Damien Duff edzőként dolgozik az ír foci jövőjéért

A 100-szoros ír válogatott Damien Anthony Duff Dublin déli külvárosában, Ballybodenben született, majd több kisebb fővárosi klubban való pallérozódás után – a Leicester Celticben, a Lourdes Celticben és a St. Kevin’s Boysban játszott odahaza – 17 évesen került át Angliába. 1996-ot írtunk, mikor a bajnoki cím után a középmezőnybe visszacsúszott Blackburn Rovers szerződtette az ifjú tehetséget. Ő volt az Alan Shearer utáni korszak egyik legnagyobb blackburni reménysége. Tagja volt a kieső, majd a feljutó csapatnak is, valamint a 2002-ben ligakupa-győztes együttesnek is, amit követően az év labdarúgójának választották Írországban.

2003 nyarán igazolt a Chelsea-hez, ahol három év alatt két bajnoki címet, egy újabb ligakupát és egy Szuperkupát is nyert, majd három idény következett a Newcastle United színeiben, ahol megélt egy újabb kiesést, de a másodosztályba nem követte a csapatot, hanem visszatért Londonba, ezúttal a Fulham játékosaként. Öt szezonon át segítette a csapatot, majd karrierje zenitjén túl elment egy évre Ausztráliába, majd visszatért a gyökereihez és Írországban is focizott a visszavonulása előtt.

Miközben játékosként segíteni próbálta a Shamrock Rovers csapatát, addig az akadémián edzőként tette ugyanezt és az U15-ös korosztályt trenírozta. 2016-ban a FAI High Performance igazgatójának, Ruud Dokternek a felkérésére átvette az U15-ös válogatott irányítását is. A terv az volt, hogy több nemzetközileg ismert és komoly karriert befutott korábbi játékost neveznek ki az utánpótláshoz, hogy jó példával szolgáljanak a fiataloknak. Duff minden ilyen jellegű kezdeményezésben benne volt, ha látta annak reális értelmét. Azonban gyorsan rá kellett jönnie, hogy nincs meg a kellő képzettsége ehhez, így aztán inkább csatlakozott a Shamrock Rovers edzői stábjához. Stephen Bradley mindenben igyekezett segíteni neki, s hozzájárult ahhoz is, hogy visszatérjen az utánpótlásba, ahol többször is meglátogatta az edzéseit és tanácsokkal látta el az edzői karrierje elején járó szakembert.

Duff gyorsan tanult, de még nem érezte magát készen a nagy feladatra, hogy a felnőtteknél vállaljon munkát, így elutasította több ír klub felkérését is. Végül a Celtic FC szakmai stábjához csatlakozott, hogy Neil Lennon mellett dolgozhasson. Egy idény után következett az ír válogatott, ahol Stephen Kenny munkáját segítette. Időközben a Shelbourne FC akadémiáján vállalt állást, hogy mindig „kéznél legyen” a válogatott számára.

Annak ellenére, hogy korábban azt mondta, hogy az ír ligából érkezett ajánlatok nem érdeklik, ezúttal kellő biztosítékot kapott a támogatásról. Ennek egyik legfontosabb jelét a saját szabálykönyv bevezetése jelentette, amivel a helyi labdarúgás javítása a célja. Ugyanis az ír Premier Division igencsak távol áll az európai elittől, de még a középmezőnytől is. Ez igaz a színvonalra, az infrastruktúrára és persze a pénzügyekre is, de a helyiek szerint az angol klubok és a játékosügynökök nagyban hozzájárulnak ehhez. Duff épp ezért nem akart sokáig edzői szerepet vállalni hazájában, s nem egy alkalommal hangot adott már annak, hogy mennyire negatív a helyzet.

„Az a brit klubmentalitás, illetve hozzáállás, amely elutasítja, hogy játékosokat adjanak kölcsön az ír ligába, egyértelműen hátráltató tényező. Ha kapunk egy játékost, az angol klub sportorvosi részlege felhív, és megkérdezi, hogy van-e GPS-ünk, majd hozzáteszik, hogy tudod azok a dolgok, amelyek a játékosok hátán vannak? Azt hiszik, hogy mi itt barlanglakók vagyunk.”

A kölcsönvételek mellett a helyi labdarúgók értékesítése is problémás, vagyis az alacsony transzferbevételek egyike azon gondoknak, amellyel a kluboknak meg kell küzdeniük. A mindenkori rekord Liam Scales 2021-es eladása, akiért a Celtic FC 600 000 eurót fizetett, őt követi 500 000-es bevételt generálva Roy O’Donovan (2007, Sunderland AFC) és Gavin Bazunu (2018, Manchester City). Ezen a listán a 20. helyre már 200 000 eurós transzferdíj sem kell, ez pedig csak fokozza és elmélyíti az ír klubok financiális kiszolgáltatottságát.

Ennek egyik fő oka az egyéves szerződések, amiket a játékosügynökök erőltetnek, hogy bármikor el tudják vinni ügyfelüket Angliába egy alacsonyabb ligába is akár, ahol miután nem kell átigazolási díjat fizetni, így ki lehet harcolni némi aláírási és ügynöki díjat is. Szintén probléma, hogy miután 2003 óta tavasz–ősz lebonyolítású a bajnokság, irreálisan alacsony kivásárlási árakat határoznak meg, hogy a nyáron potom pénzért tudjanak a játékosok lelépni, ha jön egy külföldi ajánlat.

Az ír bajnokság legdrágább játékos eladásai

Daniel Lambert, a dublini Bohemian FC operatív igazgatója felszólította a klubokat, hogy fogjanak össze és állapodjanak meg abban, hogy az élvonalban ne lehessen ilyen záradékokat beépíteni a játékosok szerződésébe. Duff karakán kiállása ezt a vitát gyorsan rövidre zárta házon belül, és kijelentett, hogy Shelsnél már van ilyen tilalom.

„Ez az én szabályzatom, és amíg itt vagyok, ez a klub szabályzata is. Bármely játékosügynök, aki jön, és 30–40 000 eurós kivásárlási záradékot akar, rögtön nemleges választ kap. Az ügynök csak gyorsan akar egy kis pénzt keresni azzal, hogy lepasszolja a játékost egy angol klubnak, ahol van rá pénz, hogy őt megfizessék. Ha valaki bejön az A játékosért, akkor a kivásárlási záradék esetén megkaphatja 30 000 vagy 40 000 euróért, de lehet, hogy megér 80 000, 100 000 vagy 200 000 eurót. Érdekelnek a játékosaim és van róla elképzelésem, hogy mennyit érnek. Ha egy klub valóban akarja valamelyiküket, akkor a megfelelő összeg kifizetésével bizonyíthatja, mennyire szeretné megkötni a transzfert.”

Ha valami úton, módon sikerülne az ír futballnak kicsit is fejlődni gazdasági téren, az épp az olyan karakán hozzáállású embereknek lenne köszönhető, mint Duff. Szüksége van a helyi ligának arra, hogy a korábbi legendás játékosaik szót ejtsenek a helyi futball érdekében, mert szép és jó, hogy a válogatott az angol bajnokságok miatt tud egy elfogadható – de még mindig nem elég magas – színvonalat hozni, azonban a helyieknek a Premier Division is számít, amit egyelőre még túl sokan semmibe vesznek.

Kiemelt kép: The Irish Times