Civic volt az FTC legjobbja, már csak a Vasas nyeretlen

Két, meglehetősen nehéz heteket megélő csapat nyitotta a nyolcadik fordulót. A két vereségből érkező Paks azt a Debrecent látta vendégül, amely túl van már az első idei edzőváltáson is: Joao Janeirót átmenetileg Dombi Tibor váltotta, és a múlt héten vele szerezte meg első szezonbeli sikerét a csapat. Pakson jó volt az indulás, nehezen találtak fogást az ellenfelek Waltner Róbert együttesén, de az elmúlt hetekben, mintha csak a mezek futballoztak volna – Böde Dániel legalábbis biztosan nem. A rutinos csatár ennek hangot is adott, szépen szerződést is bontott, hogy aztán a hétvégén már arról szóljanak a híradások, hogy csapatmenedzserként és az NB III-as gárda tagjaként mégis tovább szolgálja nevelőklubját.

Kár, hogy hasonlóan izgalmas dolgok nem a pályán történtek, mert a mérkőzés kifejezetten alacsony színvonalú volt, és ennek csak részben magyarázata, hogy a hazai oldalon három alapember is hiányzott Szabó János, Sajbán Máté és Haraszti Zsolt személyében. A Debrecennél Horváth Krisztofer nem épült fel az elmúlt fordulóban elszenvedett fejsérüléséből, de helyette az az Alekszandrosz Kiziridisz kezdett, aki már a Fehérvár elleni mérkőzésen is megmutatta, hogy meglehetősen jó barátságot ápol a labdával.

Az első valódi eseményre körülbelül 20 percet kellett várni: Nagy Richárd balról érkező beadása találta meg az ötös vonalán Balogh Balázst, aki kissé suta mozdulattal csúsztatott a Debrecen kapujába, de ennél is érdekesebb, hogy két nagytermetű hajdúsági belső védő (Olekszandr Romancsuk és Sylvain Deslandes) között hogyan fejelhetett ennyire szabadon a nem éppen szálfa termetéről ismert középpályás. A vendégek gondjait tovább tetézte, hogy hamarosan a tapasztalt szűrő, Varga József sérülés miatt cserét kért, ám a DVSC így is közel járt az egyenlítéshez, amikor Kiziridisz a mérkőzés egyik legszebb jeleneteként balról indulva gólhelyzetig cselezte magát, de az alapvonal közeléből már csak a rövid oldali kapufát találta el. A görög szélső később is aktív maradt, az első félidő vége előtt az ő beadását fejelte estében kapura a csereként beállt Dusan Lagator, de elmaradt az egyenlítés.

A szünet után egy kezdeményezőbb DVSC folytatta a mérkőzést, a játék egyre inkább áttevődött a Paks térfelére, és szögleteket is egyre gyakrabban rúghattak a vendégek. Egy ilyen után tizenegyeshez jutott a Loki, de némi videózást követően az ítélet visszavonásra került, a gólvonalon kezező Varga Barnabás ugyanis a test mellé szorított kéz tankönyvi példáját mutatta be az esetnél, hiba lett volna ellene ítélni. Próbálkozott Dombi belenyúlni a mérkőzésbe, érkezett a volt nigériai utánpótlás-válogatott Peter Olawale, valamint az eddig befutott pályájánál jóval többet remélő Sós Bence is, de a Loki támadójátéka ezen a mérkőzésen nem hordozott magában túl sok veszélyt. A hazaiak sem hengereltek, de egy kapufáig azért ők is eljutottak a második félidőben, ismét Balogh szerezhetett volna gólt, ha pár centivel pontosabban céloz.

