Dávid és Góliát története – avagy a kis és nagy klubok ádáz küzdelme a Bajnokok Ligájában

(A téma ebből a nézőpontból történő taglalása szervesen összekapcsolódik a néhány napja Az európai topfutball financiális helyzetének alakulása az elmúlt évtizedben címmel megjelent írásunkkal, ennek egyfajta kiegészítőjeként született meg a jelenlegi írás.)

Az talán senkinek nem újdonság, hogy az öt topliga csapatai uralják évről évre a sorozatot, és a szerényebb anyagi lehetőségekből sáfárkodó, alacsonyabban jegyzett bajnokságok csapatai csupán szökőévente virítanak olyan eredményt, amire a futballvilág alaposan felkapja a fejét. Ugyanakkor nem biztos, hogy pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy milyen döbbenetes a futball univerzumában élő csúcsragadozók sportszakmai, illetve financiális erőfölénye.

A topklubok megingathatatlan hegemóniája

Ha arra a kérdésre szeretnénk választ találni, hogy melyik nemzet lehet a legbüszkébb a klubjaira a BL-ben történő vitézkedés kapcsán, akkor a spanyolok teljes joggal érvelhetnének a saját igazuk mellett, már amennyiben a győztesek névsorát vesszük alapul. A vizsgált intervallumban összesen öt különböző csapat zsebelte be a serleget, természetesen kivétel nélkül mindegyik topligás volt. Az éra legsikeresebb együttese címe nem is kérdés, hogy a Real Madridé, mivel a királyi gárda a 2013 és 2018 közötti öt kiírás során négy ízben is elhódította a sokak által vágyott, de csak oly keveseknek megadatott trófeát. A Barcelona a 2010-11-es idényben a David Villa, Lionel Messi, Pedro, míg a 2014-15-ös szezonban a legendás Messi, Luis Suárez, Neymar (MSN) triumvirátus hathatós közbenjárásával bizonyult megállíthatatlannak, az ilyen szinten lehengerlő játékot az évtized második felében azonban már nem igazán sikerült megismételni, legalábbis Európában biztosan nem.

Míg tehát a két spanyol gigász együttesen hat elsőséget hozott össze a La Ligának, addig a Chelsea (2x) és a Liverpool (1x) igyekezett megvédeni a Premier League becsületét. A hazai porondon zsinórban a 10. bajnoki elsőségért hajtó Bayern München 2 alkalommal is (2012-13, 2019-20) felért a csúcsra, és nem sokon múlott (gondoljunk csak Drogba 88. perces, egyenlítést érő heroikus fejesgóljára 2012-ből), hogy nem háromszoros győztesként zárhatta a vizsgált időszakot.

Sokan szeretnének abban hinni, hogy a Bajnokok Ligájában is létez(het)nek olyasmi tündérmesék, mint amilyen például a Leicester City 2015-16-os Premier League-aranyérme volt. Noha egy hasonló kaliberű klub váratlan menetelése a BL-ben nem kevésbé számítana rendkívülinek, ezen kimenet esélye ugyanakkor felettébb csekély, legalábbis a fogadóirodák szerint.

Az odds-okat elemezve kijelenthető az a tény, hogy a 2010-től 2020-ig tartó időszakban kivétel nélkül mindig olyan csapat kerekedett felül a mezőnyön, amelyet a szezont megelőzően a végső győzelemre legesélyesebb 8 aspiráns között tartottak számon a fogadóirodák.

Ebből az aspektusból nézve a Liverpool 2018-19-es elsősége számított a legnagyobb meglepetésnek, lévén, hogy Jürgen Klopp csapatánál akkor hét klub neve mellett is kisebb szorzó szerepelt a BL-cím elérése szempontjából. Mindent összevetve nem kevesebb, mint hét olyan idény volt (Barcelona 2x, Chelsea, Real Madrid 4x), amikor a három legesélyesebb közül került ki végül a győztes.

Méltán megénekelt hőstettek

Nem ritka az a szurkolói vélemény, hogy bizony rendre kifejezetten unalmas a Bajnok Ligája csoportköre, mivel néhány kivételtől eltekintve nagy valószínűséggel már a sorsolás pillanatában meg lehet mondani, hogy melyik az a két együttes, amelyik várhatóan továbbjut az egyenes kieséses szakaszba, és melyik az a kettő, amelyik az Európa-ligában való folytatást érő 3. helyért viaskodik majd egymással. Az elemzett tíz szezon 320 db csoportkörös helye közül 170-et vittek el az öt topligából érkező gárdák, ez 53%-os arány. Ez még önmagában nem feltétlenül egy olyan adat, amit egy a futballt kicsit közelebbről követő néző valószínűleg ne tudott volna előre jó pontossággal megbecsülni, ha viszont a legjobb 16 mezőnyét analizáljuk, akkor ott már egészen más megoszlást találunk.

