Cruyff nyomdokain járva juttatta fel csapatát a Serie A-ba Fabio Grosso

A Serie B-ben szereplő klubok kispadjait az utóbbi években valósággal ellepték a 2006-os vb-győztes olasz válogatott tagjai: Filippo Inzaghi (Reggina), Daniele de Rossi (S.P.A.L.), Fabio Cannavaro (Benevento), Alberto Gilardino (Genoa), közéjük tartozik Fabio Grosso is. A németországi vb-elődöntőben emlékezetes gólt szerző futballista edzői karrierje első hangos sikerét érte el a Frosinonéval, amelyet négy év másodosztályú szereplés után visszajuttatott a Serie A-ba.

Semmi sem vetítette előre, hogy a pályafutása során támadó középpályást, balszélsőt, végül balhátvédet is játszó Grosso épp Frosinonéban fut be. A 45 éves tréner a Juventusból vonult vissza, és rövid szünet után megkapta első edzői megbízatását, ő lett a torinóiak Primavera csapatának vezetőedzője. Három év munka után elhívták a Serie B-s Barihoz (hetedik hely), majd a Hellas Veronához. Ám lapátra tették, csakúgy, mint 2019-ben Bresciában, ahol mindössze 28 nap, és három vereség után kellett távoznia. A svájci FC Siont 2020 nyarán vette át, ám tavaszra az utolsó helyre kalauzolta, ezért ott is megváltak tőle. Ekkor, 2021 márciusában szerződtette a Frosinone – Alessandro Nesta még langyos helyére a kispadra.

Fotó: Frosinone

Első idényében kilencedik helyen végzett a Serie B mezőnyében a Frosinonéval, vagyis a laziói csapat még a feljutásért kiírt rájátszásban sem vehetett részt. Bár 58 gólt szerzett (most 54-nél jár), cserébe kapott 45-öt, ilyen védelemmel felesleges lett volna nagyobb terveket szőni.

Tavaly nyáron nem sokat ígért, hogy a keret legnagyobb része kicserélődött, Grossónak az alapoktól kellett építkeznie. A régi brigádból csupán Daniel Boloca, Matteo Cotali, a svéd Marcus Rohdén és az albán peremember Sergio Kalaj maradt. Több új játékos is a harmadosztályból érkezett (Francesco Gelli, Gennaro Borrelli, Milos Bocsics, Leandro Loria, Ilario Monterisi), a többség pedig a másodosztályú riválisoktól. Kulcsfontosságúnak bizonyult Samuele Mulattieri kölcsönvétele az Intertől.

Ahogy elkezdődött a bajnokság, néhány forduló elteltével világossá vált, hogy szervezett, szórakoztató futballt játszik a Frosinone. Kisebb hullámvölgy után a tizedik fordulóban az élre álltak a csapat, és többé nem engedte át a vezetést másnak.

Grossóra korábban is jellemző volt a kísérletező kedv, nem ragaszkodott görcsösen az évekkel azelőtt megálmodott taktikához, játékosai képességeit felmérve dolgozta ki a csapat játékfelfogását, felállását.

„Szeretem sűrűn váltogatni az alakzatokat, és a játékosok szerepköreit, azonban a koncepció mindig ugyanaz”

– nyilatkozta még tavaly novemberben a La Gazzetta dello Sportnak. Pontosan így van, ahogy mondja: 4-2-3-1-gyel kezdte a bajnokságot, aztán a hatodik fordulóban állt át először 4-3-3-ra. Ugyanarra az alakzatra, amelyben már a 2021–2022-es idényben is sűrűn játszatta a csapatát, igaz, akkoriban a 4-1-4-1-es felállás volt az első számú kedvence.

Ahogy a Total Football Analysis elemzéséből is kiderül, Grosso a 2022–2023-az szezonra az alakzat kialakításánál döntő fontosságúnak gondolta, hogy megerősítse a középpályát. Ezért választotta a meccsek közel harmadán a 4-2-3-1-es felállást, B megoldásként pedig a 4-4-2-t. Ám az olasz edző nem átallott időnként unortodox felállásról egy másik ritkán alkalmazott formációra váltani: a Modenát például januárban úgy verte meg a csapata, hogy 5-2-3-ban kezdett, ám az átmenetekben túl sebezhetőnek bizonyult, így Grosso a szünet után 4-1-4-1-es alakzatban küldte vissza övéit a pályára, így született meg a két hazai gól.

Grosso a Gazzettának a koncepciójáról is említést tett, ám arról nem, hogy nem a spanyolviaszt találta fel.

Néhány elemét legalábbis visszatérően fel lehet fedezni a Frosinone játékában. Időnként túltöltik a pálya egyik oldalát, hogy aztán átforgassák a játékot a másik oldalra, nagy területet nyitva egy-egy játékosnak; egy középpályás mélyen visszahúzódik a labdakihozatalnál; továbbá Grosso nem kéri a pozíciók merev megtartását, ilyen szempontból nagy szabadságot ad a pályán a játékosainak.