A vége a hét perc hosszabbítás ellenére is maradt 1-0, a Paks ezzel átmenetileg visszakerült a negyedik helyre, de valószínűleg hosszabb időre elveszítette az egész mérkőzésen aktív szélsőt, Nagy Richárdot, aki hordágyon hagyta el a pályát – ilyen szempontból szerencse, hogy három hétig leáll most az élvonal küzdelemsorozata. Debrecenben is örülhetnek ennek, mert eddig igencsak szenvedős az idény, a következő időszakban lesz idő új vezetőedzőt találni és egy mini alapozással a középmezőny nyomába lehet eredni, mert ez a teljesítmény egyelőre a bennmaradás megszerzéséhez sem tűnik feltétlenül elégségesnek. A hétvégi Magyar Kupa-forduló jó esélyt kínál a javításra és a gyakorlásra, Waltnerék az NB II-es élcsapat Pécs otthonába látogatnak, míg Dzsudzsák Balázsékra az NB III-ban szereplő Dabas SE vár majd.

Balogh (8) Dzsudzsákkal sem bánt kesztyűs kézzel, ráadásul az ő góljával nyert csapata (Forrás: paksifc.hu)

A várakozás alatt, illetve kimondottan fölötte teljesítő együttesek csaptak össze szombat délután Kispesten, ahová az újonc Kecskemét látogatott. A Honvéd mind az eredményesség, mind a játék tekintetében döcögősen indította az új idényt, hét bajnokiján mindössze kétszer győzött. Ellenben Szabó István tanítványai minden előzetes bölcselkedésre rácáfolva az OTP Bank Liga egyik legszerényebb költségvetését szervezettséggel és tudatos szakmai munkával ellensúlyozva már 12 pont büszke tulajdonosai voltak a mérkőzést megelőzően.

Az első félidőt minden gond nélkül megtekinthették volna a magas vérnyomással küzdő futballbarátok is, ugyanis jobbára mezőnybeli adogatás folyt, a kapuk elvétve forogtak veszélyben, a játékrész egyetlen igazán veszélyes helyzeténél a hazaiak bal oldali védője, Tamás Krisztián fejelt, de a kapu felületét ő sem találta el. Az óvatoskodás és a sok technikai hiba inkább a vendégek pontszerzésre irányuló törekvéseit szolgálta, a csapatok támadójátéka gyakorlatilag értékelhetetlen volt. Érezhette ezt Tam Courts is, hogy valami más kell, a skót vezetőedző ugyanis a szünetben lecserélte Nenad Lukicsot az együttes kissé statikus házi gólkirályát, hogy helyette a mozgékonyabb Richlord Ennint vesse csatába, de a kanadai válogatott támadó sem tudott érdemben hozzátenni a mérkőzés alakulásához.

Az 58. percben a vendégek egyre jobb formába lendülő középpályása, Banó-Szabó Bence gondolt egyet és lőtt 23 méterről, próbálkozása a felső lécet találta el, sem előtte, sem utána nem járt senki ilyen közel a gólhoz az összecsapáson. A 23 éves kecskeméti középpályás szerepe amúgy is érdekes volt ezen a találkozón: a nyáron kilenc év után engedte el őt a Honvéd, csattanós választ adhatott volna az ottani vezetőknek, ha a lövése néhány centiméterrel pontosabb. A máskor társait a kapuból is ezer fokon égve instruáló Szappanos Péter ezúttal a szokott önmagánál is visszafogottabban konstatálta, hogy csapata nem talál fogást az újoncon, a válogatott keretében is megfordult kapus gyakran dédelgette a labdát a szükségesnél is hosszabb ideig, nemigen törekedve annak mielőbbi megjátszására. A csapatkapitány mozdulataiból arra lehetett következtetni, hogy a döntetlen olyan eredmény, amivel együtt tudnak élni Kispesten, a kecskemétiek pedig talán éppen ezért érkeztek a Bozsik Arénába, így nem meglepő, hogy az összecsapás gól nélkül zárult.

