De mi történik a francia női válogatottnál?

„Száznegyvenkét alkalommal szolgáltam szenvedéllyel, tisztelettel, elkötelezettséggel és profizmussal a kék-fehér-piros mezt. Mindennél jobban szeretem Franciaországot, és bár nem vagyok tökéletes, távolról sem, nem tudom tovább tétlenül nézni a jelenlegi rendszert, amely távol sodort minket a legmagasabb szinttől. Ez egy szomorú, de szükséges nap, hogy megőrizzem a józan eszem. Fájó szívvel küldöm ezt az üzenetet, hogy mindenkit tájékoztassak a döntésemről, mely szerint egy időre felfüggesztem a szereplésem a francia válogatottban. Sajnos ilyen körülmények között nem tudom ezt a világbajnokságot végigcsinálni. Az arcomon el tudom takarni a fájdalmamat, de a szívem nagyon fáj, és nem akarok többé szenvedni… Köszönöm a támogatásotokat és hogy tiszteletben tartjátok a döntésemet” – ezeket a szívbemarkoló sorokat tette közé múlt pénteken korunk egyik legjobb női labdarúgója, a francia válogatott csapatkapitánya, Wendie Renard.

Csapatkapitányok ritkán dobják be a törölközőt, különösen úgy, hogy immár belátható távolságra van tőlünk az év csúcseseménye, a 2023-as világbajnokság, amelynek Ausztrália és Új-Zéland lesz a házigazdája júliusban és augusztusban. Már ebből is sejthetjük, de a hamarosan megszaporodó újabb lemondások után egyértelművé vált, hogy hatalmas a káosz a csapat körül és Corinne Diacre szövetségi kapitány személye és munkamódszerei jelentik a legnagyobb problémát.

Úgy volt, hogy az esetet és a csapat helyzetét február 28-án, kedden tárgyalja a FFF, de ott végül csak a 81 éves elnök, Noel La Gräet mondott le, aki más, a női válogatottat nem érintő botrányok miatt kénytelen volt elhagyni hivatalát. Ugyanakkor egy kisebb munkacsoport felállítása mellett jó eséllyel még márciusban döntés születik Diacre sorsáról is, akinek a párizsi olimpia végéig szól a megbízása a szövetségben.

Az egyik legerősebb európai válogatottat 2017 óta irányító Diacre persze nem most először áll a figyelem középpontjában. Kinevezése óta folyamatosan hoz olyan döntéseket, amelyeket mind a szakma, mind a média megkérdőjelez. A módszereiről és a valódi problémákról kevés konkrétum szivárgott ki, ám azt tudjuk, hogy a kiszámíthatatlan válogatási elvei mellett azt is nehezen viselik egyes játékosok, ahogyan kezeli őket. Arról is lehetett korábban hallani, hogy néhányukat gyakorta megsértette az emberi méltóságában. Ezekről a problémákról többször is írtunk, a tavaly nyári Európa-bajnokság előtti viszályokat a Kapitány kontra játékosok felütésű cikkünkben mutattuk be, majd egy átfogó elemzésben képet adtunk a francia válogatott játékstílusáról és az ehhez rendelkezésre álló játékosállományról. (Az Európa-bajnokságon az elődöntőig jutottak a franciák, ott a német válogatott 2–1-es sikerrel állította meg őket.)

Az alábbi időutazás talán választ ad néhány felvetődő kérdésre:

2017: Wendie Renard csapatkapitányt Diacre megfosztja a kapitányi karszalagtól. Indoklása szerint „úgy látja, Renard sokkal többet foglalkozik másokkal és más dolgokkal, mint önmagával és a teljesítményével.” Csak emlékeztetőül: Renard abban az évben bajnokságot és Bajnokok Ligáját nyert a Lyonnal, valamint bekerült a FIFA Év csapatába.

2019: Diacre több nagynevű játékost sem hív meg a válogatottba a hazai világbajnokságra, köztük Marie-Antoinette Katotót, a D1, azaz a francia liga aktuális gólkirálynőjét. Sokáig Diacre-t igazolja, hogy Franciaország magabiztosan nyeri a csoport, majd hosszabbításban búcsúztatja Brazíliát, ám a legjobb nyolc között a későbbi győztes Egyesült Államok kiejti őket. Fokozza a helyzet kényelmetlenségét, hogy az amerikai csapat klasszisa, Megan Rapinoe a mérkőzés után értetlenségének ad hangot: „nem értettem Franciaország felállását és játékrendszerét, de hálás vagyok annak, aki felállította.”

