Csúnya véget érő Hamupipőke-történet, brillírozó fiatal elkapók, kórház a város szélén – az NFL Wild Card-körének legfontosabb eseményei

Éjfélt ütött az óra, Hamupipőke hintója újra tökké változott

Az NFL alapszakaszának egyik legjobb története volt Joe Flacco karrierjének feltámasztása. Az egykori Super Bowl-MVP utolsó értelmezhető idénye 2018-ban volt, amikor egy sérülés kényszerítette a pálya szélére, a helyére beálló Lamar Jackson pedig vissza sem adta neki a kezdő pozíciót. Flacco karrierje ezután meredek lejtmenetbe került, és sem a Denver Broncosnál, sem a New York Jetsnél nem sikerült visszatérnie korábbi formájához. Clevelandben azonban lehetőséghez jutott, miután Deshaun Watson és Dorian Thompson-Robinson is megsérült, a helyükre beugró Flacco pedig újra a régi fényében tündökölt.

Az, hogy nem volt veszteni valója, a játékstílusán is meglátszott, valódi gunslinger irányítóként viselkedett, és elképesztően nehéz dobásokat is rendre bevállalt, többnyire sikeresen. Mindezt ráadásul rendkívül szimpatikus formában, önkritikát gyakorolva tette meg. A 39 éves irányító az életkoráról szóló viccekre ugyanis elég gyakran rájátszott, például akkor, amikor a kispadon ülve elszunyókált, vagy amikor az egyik sajtótájékoztatóján azzal viccelődött, hogy a csapattársai nagy része akár a gyereke is lehetne, ha nem figyel eléggé középiskolás korában.

Ez elképesztő felüdülésnek számított a masszőröket szexuálisan zaklató Deshaun Watson után, és hirtelen sokkal szerethetőbbé vált a Browns Flacco beállása után. Igazi Hamupipőke-történetnek tűnt ez, hogy a már félig nyugdíjas irányítót visszarángatják a pályára, és ő juttatja el őket az ígéret földjére. Ennek a történetnek azonban nem lett boldog befejezése, a Houston Texans elleni meccsen éjfélt ütött az óra, Flacco pedig, ahogy az amerikai szleng fogalmaz a rájátszásban gyengén teljesítő irányítók kapcsán, mesebeli hintóból tökké változott.

Félreértés ne essék, nem egyedül a gyenge irányítójáték okozta a Browns vesztét. Ahhoz például semmi köze nincs Flaccónak, hogy az alapszakasz legjobb védelmét Bobby Slowik és C. J. Stroud szisztematikusan szedte cafatjaira, ugyanakkor a 45 kapott pontból 14 Flacco picksixeiből jött.

A Miami Dolphins idénye kapcsán már sokkal inkább lehet hiányérzete az embernek, hiszen hiába kezdték megint fantasztikusan az évet, a szezon végére kicsit elfogytak, ezért a csoportgyőzelem is kicsúszott a kezükből. Ezért kellett Kansas Citybe utazniuk a rájátszás első körében, hogy a –20 fokban, –30 fokos hőérzetben kellett volna valahogy megverniük Patrick Mahomesékat. A hideget jól jelzi, hogy Andy Reid bajsza megfagyott a meccs végére, így nem csoda, hogy a floridai hőséghez szokott Dolphins-játékosok nem tudták felvenni a versenyt a Chiefsszel.

A helyzetüket az sem könnyítette meg, hogy a viszontagságos időjárás rosszabb hatással volt az ő játékosaikra. A fagyos talajon ugyanis nem sikerült igazán kihasználni az elkapóik elképesztő sebességét, a kőkemény labda pedig Tua Tagovailoa gyenge karjára hívta fel ismét a figyelmet. A Dolphins irányítójának kezét legtöbbször úgy hagyta el a labda, mintha egy papírrepülőt dobott volna el, és nagyon gyakran pontatlan is volt. A teljesítményét jól jelzi, hogy a csapata egyetlen touchdownjánál nagyon csúnyán aluldobta Tyreek Hillt, és csak az elkapó zsenijének köszönhető, hogy a játék vége pontszerzés lett.