Lesújtó adat, hogy a Budapest Honvéd 2022 márciusa óta képtelen nyerni a bajnokságban pályaválasztóként, ugyanakkor már harmadszor őrizte meg kapuját a góltól egymás után, és a hétről-hétre bemutatott visszafogott teljesítménye ellenére is a középmezőny teljes jogú tagja. A Kecskeméttől pedig minden idegenben elcsípett pont szép teljesítmény, szinte mindegy, miként éri el azt a bennmaradásra aspiráló együttes. A következő hetekben mindkét csapatnak lesz lehetősége javítania, csiszolnia a játékán, a Magyar Kupában ráadásul komoly feladat vár rájuk: Lukicsék az NB II-es Dorog, míg Banó-Szabóék a szintén másodosztályú és megyei rivális Tiszakécske vendégei lesznek.

Küzdelem volt, gól azonban nem esett a Honvéd és a Kecskemét összecsapásán (Forrás: Kecskeméti TE Facebook)

Győzelmi kényszerben lépett pályára a bajnokságban kissé botladozó MOL Fehérvár, amelynek az az érdekes osztályrész jutott, hogy egymás után másodszor találkozott olyan csapattal, amely épp a mérkőzése előtt cserélt vezetőedzőt. Egy hete Debrecenben vereséget szenvedtek Michael Boris tanítványai, ezúttal pedig a Supka Attilát menesztő Mezőkövesdet fogadták. A borsodiak az eddigi másodedző, Híres Gábor irányításával készültek a szombati bajnokira, meglehetősen foghíjas kerettel és megtépázott önbizalommal, miután legutóbb kaptak egy sima ötöst odahaza a Zalaegerszegtől.

A Fehérvárnál kezdő volt a nyári csúcsigazolás, Lirim R. Kastrati, és ha már így alakult, ő kanyarította a labdát Kenan Kodro fejére a hazaiak vezető góljánál a 26. percben. Az addig is főleg a sárga lapokkal tarkított összecsapás a gól után sem bővelkedett a futball szemrevalóbb elemeiből, de azért az érződött, hogy a Mezőkövesd összeszedett és jobban koncentrál, mint a legutóbbi mérkőzések többségén. Játékosai a szünetig hat alkalommal vették célba a kaput, ami háromszor több a hazaiak addigi próbálkozásainál.

A fordulás után néhány perccel némileg váratlanul, de semmiképp sem érdemtelenül egyenlítettek a vendégek: Sztefan Drazsics egy jobbról érkező beadást váltott gólra, miután három arra járó fehérvári védő sem tudott előle felszabadítani. Az egyenlítés kisebb zavart szült a hazaiak soraiban, míg a vendégek egyre bátrabban kezdtek el játszani, és könnyen fordíthattak is volna a borsodiak, ha a gólnál szemfüles Drazsics percekkel később a lövést választja a sikertelen cselezgetés helyett. A Fehérvár később sem igazán tudta ráerőltetni akaratát vendégére, Kodro második gólja tulajdonképpen épp úgy a semmiből született, mint az első, vagy a kövesdi egyenlítés: a bosnyák válogatott támadó tíz perccel a vége előtt Dárdai Palkó beívelését fejelte Riccardo Piscitelli kapujába.

A hazaiak játékáról és motivációjáról sokat elmond, hogy az utolsó percekre Dárdai és Kodro helyett érkezett a balbekk Marcel Heister, valamint a védekezni tudó középpályás Jevhen Makarenko, ám Boris ezen számításai beváltak, mert ha nehezen is, de 2-1-re nyert csapata a Mezőkövesd ellen. Híres Gáborék olyan csapatot raktak össze erre a hétvégére, amely korántsem játszott alárendelt szerepet egy nála sokkal jobb képességű csapat ellen és ez mindenképpen reménykeltő a folytatásra nézve, amelyről ebben a pillanatban még nem tudjuk, hogy kinek a vezetésével jön majd el. A Magyar Kupában a Fehérvár a III. Kerülethez látogat majd a válogatott szünet előtt, Cseri Tamásék pedig a szintén harmadosztályú Szekszárdi UFC vendégei lesznek.

