Csonka Péter: „Valter Attila rózsaszín trikóját nem lehet überelni” – évzáró körkérdések 2021

– Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

– Továbbra is mindenevő vagyok, de az amerikai foci még mindig kiemelkedik, a második helyet pedig a kézilabda foglalja el. 2021-ben annyi változott, hogy a kosárlabda és a jégkorong kicsit háttérbe szorult, cserébe viszont sokkal több kerékpárt néztem, mint az elmúlt években, ezt a tendenciát pedig szeretném fenntartani jövőre is.

– Mi volt számodra 2021 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban?

– Szerencsére a pozitív események többségben voltak az amerikai fociban: teljes káosz uralkodott mind az NFL-ben, mind az egyetemi bajnokságban. Persze van, ami állandó, az Alabama csak odaért az első helyre az alapszakasz végére, de ezt leszámítva sorra jönnek a meglepetések és talán soha nem volt ilyen kiegyenlített a mezőny. Szintén az örömteli pillanatok közé tartozott a Cincinnati Bearcats rájátszásba jutása, nem gondoltam volna, hogy a group of five-ból valaha sikerülhet ez.

Számomra a legnagyobb negatívum a Raiders széthullása volt, és ez főleg a pályán kívüli eseményekre vonatkozik. Henry Ruggs ittas vezetése, ami egy nő halálához vezetetett, egyértelműen a legrosszabb mind közül, de a Damon Arnette-ügy és Jon Gruden kiszivárgott e-mailjei is bőven a negatívumok közé tartoztak.

– A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért?

– Csatlakozom azokhoz, akik Vas Kata Blankának adták ezt a címet. Világklasszis teljesítményt nyújtott idén, az már csak hab a tortán, hogy még mindig csak 20 éves.

– Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

– Valter Attila rózsaszín trikóját nem lehet überelni, de hasonló katarzis volt számomra a Michigan–Ohio State meccs is, mert az elmúlt évtizedben nem volt ilyen szoros meccsük, az pedig, hogy az általam is esélytelennek tartott Michigan győzni tudott, és jegyet váltott a playoffba, igazán különlegessé tette. A pályát elözönlő szurkolókról nem is beszélve.

– Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

– Az előző évhez hasonlóan ezúttal is elsősorban az egyetemi bajnokságból szemezgettem. Az Alabama-elkapó Jameson Williams például igazán különleges szezont tudhat a háta mögött. Az Ohio State-nél a rengeteg tehetség mögött kicsit el lett feledve, a Crimson Tide-ban viszont bejátszotta magát a jövő évi draft első körébe. Elképesztően gyors játékos, akinek a nevét az NFL-ben is sokat fogjuk hallani.

A másik nagy felfedezettem a Michigan safetyje, Daxton Hill, akinek szintén az atletikusságára figyeltem fel, szép jövő áll előtte is. Támadó- és védőoldalról már mondtam egy-egy felfedezettet, nem maradhat ki a special team sem, itt pedig nem is lehet kérdés, hogy a San Diego State puntistenére, Matt Araizára esett a választás.

Korábban nem fordult még elő, hogy egy punter miatt nézzem egy csapat meccseit, 2021-ben viszont eljött ez a pillanat is, szóval Araiza helye számomra megkérdőjelezhetetlen ebben a kategóriában. Hogy más sportágakból is hozzak példát, Vámos Petráról eddig is tudtam, hogy a magyar kézilabda egyik, ha nem a legnagyobb tehetsége, idén pedig sikerült a válogatottban is meghatározó játékossá válnia.

– Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszától? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni?

– Az NFL-ben a tavasz kissé üresjárat, de a free agency és a draft mindig hoz izgalmakat. Persze ezek nem vehetik fel a versenyt a budapesti Giro-rajttal, ami szerintem egyértelműen a tavaszi időszak legnagyobb eseménye lesz.

– Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért? 

– Az egyetemi foci rivalizálásairól szóló cikkemet választanám. Egyrészt azért, mert nagyon élveztem a megírását, másrészt pedig tökéletes kedvcsináló lehet azoknak, akik most kezdenek ismerkedni az egyetemi bajnoksággal.

– Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

– Nagyon különleges szerzői gárda jött össze az oldalon az elmúlt másfél évben, akik bár különböző látásmóddal rendelkeznek, a sport szeretete összeköti őket. Ebből a szeretetből adódik az is, hogy nem nyűg a cikkek megírása, a podcastek felvétele és vágása, sokkal inkább élmény. Csak remélni tudom, hogy e tartalmak fogyasztása legalább ugyanakkora élményt jelent a Büntető olvasói számára, mint nekünk az elkészítésük.