De Bruyne visszatért – a Manchester City zsinórban negyedszer is behúzza a PL-aranyat?

„Kevin De Bruyne elkezd melegíteni, és a teljes PL-mezőny összerezzen”

Így kommentálta a visszatérés előzményeit Jürgen Klopp – elég hitelesen zanzásítva az általános vélekedést –, pedig a Sheffield United ellen december végén valóban csak játékra alkalmas állapotba igyekezett hozni magát a majd öt hónapot kihagyó középpályás, Josep Guardiola akkor még csereként sem küldte pályára. Hanem egy héttel később, az FA-kupában a Huddersfield Town ellen bő félórát kapott (gólpassz), legutóbb a Newcastle United otthonában pedig valamivel több, mint 20 percet – gól és gólpassz szorult abba a rövid időbe. És micsoda foci!

Az ember valahányszor futballozni látja Kevin De Bruynét, rendre kényszere támad megállapítani, a két földöntúlin kívül nem találni nála jobb játékost az elmúlt tíz évből. Lionel Messit vitathatatlan zsenialitása, Cristiano Ronaldót elsősorban elképesztő kapu előtti hatékonysága emeli, vagy inkább emelte mindenki más fölé, de amikor a következő szint elitlabdarúgóit lajstromozzuk, elsőként alighanem a belga fenomén nevét kell megemlíteni – erre az elmúlt hétvégén is tanúbizonysággal szolgált.

Minden megmozdulása egyszerre tűpontos és élményszámba menő, maga a gyönyör; persze ilyenkor lehet rácsodálkozni arra, milyen bivalyerős csapat a Manchester City, hogy legjobbja hiányát is így elbírta. Oké, ahol van egy Rodri, egy Bernardo Silva vagy egy Phil Foden, van mibe (kibe) kapaszkodni, mégis, akárhányszor lépjen De Bruyne pályára, az emberben alighanem joggal fogalmazódik meg, a 32 éves játékmester az, aki képes a kékeket még egy szinttel feljebb emelni, a veszélyt megteremteni, nekik a meccset megnyerni.

Ezt tette a St. James’ Parkban a Newcastle ellen is. A hazaiak szinte a semmiből fordítottak az első félidő végén, és bár a másodikban is jókora fölényben futballozott a City, dominanciáját a belga beállásával sikerült gólokban is kifejeznie. De Bruyne előbb néhány méter labdavezetés után lőtte ki nagyon okosan a jobb alsó sarkot, majd egy hihetetlenül pontos, a védelem mögé beemelt labdával hozta helyzetbe a 20 éves Oscar Bobbot (a norvég pedig elég látványos mozdulatsor végén passzolt a kapuba).

„Nagyon élveztem a játékot. Ez hiányzott” – értékelt a rendkívül fontos három pont begyűjtése után a belga. – „Nem vagyok még alkalmas sokkal több játékidőre, 30 percnél tartok nagyjából.”

Még ennyit sem kapott, de ennyi idő is elégnek bizonyult ahhoz, hogy Sergio Agüero 2014-es bravúrja óta az első City-játékos legyen, aki csereként gólt szerez és gólpasszt ad.

„Amikor megsérülsz, csapásként éled meg, de nem az a típus vagyok, aki nyugton maradva várja a visszatérését. Változtattam néhány dolgon, amiken nehéz olyankor, amikor folyamatosan játszol. Keményen megdolgoztam a mielőbbi visszatérésemért.”

Megérte. A csapat szempontjából pláne. A City De Bruyne nélkül is az aranyesélyesek egyikének számított – nyilvánvalóan –, vele a kezdőben azonban egyértelműen a legesélyesebb. Ennyit tesz az ő jelenléte, játéka, a győztes mentalitása – egyetért ezzel a korábbi City-jobbhátvéd, ma már angliai tévés szakértő Micah Richards is.

