Dán koncepció mentén térne vissza Európába az RSC Anderlecht
Az 1980-as évek közepétől több mint 30 esztendőn át a belga labdarúgás zászlóshajójának számító RSC Anderlecht a Vanden Stock család 2018-as távozása óta már azért is komoly harcot vív, hogy az európai kupaszereplést elérje. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is pénzzé tették az egyik legnagyobb értéküket, de úgy tűnik, hogy a decemberben érkezett edző és a januárban kinevezett sportigazgató új irányt határozott meg, szigorú szabályaik pedig előrelépést jelenthetnek a rekordbajnoknak.
2018-ban a Vanden Stock család csaknem fél évszázad után hagyta el az RSC Anderlechtet, amely a 2017–2018-as idényben szerepelt utoljára a Bajnokok Ligájában, egy évvel később az Európa-ligában, majd két év elteltével előbb csak a selejtezőben mutathatta meg tudását a harmadik számú sorozatban, az előző idényben viszont már a negyeddöntőig menetelt a Konferencia-ligában. Az átmeneti, nemzetközi kupamentes időszakban Marc Coucke tulajdonosként az elnöki posztot is betöltötte, ami nem volt jó döntés, ahogy az sem, hogy előbb Michael Verschueren, majd Peter Verbeke volt a sportigazgató, mert az átigazolási időszakokban csak az újabb és újabb eladások érdemeltek dicséretet, de az érkezők oldalán a rosszabbnál is rosszabb transzferek szerepeltek. Aztán 2020 őszén Wouter Vandenhaute lett az elnök, aki eleinte még nem kapott kellő hatalmat, de aztán az eredménytelenség éreztette a tulajdonossal, hogy talán jobb lenne háttérbe vonulnia. Végül a belső viszályok már a játékoskereten belül is egyre több és több problémát szültek, így aztán 2022 december elején egy karakán edzőt szerződtettek, akivel csaknem párban érkezett egy sportigazgató is.
Hivatalosan akkor csak Brian Riemer edző érkezett a klubhoz, de csak azért, mert a sportigazgató Jesper Fredberg szerette volna kitölteni az év végig szóló szerződését a Viborgnál. A világbajnoki szünet alatt kezdhették meg a munkát, ami eleinte nem szólt másról, minthogy kiszűrjék azokat a játékosokat, akikkel nem tudnak együtt dolgozni. Gyorsan kibújt a szög a zsákból azok kapcsán, akik nem vették kellően komolyan az edzést, s nem elkötelezettek a csapat sikeressége iránt, vagy többet gondoltak magukról, mint amit a dán szakember. Miközben Julien Duranville financiális okokból távozott, addig Anouar Ait El Hadj és Wesley Hoedt már inkább renitens viselkedése miatt lett eladva, illetve Fábio Silva és Sebastiano Esposito kölcsönszerződését nem megfelelő hozzáállásuk miatt bontották fel.
Január közepén, Riemer ötödik mérkőzésén (a második veresége után) a Het Nieuwsblad egyik újságírója feltette a kérdést, hogy kieshet-e a rekordbajnok?
„Nemmel válaszolnék, de a futballban minden lehetséges. Én személy szerint nem hiszem, hogy ez megtörténik, de nem lehetünk elvakultak, hogy azt gondoljuk, hogy a jelenlegi állapotok alapján ne abba az irányba tartanánk”
– válaszolta önkritikusan az edző.
Nagyon kemény, de annál őszintébb szavak voltak ezek, amelyek mindenkit sokkoltak a belga labdarúgásban, de az igazságot kár lett volna tagadni. Riemer kinevezése egyébiránt komoly meglepetés volt, hiszen a 44 éves szakember érdemi játékosmúlttal nem rendelkezett, sőt még csak felnőttszintű vezetőedzői tapasztalattal sem. Az utánpótlás terén voltak remek eredményei Koppenhágában, ahol Stale Solbakken és Ariel Jacobs segítője is volt, majd 2018 októberétől Thomas Frank szakmai stábjában dolgozott. A brentfordi sikersztoriban való komoly szerepe segítette hozzá a brüsszeli munkához, mert a fiatalok fejlesztésében és első csapatba integrálásában hatalmas érdemei voltak.
Ez a kapocs – a nemzetiségük mellett – Fredberggel, aki látta benne a potenciált, hogy ezzel az akaratos, rendkívüli fegyelmet megkövetelő edzővel remekül együtt tud majd dolgozni. Az újdonsült sportigazgató Cipruson az Omonia akadémiai igazgatója volt, majd Görögországban a Panathinaikosz keretmenedzseléséért felelt, ami után 2018-tól a Viborg FF-nél töltötte be ugyanezt a szerepet. Azzal a céllal érkezett a belga fővárosba, hogy valami hasonló remekművet építsen fel, mint a dán klubnál, ahol a feljutás után a játékosok fejlesztése és értékesítése komoly sikereket jelentett gazdaságilag is és eredmények terén is.
A páros rendezte a keretet, s közben elcsábította az FC Midtjyllandtól Anders Dreyert, akinek sokoldalúságára építettek, valamint rövid távú megoldásként szerződtette Islam Slimanit is, a csatárgondok orvoslására. A Konferencia-liga-menetelés rossz hatással volt a bajnoki sikerességre, mert a szezon végén ugyan még volt esélyük odaérni a kupaindulásról döntő rájátszásba, de végül lemaradtak erről.