Összességében 30 alkalommal, vagyis az esetek csupán 19%-ában fordult elő, hogy olyan klub kvalifikálta magát a nyolcaddöntő mezőnyébe, amelyik nem a klasszikus nagy ligák valamelyikében szerepel.

[embed]https://public.flourish.studio/visualisation/8874468/[/embed]

A kisebb bajnokságokból jőve ez a bravúr legtöbbször Portugáliából érkezett: a Porto öt, míg a Benfica három alkalommal vergődte át magát sikeresen a csoportkörön, csatlakozva egy olyan elit körhöz, ahová iszonyatosan nehéz bekerülni, pláne hosszú távon ott ragadni. A luzitánok után az öt topligát követő képzeletbeli dobogóra Ukrajna (Sahtar Doneck 4x, Dinamo Kijev) valamint Oroszország (Zenit 3x, CSZKA Moszkva) fér még fel, amit nyugodtan nevezhetünk akár meglepőnek is, ugyanis ezen nemzetek nem feltétlenül számítanak a futballban igazán meghatározó tényezőnek.

A 2010-es évek első felének legsikeresebb svájci klubjaként (sorozatban nyolc bajnoki cím) aposztrofált FC Basel háromszor is megélte a tavaszt a BL-ben, a törököknek szintén három alkalommal (Galatasaray 2x, Besiktas) adatott ez meg, a holland futball dicsőségét pedig az Erik ten Hag vezette AFC Ajax (2018-19), valamint a Phillip Cocu irányította PSV Eindhoven (2015-16) öregbítette. A felsoroltakon túl még összesen öt állam – Dánia, Görögország, Skócia, Ciprus és Belgium – képviselte magát a nyolcaddöntőben, méghozzá az FC Köbenhavn (2010-11), az Olympiakosz (2013-14), a Celtic (2012-13), az APOEL (2011-12) valamint a KAA Gent (2015-16) jóvoltából. Összességében tehát az angol, spanyol, német, olasz, francia kvintett a legjobb 16 mezőnye helyeinek 81%-át vindikálta magának, ami közel 30 (!) százalékponttal magasabb, mint ezen ligák csoportkörös részaránya.

Egy viszonylag kedvező sorsolással, az ellenfél hathatós közbenjárásával és nem utolsó sorban egy jó nagy adag szerencsével az még néha-néha előfordult, hogy egy jócskán esélytelenebbnek vélt együttes sikeresen vette a csoportkör utáni első kieséses kört, a negyeddöntőben azonban már nem osztottak lapot a szűkösebb büdzséből gazdálkodó kluboknak.

A Porto kétszer jutott a legjobb nyolc közé (2014-15, 2018-19), ám a további álmodozás véget is ért számukra itt. Ezt a bravúrt „hozta” még egyszer-egyszer a Sahtar (2010-11) az APOEL (2011-12), a Benfica (2011-12), a Galatasaray (2012-13) és az Ajax (2018-19) is, közülük egyedül a holland gárda jutott be az elődöntőbe.

Míg a vizsgált 10 év első felében nem kevesebb, mint 17, addig a 2015-2020 közötti intervallumban már pusztán 13-szor esett meg, hogy olyan résztvevője volt a nyolcaddöntőt megelőző sorsolásnak, amely nem a legerősebb öt bajnokságban egyikében szerepel.

A 2019-20-as szezonban pedig először fordult elő az a történelmi helyzet, hogy a legjobb 16 mezőnyét csak és kizárólag a klasszikus topbajnokságokból érkezők alkották.

[embed]https://public.flourish.studio/visualisation/8885895/[/embed]

Hogyan tovább?

Ha tehát az elmúlt évtizedben kirajzolódó tendenciákat vesszük alapul, akkor olyan kép tárul a szemünk elé, amely egyre inkább a Szuperliga megvalósulása felé billenti a mérleget, és amely arról árulkodik, hogy bizony egyre nehezebb lesz a kisebb klubok számára olyan volumenű csodát (értsd BL-győzelmet) elérni, ami legutóbb 18 éve (2003-04) sikerült a José Mourinho által összerakott Portónak.

Mindent egybevetve az adatok alapján és az elemzés konklúziójaként megállapítható, hogy sportszakmai értelemben évről évre nagyobb a különbség a Bajnokok Ligája krémjébe tartozó csapatok és az őket üldöző együttesek között, a sorozat versenyegyensúlyi helyzetét pedig az erőteljes koncentráció jellemzi.