Kenan Kodro duplájával nyert ismét odahaza a Fehérvár (Forrás: sport.avaz.ba)

Vasárnap kora délután a Puskás Akadémia ahhoz a Zalaegerszeghez látogatott, amely az elmúlt két mérkőzésen kilenc gólt szerzett és két edzőt is megbuktatott (DVSC, Mezőkövesd), de Hornyák Zsoltnak a felcsútiak edzőjének nem kellett hasonlótól félnie. Csapatának védekezése ugyanis meglehetősen szilárd, ő pedig a legrégebb óta hivatalában lévő edző az élvonalban. Elégedetlen főleg azzal lehetett, hogy az eddigi hét mérkőzésen mindössze hét gólt szerzett csapata, ezért ismét egyszerre dobta pályára Lamin Colleyt és Sahab Zahedit, a mezőny egyik legjobb képességű duóját, hogy zavart keltsen a fiatalokat ezúttal is szép számban bevető ZTE védelmében.

Ricardo Moniz két ekkora győzelemmel a háta mögött (4-2, 5-0) nem változtatott csapatán, és ez kezdetben is be is jött, hiszen a zalaiak jobban játszottak, igaz, nagy szerencséjük is volt, a mérkőzés legelején ugyanis megúsztak egy elég egyértelműnek tűnő tizenegyes-szituációt, amikor a VAR működése épp üzemen kívül volt. A jó formát mutató, Mezőkövesden három gólt szerzett Eduvie Ikoba hatástalanítása láthatóan problémát jelentett a vendégeknek, az első percekben ő, valamint a Puskás Akadémián is nevelkedett Tajti Mátyás próbálta bevenni Tóth Balázs kapuját, de a hétről hétre kiválóan teljesítő hálóőr a helyén volt.

A 23. percben ő is tehetetlennek bizonyult, amikor Ikoba helyzetig cselezte magát, majd egy nagyon erős és pontos próbálkozással kilőtte a hosszú alsó sarkot, megszerezve ezzel a vezetést a Zalaegerszeg csapatának. A következő percekben aztán két megrendítő erejű ütést is bevihetett volna a házigazda egy-egy gól formájában, ám a villámléptű nigériai szélső, Ubochioma Meshack két percen belül két ordító ziccert is elhibázott, a futball törvényszerűségei szerint pedig ezek többnyire megbosszulják magukat. A szünetben Hornyák állítólag kifejezetten hangos eligazítást tartott, számon kérve több játékosának gyenge teljesítményét is, de sokáig úgy tűnt, hogy sem ez, sem a rendelkezésére álló negyedórában eszközölt kettős csere nem tudja felpörgetni csapatát.

A második játékrészben is a ZTE állt sokáig közelebb az újabb gólhoz, egy szöglet után Ikoba fejelhetett ismét, majd további személyi változtatások után a szerencsét sem nélkülözve egyenlített a Puskás Akadémia. Az utolsó negyedórához közeledve egy támadáson belül két átlövést is tudott blokkolni a jól tömörülő hazai védelem, ám harmadjára is vendégjátékos elé pattant a labda, Alexandru Baluta pedig 17 méterről góllal zárta le a látványos tűzijátékot – a zalai szurkolók azonban még most is vitatják, hogy a támadás elején szabályosan került-e a labda a vendégekhez. Az egyenlítés megfogta a kék-fehér csikócsapatot és felhozta a felcsúti látogatókat, a hajrá ugyanis már teljes egészében Hornyák csapatáé volt. A 18 évesen ezen a mérkőzésen debütáló Gruber Zsombor lendületet hozott az együttes játékába, két perccel a vége előtt balról keresztbe lőtt labdája úgy lett gólpassz, hogy Urblík József okosan átlépte azt, így a holland Luciano Slagveer üresen maradt a hosszú oldalon és higgadtan a rövid alsó sarokba lőtt.

