„Csak egy ember hitt a sikeres jövőjében, ő maga” – a Riyad Mahrez-sztori

Minden Sarcelles-ben, Párizs északi részén kezdődött. Egy olyan helyen, amelynek jelenlegi képét jelentősen meghatározta az 1954 és 1962 között zajló algériai háború, a város ugyanis a harcok elől menekülők kiemelt célpontjának számított. Hogy mennyire, azt jól mutatja a lakosságszám alakulása: a népesség az 1954-ben számolt 8397 főről 1968-ra 51 674-ra duzzadt. Itt, ebben a szürke, mérsékelt munkanélküliség és bűnözés jellemezte párizsi külvárosban született algériai édesapa és marokkói édesanya gyerekeként Riyad Mahrez.

Kezdetben kiváló technikája miatt jól boldogult...

Mahrez gyerekként – erről Mohamed Coulibaly, az AAS Sarcelles technikai igazgatója mesélt a Guardiannek – a kortársaihoz képest nagyon alacsony és félénk volt, csak egyvalamit akart: azt, hogy játszhasson. Futballőrült volt. Akkor is játszott, ha épp nem volt világítás. A fociszenvedélye mellett már gyerekkorában megmutatkozott erős mentális ereje, az önmagába vetett hite.

„Kezdetben jól boldogult kiváló technikája miatt. Aztán, amikor eljött a nagypályás időszak, akadtak problémái alacsony termete, s a korosztályához képest gyengébb fizikai adottságai miatt. Későn érő típus volt. Három-négy évig nehezen ment neki. A második számú csapatban játszott. Amikor az AAS Sarcelles U15-ös korosztálya az ország legmagasabb szintű bajnokságában szerepelt, egy olyan ligában amelyre a szakma odafigyelt, akkor adódott lehetőség, hogy az igazán tehetségesek profi klubokhoz kerülhessenek. De Mahrezre senki sem figyelt fel”

– erről Coulibaly már az AFP-nek mesélt.

A nehézségek ellenére nem ingott meg. „Csak egy ember hitt Mahrez sikeres jövőjében, ő maga, Riyad” – fogalmazott a korábbi csapattárs, Hayel Mbemba. Édesapja 15 éves korában meghalt, ez pedig egyszerre viselte meg, s tette erősebbé.

„Határozottan kihatott rám, mert még mindig nagyon fiatal voltam. Amikor csak egy szülőd van, az bizony nem könnyű. De erősebbé tett, pozitívan hatott rám, még ambiciózusabb lettem. Apám mindig ott volt nekem, segített, támogatott, azt akarta, hogy profi focista legyek”

a– vallott Mahrez érzéseiről.

Az AAS Sarcelles-et követően, 2009-ben az akkor negyedik vonalban szereplő Quimperhez igazolt.

„Utcai focista volt, aki a környékén tanult játszani. Ez egyszerre jelentett előnyt és hátrányt. Előny, mert kiváló cselezőkészséggel rendelkezett, mindkét lábával jól bánt a labdával, és remekül végezte el a pontrúgásokat. De hátrány is, mert taktikai szinten semmit sem tudott”

– mesélt róla az FourFourTwo-nak korábbi edzője, Mickael Pellen.

A 2009–2010-es szezonban ugyan a Quimper kiesett a negyedik ligából, de Mahrez szerencséjére egyszinten szerepelt velük a Le Havre AC tartalékcsapata. A klub megfigyelői kiszúrták maguknak, és szerződtették. Előbb a Le Havre második, majd később annak első csapatában kapott szerepet. A 2012–2013-as szezonra vált stabil alapemberré: 34 bajnoki meccs, 2015 játékperc, négy gól és hat gólpassz áll a neve mellett. Ráadásul ennek az idénynek az elején, 2012 júliusában figyeltek fel rá a Leicester City scoutjai.

Igaz, a szakemberek nem Mahrez miatt mentek Franciaországba, de ha már arra jártak, Steve Walsh felírta a ballábas támadó nevét noteszába.

„Riyad egy kicsit éretlen volt, de remekül játszott. Elképesztően cselezett, és bánt a labdával. Tetszett a pozitivitása. Néhány döntése nem volt megfelelő, és védekezésben sem volt a legjobb, de látszódott rajta, hogy egy valódi tehetség” – emlékezett vissza rá később Walsh. (Walsh egyébként az, aki Mahrez mellett Jamie Vardyt és N’Golo Kantét is az angol csapathoz vitte – a szerk.) A Leicesternél nem kapkodtak, még két alkalommal megnézték, mire 2014 januárjában megtették a 450 ezer fontos ajánlatukat.

„Nem ismertem a Leicestert. (...) Azt hittem, hogy egy rögbiklub. Úgy voltam vele: hogy hát, nem is tudom... De elmentem, hogy megnézzem a létesítményeket, és azok jók voltak. Nem bántam meg, hogy hozzájuk szerződtem, mert ez a legjobb klub, ahol valaha játszottam”

– nyilatkozta még 2016-ban Mahrez a FourFourTwo-nak.