„De Bruyne visszatérése nem csak azért lényeges, mert ismét van egy zseni a csapatban, hanem amiatt is, ahogyan ez a zseni hat a pályán lévő társaira. Mindenkit jobbá tesz, felemel, azt gondolom, a City futballistái vele újra azt érzik, megállíthatatlanok. Ők persze amúgy is úgy gondolják, bárkit bármikor megverhetnek, De Bruyne jelenléte azonban még inkább növeli az önbizalmukat. Sok játékosra akasztjuk rá a világklasszis jelzőt, De Bruyne azonban más. Ahogy olvassa az egyes játékhelyzeteket, ahogy a futballt értelmezi, az egészen különleges. Mintha mindig tudná, épp mire van szükség, és rendre meg is valósítja azt.”

Guardiola ugyancsak dicsérte karmesterét:

„Amire Kevin képes olyankor, amikor van terület, és vannak futóembereink, az abszolút egyedülálló.”

Az benne persze a nagy, hogy nem csak a szabad területeket használja ki utánozhatatlanul, felállt védelemmel szemben is rendkívül hatékony; éppen az olyan hajszálpontos, a védők mögé betett labdái és átlövései miatt, amelyekből ezen röpke 20 percben is ízelítőt adott. Ettől még persze igaza van Guardiolának akkor, amikor hangsúlyozza, egyedül Kevin nem képes megoldani a csapat minden esetleges problémáját, ahhoz bizony a társak is kellenek.

„Mert ahhoz, hogy minden gondunk megoldódjon, mindannyiunknak egyfelé kell húznunk, elszántnak maradnunk, éhesnek lenni a sikerre. Kevin a tehetségével sokat segíthet, de kell az is, hogy Rúben Dias és Josko Gvardiol jól tegye a dolgot, amikor magasra feltoljuk a védekezést, és még néhány egyéb összetevő, amelyeken dolgozunk. Kevin és Erling Haaland nem elsősorban abban segít, hogy jobban játsszon a csapat, hanem hogy nyerjen.”

Egy másik zsenijével, Bernardo Silvával kapcsolatban egyébként ennek épp az ellenkezőjét fogalmazta meg a katalán úgy egy éve.

„Bernardo soha nem volt túl elöl a gólok és gólpasszok számában, vele a csapatban azonban sokkal jobban játszunk.”

Azaz Guardiola felfogásában vannak, vagy kellenek azok, akikkel gördülékenyebb a csapatjáték (mint Bernardo), ahogyan értelemszerűen azok is, akik a különbséget jelentik egy-egy mérkőzésen, és megnyerik azt csapatának (mint De Bruyne). S hogy mennyire meccsnyerő a belga, azzal maga a játékos is tisztában van. Amikor például 2021-ben a szerződését meghosszabbítandó tárgyalt a City elöljáróival, a megbeszélésekre nem menedzsert vitt magával – saját magát képviselte akkoriban –, hanem két neves ügyvédet, no meg egy kimutatást a csapatra gyakorolt hatásáról. Elemzőcéget felkérve készíttetett táblázatot arról, mit jelentenek a számai a csapatnak, azután pedig nem sok kérdés maradt. Amit kért, a City örömmel megadta.

Mégis, Guardiolának alighanem igaza van, amikor a szezon első felében megmutatkozó problémákra gondolva megjegyzi, minden gondot nem oldhat meg De Bruyne – azt például biztos nem a belga fogja, hogy a City ne legyen annyira sebezhető az átmenetekben, a labdavesztések után kontrákból, mint például a Newcastle elleni meccs első félidejében, a két hazai gól előtt. De ugyanezen problémák más meccseken is (Wolverhampton, Chelsea, Tottenham) felütötték a fejüket. Ha már itt tartunk, a Newcastle elleni volt a City 11. olyan mérkőzése a szezonban, amikor az ellenfél mindjárt az első próbálkozásából betalált. A „szarkák” történetesen az első kettőből kétszer. Ez azért feltétlenül figyelmeztető – de ha van De Bruyne, minden könnyebbnek tűnik ugyebár.

Kiemelt kép: Mirror Football