Ehhez persze olyan játékosokra is szüksége van, mint például Mario Sampirisi, aki képes szélsőhátvédként és belső védőként is játszani. „Szeretem sűrűn váltogatni a játékosaim szerepköreit” – hangzik Grosso egyik alaptézise.

Az edző a labdabirtokláskor többnyire Luca Mazzitellit bízza meg, hogy szedje össze a védekezőharmadban vagy a pálya közepén a labdákat, és progresszív passzokkal dobja támadásba csapattársait. Megkerülhetetlen szerepe van a támadásépítésben, és ő jegyzi a legtöbb gólpasszt (ötöt) a csapatban. Ha őt nem lehet megjátszani, a Frosinone túltölti a játéktér egyik oldalát, és onnan fordítja át a játékot az üresen maradt másik szélre. A Frosinone játékosai ebben a szezonban 17 hosszú keresztlabdát adtak meccsenként.

Forrás: totalfootballanalysis.com

A támadásépítési fázis kulcsfigurái a szárnyvédők, Grosso saját játéktapasztalatából (is) merítve helyezte rájuk a hangsúlyt, illetve arra, hogyan nyisson számukra a csapat hatalmas üres területeket a pozíciós játék révén. Ám játékosai akkor sem jönnek zavarba, ha magas letámadás esetén hosszú labdákkal kell megjátszaniuk a támadókat, elveszített párharc esetén középpályásai összegyűjtik a második labdákat.

képaláírás

Betonvédelem

Védekezésben Grosso többnyire egyáltalán nem a magas presszing híve, közepesen magas letámadást választ, vagyis engedi az ellenfélnek, hogy a pálya középső részéig simán eljuttassa a labdát. Ám időnként védekező fázisban is teret enged a váltásnak, és előfordul, hogy a Frosinone is az ellenfél ötösénél kezdi a védekezést.

A közepesen magas letámadásnál 4-5-1-es formációban védekezik a csapat, és elsősorban a középső progresszív passzokat próbálja lefülelni. A pálya középső részének szándékos uralása oda vezet, hogy az ellenfelek alig-alig találják el a kapuját (2,4 kaput eltaláló lövés meccsenként). A teljes szezont nézve a Frosinone 1,2-es xGA-t hozott össze, vagyis a riválisok nem sűrűn tudták komolyan veszélyeztetni a kapuját. Ha mégis, a kísérletek 78 százalékát kivédte Stefano Turati kapus.

Nem csupán betonbiztosan zárnak, felettébb szabályosan is játszanak, a szezonban eddig egyetlen Frosinone-játékost sem állítottak ki.

A pálya közepét megszálló, a pozíciós játékot a többiekhez képest magas szinten játszó csapatba Grosso egyensúlyt hozott. 50 százalékos átlagos labdabirtoklás is elég volt ahhoz, hogy a gárda nagyobb kisiklások nélkül nyerje meg a bajnokságot három fordulóval a vége előtt. A dicsőséges szezon egyik kulcsfigurája volt a 22 éves Spezia-nevelés, Mulattieri, aki 12 góllal és négy gólpasszal járult hozzá a feljutáshoz. Apró érdekesség, hogy Frosinonéban futballozik Lorenzo Insigne öccse, Roberto, aki Giuseppe Casóhoz hasonlóan nyolc gólnál jár a bajnokságban. Ha bátyja 12 év nápolyi futball után nem igazolt volna tavaly Torontóba, jövőre egymás ellen játszhatnának a Serie A-ban.

Ha negatívumot kellene mondani a csapatról, talán a saját nevelésű játékosok hiánya jut eszünkbe. Egyetlenegy labdarúgó érkezett a saját utánpótlásból, a 19 éves Alessandro Selvini, aki nulla játékpercet kapott eddig.

„Valami különlegest vittünk ma véghez. Tavaly mindent újra kellett építenünk, sok újonccal láttunk munkához, és úgy alakult, hogy még a rájátszásról is lemaradtunk. Ám szerencsés vagyok, mert egy olyan klubnál dolgozhatok, amelynek rátermett elnöke van, és remek igazgatója. Ők mindig önbizalmat sugároztak felém, és derűt. Ebben az évben elhatároztuk, hogy csinálunk egy hihetetlen dolgot. A srácok megérdemlik, hogy most minden figyelem rájuk összpontosuljon” – ezekkel a szavakkal nyugtázta a Filippo Inzaghi vezette Reggina feletti győzelmet Grosso, amellyel eldőlt, hogy csapata a 2023–2024-es idényben a Serie A-ban indulhat.

A játékvezető hármas sípjelekor arcát boldogan a tenyerébe temette, miközben stábtagjai a nyakában lógtak. Talán ugyanazt suttogta maga elé, mint amit a 2006-os vb-elődöntőben, a németeknek lőtt gólja után üvöltött világgá: Ezt nem hiszem el!

Grossóról pedig hamarosan kiderülhet, hogy egynyári sikeredző, vagy ennél nagyobb kihívással is meg tud birkózni.

Kiemelt fotó: Frosinone facebook