2-1-re nyert ezzel a PAFC, de a teljesítményével nem lehet elégedett, mert csak az utolsó negyedórában mutatott élcsapathoz méltó játékot. Ezzel szemben a Zalaegerszeg számára itt a követendő példa, ha nagy, vagy a jelenleginél legalábbis nagyobb csapattá szeretne válni, az ilyen meccseken kíméletlenül meg kell rúgni a második és a harmadik gólt, mert másfél félidőn át egyértelműen az történt a pályán, amit Moniz játékosai akartak, mégsem szereztek pontot. A Magyar Kupában Kaposvár–Zalaegerszeg nosztalgiarangadót rendeznek majd a hétvégén, a Puskás Akadémia pedig vele meglehetősen szoros szakmai kapcsolatban álló, másodosztályú Csákvár vendége lesz.

Boldog felcsúti játékosokat figyel az összetört zalai kapus, Demjén Patrik – lehetett volna fordítva is (Forrás: pfla.hu)

Egyre inkább barátkoznunk kell a gondolattal, hogy a Ferencváros és a Kisvárda egymás elleni találkozói rangadónak, mi több, csúcsrangadónak számítanak napjaink magyar futballjában. Az előző idény arany- és ezüstérmese, a jelenlegi kiírás első és második helyezettje ezúttal vasárnap délután adott egymásnak randevút a Groupama Arénában, ahol a hazaiaknál idén először a Sigér Dávid–Aissa Laidouni páros feladata volt a várdai támadások megszűrése, de a kezdőcsapat tagja volt Ryan Mmaee, Amer Gojak és a kissé talán eddig keveset mutató brazil Marquinhos is.

Nagyszerűen kezdett a piros mezben játszó vendégcsapat, a hetek óta parádézó szélsők, Jaroslav Navrátil és Driton Camaj többször is a hazai védelem mögé tudtak kerülni, és ha egy kicsit önzetlenebbek, az első negyedórában többször is gólt szerezhettek volna. A másik oldalon Laidouni előtt adódott kiváló lehetőség, de a tunéziai középpályás csak a kapufát találta el egy 18 méteres szabadrúgásból. Kezdett a Ferencváros is belejönni a mérkőzésbe, főleg Marquinhos elfutásai okoztak gondot a vendégvédelemnek, de Eldar Civic is problémát jelentett a 27. percben, amikor csak szabálytalanul sikerült őt megállítania a tizenhatoson belül Anderi Peteleunak. A jogosan megítélt tizenegyest Ryan Mmaee magabiztosan értékesítette. A folytatásban az alapembernek számító, de ezúttal kissé bizonytalannak tűnő bosnyák Adnan Kovacevic sérülése aggaszthatta a zöld-fehér szurkolókat, a válogatott védő még a szünet előtt cserét kért, miután nem egészen úgy hajlott a térde, ahogyan azt egy futballistáétól elvárnánk. A forduló legjobb színvonalú mérkőzésén 1-0-s hazai előnnyel mehettek szünetre a csapatok.

A második félidőre Sztanyiszlav Csercseszov lekapta a pályáról a jobb oldali védőként meglehetősen idegenül mozgó Pászka Lórándot, akinek személyes tragédiája, hogy a Trabzonspor elleni bravúros Európa-liga-siker alkalmával kiállított posztriválisa, Civic nagyszerű teljesítményt nyújtott a vasárnapi rangadón, így nem került közelebb a kezdőcsapathoz. Merthogy a 62. percben ismét ő – mármint Civic – jegyezhetett fel gólpasszt a kiharcolt tizenegyes után, ezúttal egy klasszikus beadással, amiből ismét Ryan Mmaee szerzett gólt. Ez a találat aztán megtörte az addig igencsak szívós Kisvárda ellenállását, és ezt követően mintha alábbhagyott volna a vendégek addig érezhető elszántsága is. A Ferencváros a kispadról is minőségi futballistákat tudott beküldeni (érkezett például a csütörtökön remeklő Tokmac Nguen, Vécsei Bálint, valamint Franck Boli is) a harmadik gólt mégsem ők, hanem Samy Mmaee, Ryan testvére szerezte, miután bántóan könnyedén befejelt egy jobbról érkező Civic-szögletet. A Ferencváros 17-ese ezzel klasszikus mesterhármast ért el gólpasszból, nyilvánvalóan jóvátéve valamit a csütörtöki piros lapja után. Az utolsó 20 percben egyik csapat sem szaggatta már az istrángot, ezzel együtt mindkét kapu előtt adódott góllal kecsegtető lehetőség, de az eredmény már nem változott: FTC–Kisvárda 3-0.

