Csernai történelmet írt Münchenben a „Pal-rendszerrel”

A pilisi születésű Csernai Pál a magyar futball fénykorában, az 1950-es években volt labdarúgó, amikor a kommunista magyar kormány – többek között – a „profi” sporton keresztül próbálta elfogadtatni hatalmát. A középpályás a Budapesti Postás és a Csepeli Vasas igazolt játékosa volt, és óriási dicsőségére háromszor is magára húzhatta a magyar válogatott mezét. Csernai két barátságos mérkőzésen, Finnország és Norvégia ellen, illetve egy nemhivatalos összecsapáson a jó nevű Vadásztölténygyári Vasas (ma Fehérvár FC) ellen játszott 1955-ben.

Egy évre rá már nem volt Magyarországon, tízezrekkel együtt menekült az 1956-os magyar forradalom következményei elől – Németországba. Karlsruhéban és Stuttgartban is futballozott, majd Svájcban, ahol elvégezte az edzőképző tanfolyamot. Németországi és belgiumi szárnybontogatás után 1976-ban az Aranycsapat oszlopa, Lóránt Gyula Frankfurtba hívta pályaedzőnek az Eintrachthoz, ő lett Lóránt jobbkeze.

A magyar kettős zilált csapatot vett át: 13 mérkőzésen kilenc vereséggel indította a bajnokságot a Frankfurt, nem csoda, hogy Hans-Dieter Roos szedhette a sátorfáját, és Lórántékat ültették a kispadra. A hamvaiból támasztották fel az Eintrachtot: a kinevezésük utáni első, Werder Bremen elleni meccset még elbukta a csapat, ám utána 1976. november 20-tól 1977. május 21-ig, vagyis az utolsó fordulóig nem kapott ki. Legyőzte a bajnok Borussia Mönchengladbachot, az idényben sokszor vergődő Bayern Münchent is, és végül a negyedik helyen végzett.

Münchenben ellentmondásosan alakult a helyzet: a vb-győztes NSZK válogatottjának gerincét adó Bayern München 1974 után Dettmar Cramerrel a kispadon 1975-ben és 1976-ban is megnyerte a BEK-et.

Érdekesség, hogy Lóránt tulajdonképpen cserélt Cramerrel, hiszen a német szakembert kérték fel az Eintracht vezetőedzőjének (végül a hetedik helyen végzett vele).

A bajor sztárcsapatnál nagyon rosszul sült el az edzőcsere: ahelyett, hogy a csapat elindult volna felfelé, mélyrepülésbe kezdett, és a 12. helyen zárt. Ez volt a Bayern történetének leggyengébb szereplése a Bundesligában. Ráadásul Cramer is kiosztott utólag néhány pofont: a bajnokságban 4–0-ra győzött az Eintrachttal a Bayern ellen, az UEFA-kupa harmadik fordulójában pedig 6–1-es összesítéssel ütötte ki volt csapatát.

Az Uli Hoeness, Sepp Maier, Gerd Müller, Karl-Heinz Rummenigge fémjelezte Bayern többet érdemelt ennél, Lórántnak mennie kellett a szezon végén. Segítőjét kérték fel, hogy vegye át a munkáját.

A Breitnigge-korszak

Csernai nem volt egyszerű helyzetben. 1977-ben a Bayern-ikon, Franz Beckenbauer elhagyta a csapatot, és az Egyesült Államokba igazolt, majd a következő évben visszavonult Maier, Hoeness a Nürnberghez került, Müller a Fort Lauderdale Strikershez csatlakozott.

A magyar edzőnek valahogy utol kellett érnie a korszak nagycsapatát, a Kevin Keegan, Horst Hrubesch és Felix Magath repítette Hamburger SV-t. Maier, Hoeness, Müller, vagyis az idősek távozásával szükségszerű volt egy átalakítás, fiatalítás. Kilenc 23 éves vagy annál fiatalabb játékos dolgozott Csernai irányítása alatt, a magyar edző kiszellőztette az öltözőt, a Bayern pedig a klubházat, hiszen új elnök, új ügyvezető érkezett az egyesülethez.

Az elnökcsere oka érdekes volt: Wilhelm Neudecker csak ideiglenesen nevezte ki Csernait a vezetőedzői posztra, Max Merkelt szerette volna megszerezni. A játékosok viszont olyan szoros viszonyt alakítottak ki a magyar trénerrel, hogy a hír hallatán fellázadtak Neudecker ellen, aki körül elfogyott a levegő, és végül távoznia kellett. Uli Hoenessnek sérülés miatt kellett abbahagynia a futballt, de ügyvezetőként visszatért a klubhoz. Neki is köszönhető, hogy testvére, Dieter a VfB Stuttgartból a Bayernhez igazolt. A korszak pénzügyi erőviszonyairól sokat elárul, hogy a Borussia Mönchengladbach több pénzt ajánlott neki, ő mégis Münchent választotta.

Ahogy sok taktikai újítás, a zónavédekezés esetében sem lehetünk száz százalékig biztosak abban, hogy mikor és ki használta először. A Coaches Voice arra esküszik, hogy az 1950-es években a Fluminense trénere, Zezé Moreira vezette be először a hármas védőlánc helyett az egymás mellett helyezkedő négyvédős láncot, amelyben a hátvédek a labda és az ellenfél mozgását alapul véve területet védenek. Ennek mentén tökéletesítette a stratégiát Rinus Michels az Ajaxnál, majd Arrigo Sacchi az AC Milannál. Németországban viszont – a Kicker szerint – már Ernst Happel érkezése előtt ismert volt a területvédekezés, mégpedig Lóránt Gyula hatására, akitől Csernai is átvette.

Ez a típusú védekezés nem bírta el az egyénieskedő, nem kellően fegyelmezett játékosokat, ezért Csernainak kizárólag olyan futballistákra volt szüksége, akik önfeláldozóan elvégzik a piszkos munkát (is). Amíg néhány évvel korábban „Kalle” Rummeniggének alig volt védekezőfeladata, addig Csernainál halálpontos rendszerben kellett mozognia minden játékosnak. természetesen Rummeniggének is. Ő volt Csernai meghosszabbított keze a pályán, és az új Gerd Müller.

A Kicker csak „Pal-rendszerként” hivatkozik Csernai után a zónavédekezésre. A stratégia bevált, az első szezonban negyedik lett a Bayern, a másodikban pedig bajnok. 34 mérkőzésen 33 gólt kaptak a müncheniek, miközben a Hamburger SV után ők szerezték a legtöbb gólt. Rummenigge lett a gólkirály, 26-szor talált be. Breitner nélkül persze másképp teljesített volna ő is, nem véletlen, hogy az 1980-as évek elejét Münchenben Breitnigge-korszakként emlegetik.

A Hamburg erejét mutatja, hogy 1980-ban és 1983-ban is BEK-döntőt játszott, utóbbit meg is nyerte a Juventus ellen.

1981-ben megvédte a címét a Csernai-csapat, 1982-ben pedig Német Kupát nyert, illetve bejutott a BEK döntőjébe, ahol kikapott az Aston Villától.

Csernai Pál 1983-ban távozott a klubtól, később több országban, köztük Észak-Koreában is dolgozott. Utolsó állomáshelye Sopron volt, 2013-ban hunyt el Budapesten. Münchenben soha nem fogják elfelejteni a nevét.

Kiemelt fotó: FC Bayern München