Csendesen, de hibátlanul kezdte a szezont a Telekom Veszprém

Sajnos igaz az a tézis, mely szerint mindig könnyebb az apokalipszisekről írni, így elfeledkezünk arról, ha egy csapatnál minden rendben van. A kisebb szünet most azonban alkalmat ad arra, hogy szétnézzünk a Telekom Veszprém háza táján, ugyanis jól körülhatárolható okai vannak a bakonyi csapat hibátlan szezonkezdésének, ami során a Paris Saint-Germaint, a Portót, a Dinamo Bucuresti-t és a dán GOG-t is legyőzték.

Fontos a jó felkészülés

Meggyőződésem, hogy a Telekom Veszprém jó szezonrajtja nagymértékben köszönhető a remek felkészülésnek. Régi dilemma, hogy hogyan érdemes felépíteni egy csapat előszezonját, szerencsés-e gyengébb ellenfelek ellen önbizalmat gyűjteni, vagy hasznosabb, ha erős együttesekkel találkozik egy csapat, és így fény derül a hibákra?

A Veszprém most egyértelműen az utóbbit választotta, több jegyzett együttessel (Wisla Plock, Kiel, Flensburg vagy a mostani idényre megerősödő Tatabánya) is összecsapott augusztusban, aminek nemcsak az lett az eredménye, hogy Momir Ilics érdemi információanyagra tett szert a csapata állapotával kapcsolatban, hanem az is, hogy sokkal hamarabb felvették a BL-hez szükséges sebességet. A vezetőedző pedig ezeket a meccseket arra használta, amire kell: kísérletezett, de időnként a meccshelyzeteket is modellezte, így ha szoros volt az adott mérkőzés, nagyjából úgy meccselt, ahogy azt egy éles BL-derbin tenné. Ezzel együtt sok újításra is fény derült, többek között a felkészülés során láthattunk először arra utaló jeleket, hogy Andreas Nilssonra ebben a szezonban védekezésben is jelentős feladat hárulhat.

Emellett arra is nagyon jók voltak ezek a találkozók, hogy képet kapjunk az új igazolások állapotáról, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy Lászlóék kifejezetten jól dolgoztak a transzferek terén. A két szélen Mikita Vajlupau és Bjarkí Mar Elísson fontos erősítés, hiszen az előző szezonban többször is gond volt, hogy csak egy-egy szélső állt rendelkezésre, de a legfontosabb új játékosnak továbbra is Dragan Pechmalbec tűnik, aki főként a védekezés sokszínűbbé válását segítheti elő.

A keret mélysége ijesztő lehet az ellenfeleknek

Egyértelműen kiderült az eddigi négy mérkőzésen, hogy a Veszprém játékosállománya olyan variációs lehetőséget biztosít Momir Ilics számára, ami kevés edzőnek áll rendelkezésére. A legtöbb veszprémi meccs ebben a szezonban egyazon forgatókönyv szerint zajlik: ideig-óráig jól tartja magát az ellenfél, utána azonban kijön, hogy a bakonyiaknak jóval mélyebb a merítési lehetősége, mint a legtöbb csapaté. Ezzel együtt viszont – és ez egyértelműen az edző erénye – letisztázottnak tűnnek a szerepkörök, egyértelműek a játékkapcsolatok, mindenki tisztában van a csapaton belüli szerepével, és el is fogadja azt.

Volt például olyan mérkőzés, ahol az eddig Ilics személyes bizalmasának tartott Petar Nenadics kezdett borzasztóan, eladott labdák, rossz lövések, reklamálások tarkították a játékát, a szerb edző azonban egy pillanatig sem teketóriázott, lecserélte a honfitársát, majd hosszú ideig vissza sem tette őt a pályára.

Egy ilyen sztárcsapatnál valószínűleg ez a legnagyobb edzői feladat. Az előző szezon során többször említettem, hogy taktikailag nem igazán látom az újdonságokat és a sokszínűséget Ilics munkásságában, és bár e tekintetben is lépett előre, mostanra az is kiderült, hogy erre nincs is feltétlenül szükség. Ebben a csapatban olyan egyéni potenciál áll rendelkezésre, ami bárki ellen elég lehet, így a nagyon szigorú taktikai rendszer kidolgozásánál fontosabb, hogy az egyes játékosok jól érezzék magukat a csapatban, és hogy az erősségeiket kiaknázza a játékrendszer. (Tulajdonképpen a man managementet akarom körülírni ezzel, hiszen nincs rá elég kifejező magyar szó.)

Ilicsnek e mellett a legutóbbi meccsen is volt egy kulcsfontosságú húzása. A GOG ellen az első öt percben a Veszprém minden létező hibát elkövetett, amit egy skandináv csapattal szemben el lehet követni. Eladott labdákból, rossz lövésekből jöttek a dán csapat lerohanásai, így olyan tempót tudtak diktálni, amivel a magyar együttes biztosan nem tudta volna tartani a lépést. A gárda azonban nagyon okosan váltott, és szinte minden akcióját passzívig vitte, amivel kihúzta a dán csapat legfőbb méregfogát.

Mire kell mégis figyelni?

Teljesen egyetértek Egri Viktorral, aki a VAKSZ előző adásában fejtette ki, hogy azért csalókák a férfi BL eredményei, mert talán még sosem volt ekkora különbség a két csoport között. Ennek bizonyításához elég csak megnézni, hogy a két magyar együttesnek kikkel kellett megküzdenie az első négy fordulóban. Épp ezért lehet csalóka a veszprémi eredménysor, pláne ha azt is figyelembe vesszük, hogy két jóval gyengébb csapat tudta megszorítani az Építőket (Dinamo, GOG).

Emellett az is tény, hogy a magyar együttes igen gyakran ragad be a mérkőzések elején. Ezt láthattuk az előbb említett két találkozón és a Tatabánya elleni bajnokin is, amit egyelőre tud kompenzálni a mély keret, azonban ha egy hasonlóan komplett csapat lesz az ellenfél, lehetnek problémák.

A védekezés korábban sokat emlegetett gondjai szintén nem oldódtak meg, azonban mindenképpen mérséklődtek. A Veszprém eddig egyedül a Porto elleni idegenbeli mérkőzésen úszta meg 30 kapott gól alatt (akkor 28 találatot szerzett az ellenfél), ami abban az esetben is sok, ha nagy tempójú meccseket játszik az együttes, főként úgy, hogy ehhez majdnem minden alkalommal egy jó kapusteljesítmény is társul.

A kezdés tehát több mint biztató, ennek kapcsán pedig hasonló megjegyzéseket lehet tenni, mint a Győrnél. Az őszi szezon valójában a meghosszabbított felkészülés része ennél a két együttesnél, az ugyanis nem nagyon lehet kérdéses, hogy a Veszprém viszonylag könnyedén nyeri meg ezt a csoportot.

Kiemelt fotó: Infostart