Győzelmével a zöld-fehér együttes négypontos előnyre tett szert a most legyőzött rivális előtt a tabellán, ami különösen szép annak fényében, hogy két meccsel kevesebbet játszott és őrzi idei hibátlan mérlegét. A szabolcsiaknak nem kell kardjukba dőlniük egy Ferencváros elleni vereség után, de az igaz, hogy lehet hiányérzetük, ugyanis, ha a mérkőzés elején értékesítik valamelyik helyzetüket, sokkal nagyobb gondot is okozhattak volna a bajnokcsapatnak. A Magyar Kupában egy hét múlva mindkét együttes harmadosztályú ellenfélhez látogat majd, hiszen az FTC a Bicske, a Kisvárda a BVSC-Zugló ellen teheti meg az első lépést a Puskás Arénába vezető úton.

Ryan Mmaee nem csak a tizenegyesnél volt magabiztos, csapata 3-0-ra nyert (Forrás: nb1.hu)

A két kiesőhelyen tanyázó budapesti együttes csapott össze egymással az Újpest és a Vasas találkozóján. Két nyeretlen, nem túl acélos együttes, utóbbi ráadásul edzőt is váltott, Kuttor Attilát Kondás Elemérre cserélték az angyalföldi vezetők, így ők abban bíztak, hogy az új seprű majd jól seper, Újpesten viszont ugyanazt a port kellett volna ugyanannak a seprűnek (Milos Kruscsics) eltávolítania, ugyanis a hangulat meglehetősen mélyen volt a múlt heti Fradi elleni 0-6 után. A külsérelmi nyomok eltüntetésére átnevezték a stadionújságot, a klub alapítási évszámára, 1885-re, kár, hogy ezt az új kiadványt alig 2000-en vették kezükbe a vasárnap esti mérkőzésen, ráadásul ők is eleinte csendben nézték a játékot.

A hét helyen megváltozott Újpest kezdte lendületesebben az összecsapást, és Katona Mátyás két távoli lövéssel jelezte, hogy komolyan gondolják a javítást. Az első próbálkozása még elsuhant a bal oldali kapufa mellett, a második már beakadt, így bő tíz perc után előnyben voltak a lila-fehérek. Ez akár meg is nyugtathatta a hazaiakat, de nem sokkal később jött egy érthetetlen hiba, a meglehetősen dekoncentrált Aboulaye Diaby nem tudott kiemelni egy labdát a saját tizenhatosa előtt. Jó ütemben támadta le a volt újpesti Novothny Soma, róla a csapattárs Holender Filip elé pattant a labda ő pedig elpasszolta a kapus mellett. Holendernek ez volt a negyedik gólja, amióta visszatért Magyarországra, a lelátón pedig ott ült Marco Rossi szövetségi kapitány is ezúttal, így óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan értékeli a mester a játékos fokozatosan javuló teljesítményét így napokkal a szeptemberi kerethirdetés előtt?

Igaz, a korábbi Partizan-játékos a Vasasban támadóként funkcionál, a válogatottban pedig baloldali szárnyvédő volt jobbára, így a kérdés nem egyszerű. De a két csapat helyzete sem volt egyszerű a folytatásban, és a futballban elért sikerek hiányát egyesek úgy próbálták kompenzálni, hogy nem éppen sportbaráti közeledéssel viseltettek a másik iránt. Jó példa erre az újpesti Nemanja Antonov és az angyalföldi Baráth Botond, akik többször is igen komoly szóváltásba keveredtek egymással, és ugye ismerve őket, aligha samponokról és hajbalzsamokról beszélgettek.

