Cruyffék ellen KEK-döntőt is játszott egykor a kommunista Lipcse

Nem hivatalosan Red Bull Leipzig, hivatalosan RasenBallsport Leipzig – így hívják Lipcse profi labdarúgócsapatát, amely évek óta a Bundesliga, a világ egyik legjobb labdarúgó ligájának élcsapata, Gulácsi Péter és Orbán Willi egyesülete. A RasenBall a német Fussball szóhoz valamennyire hasonlatosan, mesterségesen alkotott szó, a füvön játszott focira utal. A lényege, hogy az RB rövidítés formálisan ne a Red Bullt jelentse, ám mégis mindenkinek az italmárka ugorjon be, amikor kimondja, meglátja az RB Leipzig szót. A Red Bull nevet azért nem használhatja a lipcsei csapat, mert a Német Labdarúgó Szövetség – például az osztrákkal szemben – tiltja a szponzor, illetve kereskedelmi márkanevek használatát a futballcsapatok neveiben.

Sok-sok Bundesliga-klub szurkolója nem e csalafintaság miatt haragszik igazán az RB Leipzigre. Az 50+1 százalékos szabály alapján minden Bundesliga-csapat többségi tulajdona a szurkolóknál van abból a célból, hogy profitéhség miatt egyetlen szponzor vagy üzletember se legyen képes a drukkereket korlátozó változtatásokat tenni. Azonban a Red Bull, miután 2009-ben megvásárolta az ötödosztályú SSV Markranstädt indulási jogát, úgy teljesítette az 50+1-es szabályt a harmadosztályba jutás után, hogy a szurkolói tagság zömét a Red Bull dolgozóiból verbuválták. Emiatt az RB Leipzig számtalan meccse előtt és alatt tüntettek, tüntetnek a csapat ellen a riválisok drukkerei. Több keletnémet klub, például a Carl Zeiss Jena vagy a Halle fanatikusai ennél is tovább mentek, megdobálták a csapat buszát és a stadion környékén randalíroztak, amikor a Leipzig ellen játszottak. A Karlsruhe drukkerei a Lipcse elleni mérkőzésük előtt Gulácsiék hoteljének aulájába is bementek fenyegetően.

Pedig Lipcse futballklubja valaha semmilyen módon nem volt összekapcsolható a konzumidentitással, sőt, a német futball egyik bölcsője volt. 

A 19. század első felétől létrehozott német tornaegyletek egyikéből, az 1845 óta létező Allgemeine Turnverein Leipzigből nőtt ki a futballszakosztály, miután több helyi klub egyesült 1896-ban, idén 130 éve. A német szövetség alapításában is résztvevő VfB Leipzig az amatőr időszak elejétől kiemelkedően jó csapat volt, megnyerte az első nemzeti bajnokságot (1903). 1913-ig az egyik élklub volt, három bajnoki serleget is hazavitt. 1937-ben a Német Kupát is megnyerte a Schalke elleni döntőben.

100 ezren a Zentralstadionban

A csapat a második világháború után érte el vonzereje csúcsát.

Lipcsére a háborúban mintegy 1400 tonnányi robbanóanyagot dobtak le a szövetséges gépek, majd a támadó náci Németország teljes körű megbüntetésének része volt a sportklubok feloszlatása is. Ám Lipcse a berlini fal innenső (keleti) oldalára került, a szovjet megszállók pedig engedték, hogy a városban futballklub alakuljon. A szocialista meggyőződésű, egykori szászországi miniszterelnök, Erich Zeigner nevével klubot alapítottak (SG Probstheida, majd BSG Erich Zeigner Leipzig), amelyből később, újabb egyesítések révén SC Lokomotive Leipzig lett. A kelet-németországi Oberligában, az első osztályban játszott.

A csapatra mindenki kíváncsi volt a városból és a környékéről, hiszen ez volt a régió legnagyobb klubja, Lipcse Drezdánál is nagyobb város. Előfordult, hogy csaknem 100 ezer drukker töltötte meg a a Zentralstadiont a helyi rangadón. A Dynamo Dresden azonban jóval eredményesebb klub volt Szászországban: amíg a Leipzig egyetlen bajnoki címet sem tudott begyűjteni az Oberligában, addig a Dynamónak nyolcat is sikerült, és emiatt ebben az érában a tartomány, sőt Kelet-Németország legnépszerűbb csapatának tartják. A legsikeresebb eközben a Stasi csapata volt Berlinből, a BFC Dynamo – 10 bajnoki arannyal.

