Claus-Dieter Wollitz, a cottbusi Pelé
Edzői pályafutása lezárását tervezi Claus-Dieter Wollitz, aki az idény végén felállna a kispadról és csak a klubvezetésben dolgozna tovább szeretett csapatánál, az Energie Cottbusnál. A jövő nyáron 60. születésnapját ünneplő szakember harmadik alkalommal irányítja a brandenburgi együttest, melyet másodszor jutatott fel a harmadosztályba, de most szeretné ott is tartani, mielőtt átadja a stafétát.
A berlini fal lebontása és Németország újraegyesítése után a keleti országrészben rendkívül népszerű, de annál kevésbé eredményes FC Energie Cottbus – két dobogós helyezés, még az 1950-es évekből – csupán az egyesített futballpiramis harmadik vonalába kapott besorolást. Hat esztendőbe telt mire a klub szintet tudott lépni, azonban az 1999–2000-es másodosztályú bronzérem már azt jelentette, hogy a Cottbus története során először feljutott az élvonalba.
Ezen időszak magyar szempontból is meghatározó volt az egyesület életében hiszen még a másodosztályban Vasile Miriuta, majd a Bundesligában Mátyus János, Sebők Vilmos, Vincze Ottó és Lőw Zsolt is viselte a csapat mezét. A 2003-as kiesést követően csatlakozott Mészáros Norbert és Szélesi Zoltán is, akik a visszajutásban igyekeztek segédkezni, s utóbbi még akkor is a klub játékosa volt, mikor 2006 nyarán ez összejött. Végül 2009-ben búcsúzott el a Bundesligától a cottbusi együttes, amely időpont egybeesik Claus-Dieter Wollitz színrelépésének a dátumával.
Wollitz a Pelé becenevet még ötévesen kapta, mert szülővárosában kiemelkedő technikai képességei voltak gyermekként. Ezt aztán profi labdarúgóként is kamatoztatta, de mint kiderült annyira mégsem volt nagy spíler, mert csak a másodosztály maradt karrierjének meghatározó színhelye. Ennek ellenére játszott az élvonalban is, sőt 1996-ban még a Német Kupát (DFB-Pokal) is nyert az 1. FC Kaiserslauternnel. Edzői karrierjét 2002-ben kezdte meg korábbi csapata, a KFC Uerdingennél, majd utána kapta meg a VfL Osnabrück felkérését, ahol öt esztendő alatt felépített egy stabil együttest. A másodosztályban szerepeltek éppen, mikor jött a brandenburgiak megkeresése, amire Wollitz nem tudott nemet mondani.
Cottbusban a cél az azonnali visszajutás volt, azonban a keretet újra kellett építeni. Az új edző új alapokat tett le, teljesen más stílust és hozzáállást honosított meg, ami egyrészt látványos támadófutballhoz vezet, másrészt a legjobbjak folyamatos eladásához. Ezzel a csapat bebetonozta magát a 2. Bundesliga középmezőnyébe, bár 2011-ben egészen a kupa elődöntőjéig menetelt. A stagnálást Wollitz csalódásként élte meg, s 2011 decemberében sportszakmai és személyes okokra hivatkozva maga kérte a szerződése felbontását. A klub elnöke, Ulrich Lepsch eleinte nem akart eleget tenni a kérésnek, ám végül nem maradt más választása, de búcsújában csak méltatni tudta az edző munkáját:
„Wollitz hihetetlenül sok mindent megváltoztatott, elindított a klubnál. A kupaelődöntőbe jutás, a fiatal csapat vonzó, sok gólt hozó futballja az elmúlt szezonban, valamint a topklubok érdeklődése a játékosaink iránt is az ő munkáját dicséri. Cottbusban a labdarúgás szeretete, megbecsülése erősebb az általánosnál.”
A vesztfáliai szakember visszatért Osnabrückbe, majd az FC Viktoria Kölnnél vállalt munkát, de egyik csapatot sem tudta túl sikeres módon irányítani. Másfél év pihenőt iktatott az életébe, ami alatt a családjának szentelte ideje nagyrészét, ám 2016 tavaszán ismét Cottbusban volt jelenése. A harmadik ligából való kiesés fenyegette együttesnél Vasile Miriuta helyét vette át, azonban ő sem tudott segíteni. A klub története során először csúszott ki a professzionális labdarúgás világából, ami nagy átalakulást hozott magával. A frissen kinevezett elnök, Michael Wahlich Wollitzot kérte fel sportigazgatónak.
