idén egy elkapás után.

https://twitter.com/SportsCenter/status/1477712584853893121?s=20

Ahogy korábban említettem, a Bengals elkapói remekelnek a contested elkapásokban, amire Chase a Chiefs ellen újabb kiváló példát szolgáltatott, amikor egy kulcsfontosságú harmadik kísérletet csinált meg szinte tökéletes védekezés mellett (természetesen nagyon kellett hozzá Burrow is, aki a külső vállára dobta a labdát, hogy csak ő férhessen hozzá).

https://twitter.com/thecheckdown/status/1478120318581551106?s=20

Zac Taylor is fejlődik

A Burrow–Chase páros tehát a legszebb LSU-s időket idézik Cincinnatiben, de kettejük kiváló játéka önmagában még nem lenne elég ehhez a dominanciához. Szerencséjükre azonban mellettük olyan játékosokat találunk a keretben, mint a passzjátékba is bevonható Joe Mixon vagy a védő melletti elkapásokban szintén jeleskedő Tee Higgins. Ebből azért elég logikus következtetés, hogy akkor tudnak folyamatosan haladni, ha a lehető legtöbbet próbálkoznak a levegőben. Ez egy ideig azonban nem történt meg, ugyanis a 11. és a 15. hét között folyamatosan kevesebb passzkísérletük volt a várhatónál, az utóbbi két fordulóban – tehát az offense robbanásszerű javulásakor – viszont a várhatónál 16,4 és 12,7 százalékkal passzoltak többet.

Nemcsak ezen a téren mutatott fejlődést Taylor, hanem a rengetegszer emlegetett negyedik kísérletekben esetében is. Amíg a szezon eddigi részében a Bengals a liga középmezőnyébe tartozott a negyedik kísérletes döntésekben, addig a Chiefs ellen elképesztően bátor, ugyanakkor helyes döntést hoztak a meccs végén. 31-31-es állásnál 58 másodperccel a vége előtt 4th&goalra nagyon sokan a mezőnygólt választották volna, még úgy is, hogy a labda az egyyardoson volt, de Taylor inkább nekiment és egy passzjátékkal próbálkozott. Bár Mixon TD-t csinált belőle, mivel mindkét oldalon történt egy szabálytalanság, meg kellett ismételni a playt. Taylor ezúttal is nekiment, és megint egy passzjátékot hívott, ami ugyan sikertelen lett, a Chiefs ismét szabálytalankodott, így a Bengalsnak csak le kellett pörgetnie az órát és berúgni a mezőnygólt a győzelemhez.

Utólag tehát egyértelmű, hogy megérte kockáztatni, de ha nem jön össze, az edzői stábot szinte biztosan keresztre feszítik, pedig teljes mértékben igazuk volt. Gondoljuk csak végig! Ha nem jön össze a TD, a Chiefs az egyyardoson kapja meg a labdát, és 50 másodperce lenne mezőnygól távolságig jutni időkérés nélkül. Ha három passzjátékot hívnak, fennáll annak a veszélye, hogy gyorsan puntolni kényszerülnek, akkor pedig a Bengals az 50 yardos vonal közelében kapja vissza a labdát, és pont elég ideje marad, hogy mezőnygólig jusson. Hogy ezt elkerüljék, mindenképp hívniuk kellett volna legalább egy futójátékot vagy screent, hogy egy kis időt lepörgessenek, azzal viszont a saját dolgukat is megnehezítették volna. Magyarul, a Bengalsnak nem volt sok veszítenivalója, és nehéz elképzelni, hogy egy sikertelen negyedik kísérlet esetén rendes játékidőben elbukták volna a meccset, a stábot pedig hatalmas dicséret illeti, hogy ezt felismerte.

Összegzés

Az elmúlt hetekben érdemes volt Bengals meccset nézni, mert az NFL egyik leglátványosabb támadójátékát építették fel, és a korábban lebecsült edzői stáb is a fejlődés útjára lépett. Persze, közel sem tökéletes minden Cincinnatiben, és nem ők az AFC legnagyobb esélyesei, de ha a jelenlegi formájuk megmarad, bárkire veszélyesek lehetnek a rájátszásban.