Dante még negyven felett is „pokolian jól” futballozik

Alighanem Durante di Alighiero degli Alighieri is büszke lenne arra, hogy az általa használt rövidített és mindenki által jól ismert név a XXI. században is igen jól cseng, ráadásul a futballvilág számára Dante egy olyan, klubszinten mindent megnyerő labdarúgó, akinek a válogatott színtéren is jutott siker. Noha a firenzei születésű költő és filozófus fő művét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének” nevezte, s ilyen jellegű elismerést aligha mondanánk Dante Bonfimre, ám a brazil bekk még 40 évesen is alapembere egy olyan együttesnek, amely a nemzetközi porondért van harcban a francia élvonalban.

Dante Bonfim Costa Santos 1983. október 18-án látta meg a napvilágot a brazíliai Bahia állam fővárosában, Salvadorban. Fiatalon igen kalandos útja volt, mert szerepelt a környékbeli Catuense Futebol, majd a szülővárosában működő Galícia Esporte Clube csapatában, ahonnét a Sao Paulo állambeli Capivariano Futebol Clube együtteséhez vezetett az útja, majd eljutott a már szélesebb körök által ismert Esporte Clube Juventudéhoz, ahol be is mutatkozott a felnőttek között. Két év után tette át a székhelyét az öreg kontinensre, ám mivel a Lille OSC nem lett a legjobb választás számára – igaz, egy Intertotó-kupát ennek ellenére is nyert a csapattal –, így rövid úton Belgiumban keresett magának több játékidőt. A Royal Charleroi SC színeiben remekül teljesített, és így le is csapott rá a Standard Liege, ahol bajnoki címet és Szuperkupa-győzelmet is ünnepelhetett.

2009 januárjában érkezett a Borussia Mönchengladbach ajánlata, ő pedig vette is a kabátját, hogy Németországban folytassa hódító útját. Noha a vesztfáliaiaknál is remekül teljesített, a csúcsra mégis az FC Bayern Münchennél ért, ahol tagja lett a mindent megnyerő együttesnek. Bajnoki cím – összesen három –, kupagyőzelem, Szuperkupa-siker, BL-trófea, európai Szuperkupa-győzelem és klub-világbajnoki cím is összejött neki a Bajorországban töltött időszak alatt. Eközben 2013-ban a Konföderációs-kupát is megnyerte Brazília színeiben. Ezután egy szezont töltött el a Vfl Wolfsburgnál, majd visszatért Franciaországba, ám ezúttal már a déli részére, az OGC Nice együtteséhez.

Amikor 2016-ban Nizzába költözött, azt hihettük volna, hogy az akkor 32 éves védő a Cote d’Azur-ön még próbál egy kicsit kiteljesedni, majd hazatér a pályafutása befejezése előtt. Ehhez képest több mint hét évvel később az immár 40 éves játékos a „Les Aiglons” csapatkapitánya, és kihagyhatatlan szereplő az edzőváltások ellenére is, így a klubban legtöbbször pályára lépő labdarúgók top10-es listájára is felkerült. Rengeteg szó esik a világsajtóban Cristiano Ronaldo edzettségi állapotáról, ugyanígy lehetne példaként állítani a brazil bekket is. Hasonlóan kiemelkedő az, ahogy karban tartja magát, ráadásul ő idősebb is, mint a portugál „kolléga”.

Dante a 2022-23-as szezon kezdete óta csupán két mérkőzést nem játszott végig, vagyis a játékpercek 97%-án pályán volt. Ezen időszak alatt három edzővel is együtt dolgozott, és még mindig nélkülözhetetlen a csapat életében. Kiváló fizikuma és a magas szintű vezetői kvalitásai csak a felszínt jelentik, de ha mélyebbre megyünk az adatokban, azt is látjuk, hogy mind a labdás játékban, mind a védekezésben olyan hasznos szereplő, akivel jelenleg a keret egyik fiatalja sem tud versenyre kelni. Ahogy a költő, aki az olasz népnyelv egyszerűségét és szegényes eszköztárát tudta kiaknázni és műveit ezek ellenére is a legmagasabb szintre emelni, épp úgy limitált palettáról válogathat a védő is, de képes az esetek többségében a legjobb döntést hozni, és ezzel mindmáig a legjobbak között lenni.

Minél idősebb, annál inkább elmondható róla, hogy nyugodt, és igaz ez akkor is, ha nyomás alá kerül, manapság a pressz-rezisztencia (azaz a nyomástűrő képesség) mellé oda lehetne tenni az arcképét is a szótárba. Ennek eredményeképpen fontos szerepet játszik a támadásépítés első és második fázisában egy olyan csapatnál, amely a letisztult futballjáról ismert (88%-os passzolási arány). A 92% feletti passzhatékonysága alapján bátran állítható, hogy nem sokat hibázik.

Azonban nem csak az oldalra történő átadások vannak meg az ő esetében, hanem Dante az ellenfél letámadásának első vonalát „áttörő” precíz, térnyerő passzairól is ismert. Amikor lehetőség adódik rá, a védelem mögé is képes egy-egy jól időzített labdát belőni. A brazil tehát a passzolási képességeivel nélkülözhetetlen a nemrégiben hosszabban bemutatott Francesco Farioli vezetőedző csapatának játékában.

Az, hogy Dante nem tartozik Európa leggyorsabb középső védői közé, az nem újdonság, mert fénykorában sem volt egy villámléptű belső védő. Azonban ennek megfelelően a játékstílusát nem is kellett jelentősen átalakítania a kora előrehaladtával. A védekező magatartását továbbra is a magas szintű játékintelligencia jellemzi, ráadásul a felhalmozott tapasztalat manapság még inkább segítségére van az ellenfél támadásai során a szándék elővételezésében és a proaktív cselekvésben. Jó helyezkedésével rengeteg potenciálisan veszélyes helyzetet tud megelőzni már azok korai szakaszában, és így el is tudja kerülni az izolált egy az egy elleni párharcokat. Ha ez mégsem jön össze, akkor sem esik kétségbe, mert a légi és a földi párharcokban is nagyon agresszív és hatékony – az előbbiek 64%-át, az utóbbiak 79%-át megnyerte a szezonban.

Egyelőre csak a szezon végéig szól a szerződése, ám az előző két évben is csak tavasszal ültek tárgyalóasztalhoz a felek, hogy „még egy évre” aláírjanak. Ez könnyen alakulhat majd így most is, mert az olasz szakember rendszerében nagyon otthonosan mozog Dante, aki továbbra is olyan fittnek tűnik a nizzaiak meccseit nézve, mintha most még csak a harmincat töltötte volna, nem a negyvenet. Így pedig zárásként álljon itt két sor a Pokol kapuján szereplő feliratból, amely tökéletesen megtestesíti azt, amiként jelenleg a brazil hátvédre gondolhatunk.

„Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok.”

Kiemelt kép: FotMob