Cserébe ezen a nyáron Bart Verbruggen eladása jelentette a nagy bevételt, mellette pedig tovább folytatódott a tisztogatás. Engedtek el veteránokat, mint Adrien Trébelt (32 éves) és Lior Refaelovot (37), a kölcsönből visszatérők is mehettek, mint Bohdan Mihajlicsenko (26), Mo Dauda (25), Timon Wellenreuther (27), Mustapha Bundu (26) és Kristoffer Olsson (28). Távoztak azok is, akikkel a dán szakember nem számolt a tavasszal, mint Amir Murillo (27), Aristote Nkaka (27) vagy Hendrik van Crombrugge (30). A két említést érdemlő távozó Hannes Delcroix (24), akit a korábbi edző, Vincent Kompany csábított Angliába és Noah Sadiki (18), aki pedig úgy gondolta, hogy nem fogja megkapni a kellő játékidőt, miután posztriválisa érkezett. Összességében három értéket veszített el a klub, de a 32 millió eurós bevétel nagyon sokat segített abban, hogy igazolni is tudjanak és elinduljanak a dán szakemberek által elképzelt úton.
Kapusposztra először Maxime Dupé (30) érkezett, aki lábbal kellően ügyes ahhoz, hogy megfeleljen a Riemer-féle elvárásoknak, de a válogatott szünet előtt nem sokkal bejelentették, hogy a szabadon igazolható Kasper Schmeichel (36) is Brüsszelben ír alá egy évre. Komoly csata várható a kezdőposztért, ami talán jót is tesz majd mindkét játékosnak, bár nem lenne meglepetés, ha a francia hálóőr maradna az első számú opció, bár a dán veterán számára az Eb-részvételhez szükséges az állandó játéklehetőség.
A védelem közepe talán kissé vékony, de itt megvan a stabil kezdőpáros, viszont a szélekre jött vérfrissítés. A bal oldalra kölcsönbe érkezett a Sevilla FC-nél mellőzött Ludwig Augustinsson (29), míg a jobb oldalra Louis Patris (22), aki hosszú távú megoldást jelenthet a poszton. Remek versenyhelyzetet teremtettek meg itt is a két 21 éves, a saját nevelésű Killian Sardella és a korábbi Barca-akadémista Moussa N’Diaye számára.
A középpálya igencsak átalakult, mert sokkal munkásabb, nagyobb teherbírású játékosokkal szerette volna a dán szakember megtölteni a centrális területeket. Thomas Delaney (32) kölcsönbe, míg Mats Rits (30) potom áron érkezett, jókora rutint hozva magukkal, hogy abban se szenvedjen hiányt a csapat ezen része. Justin Lonwijket (23) opcióval együtt vették kölcsön a Dinamo Kijevtől, míg Théo Leoni (23) képességeit végre akadt edző, aki elismerte és felhozta a másodosztályú tartalékcsapatból. Rajtuk kívül maradhatott Majeed Ashimeru (25) és Amadou Diawara (26), viszont ők jó eséllyel az Afrika-kupán is érintettek lesznek, így a 20 esztendős Kristian Arnstad beépítése is zavartalan lehet majd, illetve akkortájt lesz újra bevethető Yari Verschaeren (22) is, akinek a sérülése megkövetelte a mélységet a poszton.
A támadósorra költöttek a legtöbbet, az öt legdrágább igazolásból négy is ide érkezett. Thorgan Hazard (30) szeretné megtalálni a formáját az Európa-bajnokság előtt, hogy kerettag lehessen valamiképp. Hasonló elképzelés mentén fogadta el a brüsszeli ajánlatot Kasper Dolberg (25), akinek a gólokat kell szállítania, hogy a dán válogatottban biztos legyen a helye. Luis Vázquez (22) a centerposzton lehet jövőbeni bevételt jelentő eladás, míg Alexis Flips (23) a szélen, akinek egy jól sikerült francia élvonalbeli szezon után egy évvel a szerződése lejárta előtt jutányos volt az ára. Mellettük a támadósor mélységét még Francis Amuzu (24), Anders Dreyer (25), Mario Stroeykens (18) és Benito Raman (28) jelentik. A létszám azért is sok három posztra, mert Riemer őrült rohanás vár el játékosaitól, így a meccseket nagyon ritkán játssza végig bármely támadó.
Mindent egybevetve egy talán kicsit túlzottan is mély, de ProLeague szinten elég pofás keretet sikerült összeraknia Fredbergnek, hogy Riemer ezúttal már ne csak a kármentést végezhesse. A szezonkezdet a nyitófordulóban elszenvedett nagyon fájó vereséget leszámítva jól sikerült, hiszen hat kört követően 13 ponttal vonulhatott a csapat pihenőre. Az új játékosok közül néhány még csak most érkezett meg, ezután kezdi meg a beilleszkedést, szóval úgy tűnik, hogy alakulóban van valami Brüsszelben, s talán ismét megcélozhatják a dobogót, de a nemzetközi szereplést mindenképp.
Kiemelt kép: RSCA Studios