A második félidőben is inkább a hazaiak mozgósítottak nagyobb energiákat a győzelem megszerzéséért, többször is átvitték a játékot a Vasas térfelére, ám nem állíthatnánk, hogy odaszögezték ellenfelüket annak kapuja elé, így sokáig csak meddő fölényről beszélhettünk. A gólszerzést segítendő beállt a kispadról Junior Tallo, aki valaha meglehetősen népszerű volt újpesti körökben, ezúttal azonban minden lépését és labdaérintését harsány fütty kísérte – a saját szurkolóitól. Ennek hátterében az áll, hogy ő volt az egyik legharsányabb játékos, aki kikelt a múlt heti vereség utáni mezlevétel ellen, elvágva ezzel a kapcsolatát a szurkolókkal.

Ezzel együtt sokat dobott volna a népszerűségi indexén egy frissiben elért győztes gólt, ezt azonban nem ő, hanem a Vasas találatánál hibázó Diaby szállította, aki bő 20 perccel a vége előtt menetrendszerűen érkezett egy szögletre és fejelte be azt védhetetlenül Jova Levente kapujába. A gól után a Vasas nem tudott változtatni, néhány szélső elfutás és kósza beadás hűen leírja a támadójátékát, így maradt a 2-1-es hazai siker, amivel az Újpest némi levegőhöz jut a válogatott szünet előtt. A Vasason néhány taktikai és technikai finomhangolás volt érzékelhető az elmúlt hetekhez képest, de az átmenetek és a támadások építése még biztosan nem úgy zajlott, ahogyan azt Kondás Elemér elképzelte, a mérkőzés napján 59. születésnapját ünneplő edző tehát vereséggel mutatkozott be a piros-kékek kispadján. A Magyar Kupában persze érdekeltek lesznek az együttesek, a Vasas az NB III-as Balassagyarmat, az Újpest a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei első osztályban szereplő Mátészalka vendége lesz, nyilvánvalóan esélyesként.

Holender Filip újabb gólt szerzett, de a Vasas továbbra is nyeretlen az OTP Bank Ligában (forrás: vasasfc.hu)

A forduló legjobbja

A megszokottnál talán kevesebb kiemelkedő teljesítményt láthattunk az elmúlt hétvégén, de azért így is akadtak átlag fölötti produkciók. A ferencvárosi Ryan Mmaee és a fehérvári Kenan Kodro például két nagyon fontos góllal segítette csapatát a győzelemhez, de Eldar Civic munkája ezúttal az övéket is felülmúlta. A bosnyák balhátvéd két klasszikus gólpasszal és egy kiharcolt tizenegyessel mondhatni mesterhármast ért el a gólpasszok terén a Kisvárda elleni mérkőzésen, és jó úton halad afelé, hogy megbocsássák neki a csütörtöki Európa-liga-mérkőzésen begyűjtött – kétségtelenül buta – piros lapját.

A forduló gólja

Ezúttal nem sorjáztak a klasszis szólógólok, hálószaggató bombák és a védhetetlen ollózások, de Kenan Kodro második – egyben győztes – gólja a Mezőkövesd ellen mindenképp figyelemre méltó. A bosnyák válogatott támadó a térfél közepén, a kapunak háttal vette át a labdát, majd miután azt kissé balra indulva vezetgette, kidobta a szélre Dárdainak és rohant az eredeti pozíciójába. Láss csodát, a labda hamarosan pontosan oda is érkezett, ahová a támadó, ő pedig egy nehéz mozdulattal csúsztatta azt a vendégkapu hosszú oldalába. Klasszis csatárteljesítmény, attól kezdődően, hogy labdát kapott a kaputól 35 méterre.