Cristiano Ronaldo a példaképe a lábak nélkül futballozó fiúnak

Cristiano Ronaldo a példaképe a lábak nélkül futballozó fiúnak

2023. júl. 9.

A Kolumbia második legnagyobb városában, Medellínben élő tizenöt éves Juan José Escobar története egészen rendkívüli: a fiú lábamputáltként éli az életét, mégis futballozik – és nem a parasportolók, hanem az ép labdarúgók között.



A Juanjónak becézett fiatal sípcsontok és térdkalácsok nélkül született, ezért kellett amputálni a lábait. A rokonságot először lesújtotta, hogy a fiú élete végéig akadályoztatva lesz a mozgásban, de egy idő után világossá vált, hogy sok mindenre képes lesz még lábak nélkül is.


„Nehéz volt szembesülnöm ezzel, de rengeteg erőt adott nekem, hogy fény derült a fiam csodálatos képességeire, így nekem is könnyebb végigkísérni őt az útján” – mondta az édesanyja, akinek az életét az is nehezíti, hogy egyedül neveli a gyermekét, mert a férje néhány éve elhunyt.


Ami az általa említett utat illeti, korán fény derült rá, hogy a fia valószínűleg egész életében a foci megszállottja lesz. A kis Juanjo ugyanis ötéves kora óta arról álmodott, hogy futballozni fog, amire a lakhelyén található Prado Futból Club meg is adta az esélyt. Az édesanyja ugyan gitár- és zongoraórákra is elküldte, illetve az úszást is kipróbáltatta vele, de a fiút csak a foci érdekelte.


„Ez az, ami a legnagyobb örömet adja neki, szenvedélyesen szereti ezt a sportot”


– hangsúlyozta az édesanyja.


Az első edzéseken kiderült, hogyan tud a fiú a legsikeresebben futballozni lábak nélkül: a pályán a kezeivel „fut”, amelyeket motoros kesztyűvel véd, a labdát a lábcsonkjaival vezeti – így cselezni is tud – a góljait pedig a fejével szerzi. Az első találata különösen emlékezetes volt.


„Az életem eddigi leggyönyörűbb pillanata az volt, amikor megszereztem az első gólomat, majd utána egyből rohantam a közönséghez” – emlékezett vissza.


auto(Forrás: El Colombiano)



Büszkeség és aggodalom

A hihetetlen akaraterővel rendelkező fiatal idővel csapata emblematikus alakja, egyben egyik legeredményesebb játékosa lett, a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Az édesanyja rendkívül büszke rá, de aggódik is érte, hiszen a fogyatékosságából adódóan már többször megsérült. Egyszer például csapata ellenfelének egyik játékosa véletlenül megrúgta, ezért vérbe borult az arca, ami annyira megijesztette a családot, hogy azt is fontolóra vették, folytassa-e a focit a fiú.


De Escobart nem lehetett eltántorítani a céljaitól, és a nagy igyekezet meg is hozta a gyümölcsét: már tornagyőztesnek is vallhatja magát, egy 2021-es körzeti kupán diadalmaskodott csapatával. A döntő után hősként ünnepelték a csapattársai, akiknek elmondása szerint sokat köszönhet.


„Nagyon hálás vagyok a többieknek, azt mondják, hogy egy igazi gólzsák vagyok, a kapitány” – mondta egyszer.


A játékostársai és az edzői támogatása mellett bálványa, Cristiano Ronaldo példája is arra ösztönzi, hogy edzésről edzésre, mérkőzésről mérkőzésre szembe szálljon a korlátaival, és a legtöbbet hozza ki magából.


„Ő olyan, mint én, soha nem hagy ki edzést. Igazi győztes alkat, az olyan karakterekből tudok meríteni, mint ő” – mondta a portugál sztárról.


Példakép – csakúgy, mint a bálványa

Ami pedig a jövőt illeti, Escobar tisztában van azzal, hogy a korlátai miatt nem lehet belőle hivatásos futballista, ezért, amíg lehet, szeretné élvezni a focizást, és a rá jellemző példaértékű hozzáállással további sikerekhez vezetné a csapatát. Orvosként szeretne majd dolgozni, de a labdarúgástól nem szakadna el teljesen: azt mondja, egyszer szívesen edzősködne. Az édesanyja úgy véli, az üdítő személyiségű, életvidám fia bármihez is kezd majd a jövőben, a küldetése már adott.


„Példát mutat azoknak, akiknek minden testrészük megvan, és mégis minden apróság miatt panaszkodnak. Juanjo megtanított arra, hogy élvezni kell az életet úgy, ahogy az nekünk megadatott, és ha valami rossz kerül az utunkba, meg kell találni a módját, hogy léphetünk tovább rajta” – fogalmazott.


Kiemelt fotó: minuto30.com

Szerző

Nádudvari Péter

Nádudvari Péter

Nádudvari Péter

Gyógypedagógusként dolgozom főállásban, de magyar nyelv és irodalom szakos tanári végzettségem is van. Szenvedélyeim a zene, a sport és az írás. Fontos számomra a társadalmi felelősségvállalás, ezért rendszeresen veszek részt jótékonysági akciókban. Ami pedig az írást illeti, sok műfaj érdekel, leginkább a szépet és a lélekemelőt keresem – a sportvilágban is.