Emiatt van nagyon nehéz helyzetben a Miami vezetősége, ugyanis az újoncszerződéséből két év van hátra, így lassan el kell dönteniük, hogy megfizetik, vagy másik irányítót keresnek. Mostani ismereteink alapján pedig nem tűnik egyszerűnek ez a döntés.

A Cowboysnak nem volt válasza a Packers fiataljaira

A Green Bay Packers érdekes koncepcióval futott neki a 2023-as idénynek, ugyanis övék a liga legfiatalabb kerete, a támadósorukban pedig egészen minimális számú veteránt találunk. Jordan Love első szezonját kezdte meg kezdőirányítóként, az elkapói és a tight endjei pedig mind első- vagy másodéves játékosok. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a szezon eleje nehezen indult, de ahogy a fiatalok elkezdtek rutint szerezni, egyre dinamikusabbá vált a támadójátékuk. A rájátszásra pedig már az egyik legjobb formában lévő csapatként érkeztek meg, így bár csak a hetedik kiemelést szerezték meg, kimondottan veszélyes ellenfélnek számítottak.

Ezt a Dallas Cowboys is megtapasztalhatta, ugyanis hiába a második kiemelés, óriási pofonba szaladt bele.

A két csapat – és különösen a két edzői stáb – felkészültségében jelentkező különbség iskolapéldája volt az a jelenet, amikor a harmadik negyedben a Cowboys 34–16-ra zárkózott fel. Egy sikeres kétpontossal ugyanis két labdabirtoklásnyi különbségen belülre kerülhettek volna, és elsőre sikerült is megcsinálniuk, ám két szabálytalanságot is elkövettek a játékban. Emiatt öt yarddal hátrébbról kellett ismét próbálkozniuk, McCarthy azonban úgy döntött, onnan már nem a kétpontost választják, hanem inkább rúgnak. Sok értelme ennek nem volt, mert ezzel megmaradt volna a három labdabirtoklásnyi különbség, a rossz döntésének pedig meg is lettek a következményei, hiszen Brandon Aubrey kapufára rúgta az extra pontot.

McCarthy sorsa egyelőre kérdéses, mert a legfrissebb pletykák szerint Jerry Jones sem maradéktalanul elégedett vele, és ez a meccs valószínűleg nem javított a megítélésén. Bill Belichick felszabadulása pedig elég csábító lehet a Cowboysnak, hogy az edzőváltás mellett döntsön.

Green Bayben ilyesmin nem kell gondolkozni, még akkor sem, ha a következő fordulóban alulmaradnak a San Francisco 49ersszel szemben.

Feltámadtak a már többször leírt 1/1-es irányítók

Baker Mayfield és Jared Goff karrierje nem kevés hasonlóságot mutat. 1/1-es választottként mindketten nagy elvárásokkal érkeztek meg a ligába, karrierjük elején értek el szép eredményeket, de egy idő után egyre gyengébben teljesítettek, mígnem az őket kiválasztó csapatok lemondtak róluk. Az idei rájátszás mindkettőjüknek nagy lehetőségekkel kecsegtetett, hiszen bebizonyíthatták, korai volt leírni őket.

Goff ráadásul volt csapata és a helyére hozott Matthew Stafford ellen bizonyíthatta be, hogy több van benne annál, mint amit Los Angelesben gondoltak róla. A forduló legjobb meccsét hozó találkozón végül sikerül is győzelemre vezetnie a Detroit Lionst, igaz, a két irányító közül Stafford játszott jobban, és Sean McVay túlzottan konzervatív felfogása is szükséges volt a Lions sikeréhez.