Az újjáépített kerettel az Energie a Regionalliga Nordost második helyén zárt, ami nem ért feljutást, de a következő, 2018–2019-es idényben a finomhangolt változat már ellenállhatatlannak bizonyult. A harmadosztályra nem történt jelentős változás, mert a pénzügyi lehetőségek nem adtak nagy mozgásteret. Noha az Energie egész évben a kiesés határán mozgott, végül csak az egyetlenegy találattal rosszabb gólkülönbsége miatt esett ki a 3. Ligából. A bizalom azonban töretlen maradt, és Wollitz a naptári év végéig bizonyította is, hogy képes azonnal visszajuttatni a csapatot a harmadik vonalba. Csakhogy a tél folyamán érkezett számára egy ajánlat az 1. FC Magdeburgtól, hogy a kiesés utáni gyenge őszt hozza helyre. A felkérés csábító volt és végül igent is mondott, ám ekkor még nem sejtette, hogy mekkora hibát követ el. A jól megszokott környezetből kimozdulva nem tudott alkalmazkodni az új közeghez, 11 mérkőzés után, melyeken tíz pontot hozott össze, megköszönték a munkáját.
Újabb másfél éves pihenő következett számára, de miután távozott a Cottbusból a csapat teljesítménye visszaesett, a 2020–2021-es bajnoki kiírásban egészen a nyolcadik helyig zuhant. Így 2021 júniusában visszahívták a brandenburgiak, de csak edzőként kapott megbízást. Az harmadik helyig való előrelépés nem festett rosszul, ám Sebastian Lemke elnök belátta, hogy csak úgy juthatnak fel, ha minden irányítás Wollitz kezében összpontosul, így 2022 nyarán visszakapta a sportigazgatói feladatkört is. Ennek is köszönhetően a következő idény végén összejött a bajnoki cím, azonban az öt Regionalliga közül kettőnek mindig rájátszást is kell vívnia, 2023-ban ezek közül az egyik épp a Nordost aranyérmese volt. A bajor tartományban első SpVgg Unterhaching pedig jobbnak bizonyult, kettős győzelemmel kivívta a feljutást, az Energie pedig maradt a negyedik vonalban. Azonban a Cottbus lendülete megmaradt, a 2023–2024-es idényben is bajnok lett, ráadásul akkor már nem kellett selejtezni a feljutásért, hanem egyenes út vezetett a 3. Ligába.
Csakhogy az ünnepi hangulat közepette egy nagy bejelentésre is sor került, méghozzá Lemke és Wollitz közös sajtótájékoztatóján. Itt elmondták, hogy az edző megpróbálkozik a bennmaradás kiharcolásával a harmadosztályban, ám 2025 nyarán lejáró szerződése után feláll a kispadól. A korára való tekintettel szeretne kicsit háttérbe húzódni és kevésbé stresszes munkát végezni. Ezen felül a legutóbbi professzionális ligában eltöltött – kieséssel zárult – idény alapján tudják azt is, hogy ezen a szinten már nem megoldható, hogy egy ember töltse be mindkét pozíciót.
„Klubként új utakat akarunk bejárni. A jövőt fenntarthatóan, de szakmailag fejlesztve kell megvalósítani, amiben Wollitznak központi szerep jut, ezért a jövő évtől már nem edzőként, hanem kizárólag sportigazgatóként fog dolgozni”
– mondta Lemke.
Egyelőre azonban még az a fő feladata, hogy vonal fölé lavírozza az Energie-t, ami cseppet sem ígérkezik egyszerű feladatnak. A keretet csak minimálisan tudták megerősíteni, ez könnyen lehet, hogy nem lesz elégséges, de a nagyjából 10 000 néző – amire valamennyi hazai meccsen számíthatnak – minden elkövet annak érdekében, hogy győzelemhez segítse a kedvenceket. Legutóbb ez össze is jött, ami reményt adhat három vereség után, azonban még sok-sok munkára és sikerre van szükség, hogy a Cottbus újabb harmadosztályú kalandja ne csak egy idényre szóljon.
Kiemelt kép: DPA/Alamy Stock Photo
Szerző