A Zentralstadion (Fotó: cloudfront-eu-central-1.images.arcpublishing.com)

Alakul a keletnémet MÁVAG

A ’60-as évektől természetesen a Lokomotive is megkapta a maga állami „jótevőjét”, a keletnémet állami vasúttársaság csapata lett. A városi rivális, a VEB Lacke und Farben Leipzig, vagyis az állami vegyipari társaság dotálta BSG Chemie Leipzig azonban fontosabb volt a keletnémet állampártnak (SED): két aranyérmet is szerzett (1951, 1964) ebben az időszakban, amíg a keletnémet „MÁV” csapatának csak egy ezüst és három bronzérem jutott az ’50-es és a ’60-as években. Feltűnő volt az is, hogy az évek során a potenciális gólkirályok, mint Bernd Bauchspieß, Gerhard Kostmann, Hans-Jürgen Kreische, később Joachim Streich, Rainer Ernst vagy Torsten Gütschow Drezdába, Chemnitzbe, Rostockba vagy Berlinbe igazoltak, nem a Lokomotive Leipzighez – esetleg a BSG Chemie Leipzighez.

Jelzésértékű, hogy a kommunista Németország első ligájában még a Chemnitz (SC Wismut Karl-Marx-Stadt), az FC Magdeburg, a Carl Zeiss Jena vagy a Rot-Weiß Erfurt is több bajnoki címet nyert, mint a lipcsei csapatok együttvéve (két aranyérmük van összesen). 

A vasutascsapat a mérsékelt állami hátszél ellenére is kivirágzott, 1966-ban már Intertotó Kupát nyert. A ’70-es években keletnémet kupadöntőket játszott – 1976-ban megnyerte a finálét –, a ’80-as évekből pedig hat bajnoki érmük is van. Az 1974-es világbajnokságra a Carl Zeiss Jenára építő keletnémet válogatott is kijutott – a Leipzig három játékost (Werner Friese, Wolfram Löwe, Joachim Fritsche) adott a keretbe.

Az 1986-1987-es idényben a Lokomotive 2 ponttal végzett a sorozatban tíz aranyat szerző berlini BFC Dynamo mögött, a következő szezonban pedig csak gólaránnyal szorult mögé.

Az 1970-es évektől a nyugat-európai mezőnynek is megmutatta magát a csapat. Az UEFA-kupa 1973–74-es kiírásában tízezrek szurkoltak a Zentralstadionban a „hanyatló nyugat” csapatai, a Wolverhampton, az Ipswich és a Tottenham ellen. Utóbbi 75 ezer őrjöngő lipcsei előtt állította meg a keletnémet gyorsvonatot az elődöntőben (összesítésben 1-4).

Az 1981–1982-es UEFA-kupa-idényben a negyeddöntőben a Lokomotive a Barcelonát is megverte 2-1-re idegenben – de így is elvérzett összesítésben. Az 1986-1987-es Kupagyőztesek Európa Kupája-sorozatban viszont egészen a döntőig menetelt a csapat – látványos gólokat lőve:

Addig az FC Magdeburg Milan elleni ’74-es diadala volt az egyetlen, amelyet keletnémet csapat aratott a jelentősebb európai kupadöntők történetében – a Lokomotive a siker kapujában állt. 

Hans-Ulrich Thomale vezetőedző Johann Cruyff-fal nézett farkasszemet a kispadon Athénben. A Frank Rijkaarddal, Marco van Bastennel felálló Ajax utóbbi szép fejesével nyert.

Rendszerváltás – hanyatlás

A német újraegyesítés és rendszerváltozás után zsákutcába fordult a lipcsei foci. 1993-ban még visszajutott a Bundesligába a VfB előtagot újra használó Leipzig – első keletnémet csapatként játszhatott meccset az egyesített első osztályban –, majd végzetes lejtőre került, egészen az ötödosztályig zuhant, végül 2005-ben csődöt jelentett, és megszűnt. A lipcsei drukkerek nem hagyták annyiban, hogy Németország nyolcadik legnagyobb városában megszűnjön a magas szintű labdarúgás. Elindítottak egy szurkolókból verbuvált, később ügyes amatőr játékosokkal kisegített csapatot a kilencedik vonalban,

amely a 2004–2005-ös idényben világrekordot döntött az alsóbb osztályú bajnokságok nézőszámában: több mint 12 ezer szurkoló előtt játszott az Eintracht Großdeuben második csapata ellen. 

Az 1. FC Lokomotive Leipzig 2008-ra egy egyesülés és sorozatos feljutás révén a negyedosztályig verekedte magát, még Mario Basler is elvállalta a sportigazgatói posztot. A Lokomotive Leipzig néven szereplő csapat 2026 tavaszán vezeti a Regionalliga Északkeleti csoportját.

Ma a kétszeres Bundesliga-ezüstérmes, kétszeres kupagyőztes, korábbi Bajnokok Ligája-elődöntős, a Red Bull egyik csúcsprojektjeként számontartott RB Leipzig jelenti a profi labdarúgást Lipcsében. Ugyanakkor a  130 éves, DFB-alapító VfB Leipzig névleg ugyan már nem létezik, mégis örökre a német futballkultúra része marad, hiszen meghatározta Németország, főként a keleti országrész futballfejlődését, fociidentitását. Nem beszélve a lipcsei futball többi leágazásáról, az FC Sachsen Leipzigről és a BSG Chemie Leipzigről – utóbbi él és virul, a Lokomotive Leipziggel egy csoportban a negyedosztályban szerepel.  

Borítókép: Andreas Altwein/Welt