Ezzel valószínűleg örökre belopta magát a helyiek szívébe, ugyanis a Lions legutóbb 1992-ben tudott meccset nyerni a rájátszásban. Nem véletlen, hogy a szurkolók a találkozó egy pontján elkezdték skandálni az irányító nevét, ahogy az sem, hogy Dan Campbell vezetőedző neki adta át az egyik meccslabdát az alábbi dicséret kíséretében:

„Elég jó vagy Detroitnak, Jared Goff.”

Mayfieldnek nem adatott meg, hogy volt csapata ellen lépjen pályára, de a szezon előtt a liga egyik legrosszabb csapatának tartott Tampa Bay Buccaneerst rájátszásgyőzelemre vezetni így sem rossz dolog. Nem is akármilyen győzelem volt ez, a Buccaneers valósággal megsemmisítette a szezon végére atomjaira hulló Philadelphia Eaglest.

A következő fordulóban ráadásul Buccaneers–Lions meccset rendeznek az NFC-döntőért, így az egyik egykori 1/1-es irányító biztosan esélyt kap arra, hogy a Super Bowlért játsszon.

A hóvihar nem tudta, a sérüléshullám még megállíthatja a Billst

Nemcsak Kansas Cityben kellett extrém időjárással megküzdenie az NFL-nek, hanem Buffalóban is, ahol nem a rendkívüli hideg, hanem egy hatalmas hóvihar okozott problémákat. A meccset emiatt nem is tudták az eredeti, vasárnapi időpontban megrendezni, a szurkolók biztonságát ugyanis nem tudták volna garantálni ilyen időben. Hétfőre azonban a havazás elmúlt, így már csak a derékig érő hó okozott némi problémát, de a helyiek egész napos hólapátolása után a pálya játékra alkalmassá vált. Arra viszont nem maradt idő, hogy a lelátóról is eltakarítsák a havat, így a modern NFL történetében először nem voltak kijelölt helyek, mindenki oda állt, ahova akart, vagy ahol helyet tudott csinálni magának.

A Buffalo Bills meg is hálálta a szurkolói erőfeszítéseket, és gyors kezdéssel a félidőre szinte eldöntötte a mérkőzést Josh Allen zseniális játékának köszönhetően. A második félidőben azért volt egy pont, amikor úgy tűnt, a Pittsburgh Steelers még visszajöhet a meccsbe, de végül a nagy feltámadás elmaradt.

Ebben túl nagy meglepetés nincs, a Steelers talán a leggyengébb rájátszásba jutó csapatnak tűnt a mutatott játék alapján, míg a Bills remek formában zárta az alapszakaszt.

A Bills már korábban megtépázott védelme a Steelers ellen elveszítette két linebackerét Terrel Bernardot és Baylon Spectort, valamint két cornerbackjét, Taron Johnsont és Christian Benfordot. Ezeken a posztokon ráadásul így is elég vékonyak voltak, hiszen Matt Milanót és Tre’Davious White-ot már az alapszakasz nagy részében is nélkülözniük kellett, a Wild Card-körben pedig Tyler Dodson és Rasul Douglas sem tudott pályára lépni. Ennek eredménye volt az, hogy olyan játékosoknak kellett lehetőséget adni, mint A. J. Klein, akinek egyetlen snapje nem volt az alapszakaszban, egy hónapja kirúgták, és már éppen a családi vakációját tervezgette, amikor újra leigazolták. De megemlíthetnénk a másodéves Kaiir Elamet is, aki egyelőre nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, de amikor szükség volt rá, elő tudott lépni, és kulcsszituációban sikerült labdát szereznie az első félidőben.

A Pittsburgh ellen kidőlő Bills-játékosok sérüléseinek súlyosságáról egyelőre nem sokat tudunk, de szinte biztos, hogy a Chiefs elleni meccsig nem fog mindenki felépülni. Ez óriási hatással lehet az egész rájátszásra, hiszen hiába tűnt egy hete még a Bills az NFL egyik, ha nem a legerősebb csapatának, a Kansas City támadójátékát lényegesen nehezebb lesz lelassítani egy ennyire lyukas védelemmel, mint a Steelersét, ez pedig könnyen a vesztüket okozhatja.