Csak egy újabb georgiai tehetség – Georges Mikautadze
Azok után, hogy a két idényes belgiumi kölcsönjáték során Georges Mikautadze megmutatta a benne rejlő potenciált, a francia másodosztályban is letette a névjegyét a mögöttünk hagyott szezonban. Az elmúlt hetekben során nagy csapatokkal is hírbe hozták a grúz csatárt, aki mindenképp topligás játékos lesz, hiszen az FC Metznél biztos helye és 2026-ig szóló szerződése van. Ám a teljesítményét látva úgy érezzük, többre hivatott annál, hogy a kiesés ellen harcoljon egy újonc színeiben.
Georges Mikautadze 2000. október 31-én látta meg a napvilágot Lyonban. 2007-től az FC Gerland-ban töltött el egy évet, majd a fantasztikus hírnévnek örvendő Olympique Lyon akadémiáján szerepelt hét szezonon át. Talán kissé türelmetlen volt, mert nem várta meg, hogy a felnőtt csapat közelébe kerüljön, inkább a másik utat választotta és másfél évet eltöltött a francia labdarúgás alsóbb szintjén az AS Saint-Priest-nél (2015-2017). Rá kellett ébrednie, hogy innen nehezebb lesz eljutnia a Ligue 1-ig, így visszatért egy jól működő akadémiára, csatlakozott az FC Metzhez. Egy olyan klubhoz, amely szintén híres az ifjúsági játékosok fejlődésének elősegítése terén.
2019 decemberében mutatkozott be a felnőtt csapatban, amely akkor az élvonalban szerepelt, de ebben az idényben ezen kívül csak a negyedosztályú tartalékcsapatban számoltak vele. Az új szezon előtt szerződést hosszabbított, majd egy évre kölcsönbe került a belga másodosztályba visszatérő Royal Football Club Seraing-hez. Itt aztán egy az egyben berúgta az ajtót, hiszen a nyitó fordulóban a Lommel SK elleni idegenbeli 5–3-as siker alkalmával mesternégyest ért el. A hetedik forduló után 14 találat állt a neve mellett, és persze ezt a tempót nem tudta tartani, a védők is kiemelt figyelmet fordítottak a semlegesítésére egy idő után, ám így is 19 gólig jutott el 21 bajnokin, és ezzel gólkirályi címet szerzett.
A Waasland-Beveren elleni osztályozó két mérkőzésén három gól és egy assziszt volt a mérlege, mindezt úgy érte el, hogy az alapszakasz során megannyi statisztikai mutatóban ő volt a legjobb a második vonalban, tehát az élvonalbeli gárda tudhatta volna, hogy őt kell „kivonni az egyenletből”. A Seraing 6–3-as összesítéssel feljutott az élvonalba.
Amikor visszatért Metzbe, Frédéric Antonetti nem számolt vele, így kézenfekvőnek tűnt, hogy újfent kölcsönadják őt a Seraing-nek. Noha a csapata első hat mérkőzéséről lemaradt, a következő 28 alkalommal ott volt a pályán, és a vallon együttes mindössze egyetlen meccset nyert úgy, hogy a grúz ne lett volna eredményes. Mikautadze kilenc találatig jutott, a tizediket pedig az osztályozón hozta össze, ami a két találkozó egyetlen gólja volt, és a bennmaradást jelentette a gárdának.
Két sikeres belgiumi szezont követően a másodosztályba alászálló Metz már nem volt olyan helyzetben, hogy egy kiváló képességű csatárt újra elengedjen, így aztán Bölöni László vezetőedző örömmel építette be a csapatába, és tette meg első számú gólfelelősének.
Bár nem ő a leggyorsabb csatár, de a koordinációs képessége, a laza csípője és a gyorsulása lehetővé teszi számára, hogy könnyedén kerüljön góllövő pozícióba. Noha szívesebben lő jobb lábbal, sokoldalú befejező, aki mindkét lábával és néha még fejjel is veszélyes tud lenni az ellenfelek kapujára, utóbbi a magassága okán alapvetően nem jellemző rá.
Már a labda átvételekor tisztában van azzal, hogy hol vannak az ellenfelek a rengeteg szkennelésnek köszönhetően. Ügyesen teremti meg az első érintésével a továbbiakat, eltávolodik az ellenfél játékosaitól, hogy megiramodni, passzolni vagy lőni tudjon. Nem egy hagyományos középcsatár, aki a boxban fog „táborozni”, hanem kész mélyen visszalépni, és a tizenhatoson belülre akár távolabbról is meg tud érkezni a megfelelő ütemben.
Mind a passzjátéka, mind a védekezésben mutatott teljesítménye megfelel annak, amit a modernkori futball elvár egy centertől. Az előnyére vált, hogy Bölöni egyértelműen köré építette fel a csapat támadójátékát, így sokat van játékban, de a labdavesztések után is ő az, aki meghatározza a visszatámadások ütemét.
A georgiai válogatottnak 2021 márciusa óta rendszeresen a tagja, már 16 fellépésnél tart, melyeken négyszer volt eredményes. Noha korábban Willy Sagnol még nem tartotta első számú opciónak, ma már kétség sem férhet hozzá, hogy neki kell középen szerepelnie a nemzeti együttesben. Ott is egyre jobban teljesít, és ez hozzájárul ahhoz, hogy egyre jobb a megítélése a sajtóban. A georgiai futball egyébként is az aranykorát éli, és láthatjuk, mindez nem csak Kvicsa Kvarackelia miatt van, a nápolyi támadó remeklése csak az egyik eleme a helyi futball megerősödésének. Friss példa erre, hogy a georgiai U21-es válogatott Portugáliát, Hollandiát és Belgiumot megelőzve megnyerte a csoportját a Romániával közösen megrendezett Európa-bajnokságon, igaz, a negyeddöntőben 0–0 után tizenegyesekkel kikaptak Izraeltől.
A bizalom és a pozitív környezet Mikautadze jövőjét tekintve kulcsfontosságú lesz, mert ő tipikusan az a játékos, aki kezdőként nyújt jó teljesítményt, a kispadról beszállva ritkán tud jelentős hatást gyakorolni a mérkőzésekre. Bár topcsapatokkal is összeboronálták az elmúlt hetekben, ez alighanem túl nagy lépés lenne a karrierjében, de az európai kupaszereplésért harcoló klubok egyike talán ideális új állomáshely lehetne a 22 éves csatárnak.
Kiemelt fotó: Scouted Football
Szerző