A Premier League nagy szórakoztatója

Ahogy 2014 januárjában a Leicester Cityhez került rögtön bajnoki címet nyert. A Championship 2013–2014-es idényének tavaszi felében három góllal és négy gólpasszal segítette klubját a feljutáshoz. A Rókák a következő, 2014–2015-ös szezonban a Premier League 14. helyén végeztek, majd jött Claudio Ranieri, a Kanté–Mahrez–Vardy trió, és az azóta is emlegetett csoda: a Premier League bajnoki címe.

Ekkor ismerte meg a világ igazából Riyad Mahrezt. A labdarúgót, akit a Sky Sport 2015. decemberi elemzésében a Premier League nagy szórakoztatójaként írt le.

Nem alaptalanul. Úgy jutott túl a világ legjobb védőin, mintha az a legtermészetesebb lenne. Az utcai focista a világ legjobbjai közé lépett. Egy az egy elleni játéka, első labdaérintése, kezdősebessége, gyorsasága, irányváltásai, agilitása mind-mind hozzájárultak a Leicester City aranyérméhez.

Ahogy az is sokat segített, hogy Ranieri tudta, hogyan kezelje. „Azt kérte tőlem, hogy a labda elleni játék során legyek fegyelmezett, kompakt, zárjak vissza a társak mellé, ezt követően pedig azt csinálok, amit akarok” – mesélte az algériai játékos, aki ha már ekkora szabadságot kapott, meg is hálálta. Nem volt olyan játékos a 2015–2016-os PL-idényben, aki Mahreznél több gólból (28) vette volna ki a részét: ez 17 találatot és 11 gólpasszt jelent. A Leicester City góljainak 40 százaléka Mahreznek volt köszönhető. Ha pedig az egy az egy elleni játékot nézzük: bekerült a vizsgált szezon tíz leghatékonyabban cselező játékosa közé. De egyéb mutatóban is bőven a ligaátlag felett teljesített.

A hatás nem maradt el, Sarcelles-ben minden mozdulatát követték. A BBC-nek 2016-ban nyilatkozó fodrász, Nassim arról számolt be, hogy elárasztották őt az olyan vendégek, akik Mahrez-hajat akartak maguknak. „Ő Sarcelles Cristiano Ronaldója. Ha csinál valamit, mindenki utánozza” – fogalmazott Nassim. A helyi srácok felnéztek rá bátorságáért, azért, amit elért. „17 évesen nagyon nehéz dolga volt, de most a világ egyik legjobb játékosa. Ez azt mutatja, hogy bármi lehetséges – még egy sarcelles-i számára is” – fogalmazott Coulibaly.

A következő lépcsőfok

A legmagasabb polcra került, számos klub akarta magához csábítani. De a váltásra csak két évvel később, 2018 júliusában került sor: a Josep Guardiola irányította Manchester Cityhez került. Rögtön első City-idényében gólokkal, gólpasszokkal járult hozzá a rekordpontszámmal (98 pont) nyert PL-aranyhoz. (Majd ehhez 2021-ben egy újabb PL-trófeát hozzátett.) „Riyad egy kivételes játékos. A minősége, a passzai és különösen a mentalitása és az agresszivitása miatt, amivel a gólszerzésre törekszik” – mondta róla Guardiola.

Azonban a váltás nem ment egyszerűen, volt időszak, amikor úgy nézett ki a helyzet, hogy Mahrez inkább kiegészítő játékosa lehet a Citynek.

Az ellentámadásokra és a gyors támadásbefejezésre építő Leicester City-felfogás után Guardiola labdatartáson és visszatámadáson alapuló futballiskolája ugyanis már egy másfajta emberi és szakmai hozzáállást igényelt.

Képességeinek és mentalitásának köszönhetően azonban a katalán szakember irányítása alatt komplexebb labdarúgó lett: nemcsak a jobb oldalon, tükörszélsőként, de a pálya középső területén, csatárként is képes segíteni csapatát. Első labdaérintése, az egy az egy elleni játéka, labda nélküli játéka tovább javult.

„Többet védekezik. Amikor Riyad fiatalabb volt, nagyon nehéz volt rávenni arra, hogy segítsen a csapatnak védekezni, de most azt látod, hogy ugyanolyan keményen dolgozik, mint bárki más. A PSG ellen nagyon fontos védekező szerepet töltött be, és a kollektíva részeként viselkedett”

– elemezte Mahrez játékát a 2021-es Manchester City–PSG BL-elődöntő után Coulibaly.

Mahrez folyamatos fejlődése az algériai válogatottra is kihatott, vezetésével a nemzeti együttes 2019-ben Afrika-kupát nyert. „Mostanra igazi példaképpé vált a válogatott többi játékosa számára. Mindig felnő a nagy feladatokhoz. A Nigéria elleni elődöntő utolsó percében lőtt szabadrúgása volt a legjobb példa arra, hogy miként vált a nagy meccsek játékosává” – emelte ki Coulibaly.

Afrika-kupa ide, Premier League-aranyérmek oda, Mahrez lelkében megmaradt gyereknek, annak a gyereknek, aki imád focizni. Mert számára ez nem munka, hanem öröm.