Corinne Diacre (balra) és Wendie Renard között igencsak feszült lett a viszony mostanra (Fotó: L’Équipe)

2020. február: Diacre nem hívja meg az egyik legjobb francia középpályást, Gäetane Thiney-t a Tournoi de France elnevezésű rangos nemzetközi tornára, miután a játékos kritizálta őt a Le Parisien napilap hasábjain. Thiney akkor a következőket mondta: „Diacre-t Dider Deschamps, a férfi válogatott szövetségi kapitánya kellene, hogy inspirálja, aki megvédi a játékosait, szereti és egyesíti őket.” Nyilvánvalóvá válik, hogy a női csapatnál ez nincs így. Később Thiney egy másik interjúban elmondja, természetesen fájdalmas számára, amikor egy-egy válogatott meccs előtt meghallja a Marseillaise-t (a francia himnuszt), de olyankor mindig azzal nyugtatja magát, hogy megtette, amit meg kellett tennie.

2020. július: A veterán kapus, Sarah Bouhaddi visszavonul átmenetileg a válogatottságtól, miután ő is bírálja a szövetségi kapitányt. Elmondása szerint „a nemzeti csapat nem tartozik sem a játékosokhoz, sem az edzőkhöz, hiába próbálja azt valaki kisajátítani.” később egy másik interjúban még élesebben fogalmaz, amikor azt mondja: „számomra lehetetlennek tűnik a jelenlegi szövetségi kapitánnyal címeket nyerni.” Mindezek ellenére szeptemberben Diacre behívja Bouhaddit a válogatottba, ő azonban nem fogadja el azt és megerősíti, hogy a jelenlegi szövetségi kapitánnyal nem hajlandó együtt dolgozni.

2020. október: Amandine Henry-t, a csapatkapitányt nem hívja meg Diacre a soron következő két világbajnoki selejtezőre, mert elmondása szerint a játékos a sérülése után még nincs olyan állapotban, hogy pályára léphetne a válogatottban. Ennek némileg ellentmond az a tény, hogy a válogatott szünet előtt Henry három meccsen is végig a pályán volt az Olympique Lyon színeiben. A döntés nagy visszhangot vált ki a sajtóban, a kapitányi karszalag pedig visszaszáll a korábban lefokozott Wendie Renard-ra.

2020. november: Henry interjút ad a Canal+-nak, amelyben azt mondja, azért nem hívta be őt egy hónappal korábban Diacre, mert figyelmeztette a szövetség – ahogy említettük korábban, kedden a szervezet éléről távozó – elnökét, La Gräet-t arról a mérgező környezetről, ami a női válogatott öltözőjében uralkodik, és amit a játékosok szerint egyértelműen Diacre alakított ki. Konkrétan a következőket állítja a 2019-es hazai világbajnokságon uralkodó hangulatról: „Láttam a lányokat sírni a szobájukban és magam is sokat sírtam az enyémben. Teljes káosz volt.”

2022. július: Miután Henry 2021-ben ismét a válogatott tagja volt, a 2022-es angliai Eb-keretből kimaradt – a klasszis Eugene Le Sommerrel együtt. Szakmailag védhetetlen döntések ezek, főleg azok után, hogy mindketten alapemberei voltak az ismételten Bajnokok Ligáját nyerő Lyonnak. Távolmaradásuk miatt az amúgy is rossz hangulat szinte egyenesen pocsékká válik a játékosok között, akik frusztráltak, dühösek és nem értik kapitányuk döntéseit. A súrlódások ellenére Franciaország az elődöntőig jut, ahol Németországgal szemben alulmarad.

Corinne Diacre feje fölött összecsaptak a hullámok, a L’Équipe szerint hamarosan lemond (Fotó: Getty Imgaes)

2022. február 24.: Wendie Renard, Marie-Antoinette Katoto és Kadidiatou Diani önként mond le a válogatottságról, feltéve, hogy ismét rendelkezésre állnak majd, ha nem Diacre lesz a szövetségi kapitány. Még ugyanezen a napon a Francia Labdarúgó-szövetség rövid közleményt tesz közzé:

„Az FFF tudomásul vette Wendie Renard, Kadidiatou Diani és Marie-Antoinette Katoto nyilatkozatait. Február 28-án ülésezik a végrehajtó bizottság, amely ekkor foglalkozik a kérdéssel. Az FFF emlékeztet arra, hogy egyetlen személy sem állhat a francia nemzeti csapat intézménye felett.”

A 2022-es Európa-bajnokság végére nyilvánvalóvá vált, hogy Franciaország tehetséges és kiváló játékosanyagból válogathat, de a világ legképzettebb játékosai közül néhányra Diacre a személyes bosszúja miatt nem számít, ezzel pedig drasztikusan veszélyezteti a válogatott versenyképességét. A válogatott játékosai feszültek, és ahogyan azt Reynald Pedros, a Lyon korábbi edzője megjegyezte: „a játékosok kötelességtudatból mennek a válogatottba, de egyáltalán nem örömmel. Nincs bennük semmilyen büszkeség, csak teljes lemondás ilyenkor.” Diacre eddig azért is élt túl minden támadást, mert Le Gräet mögötte állt és a támogatásáról biztosította, ezért nagy kérdés, hogy a veterán sportvezető távozását követően mi lesz a sorsa a 48 éves szakvezetőnek.

Minden várható előrejelzés szerint március 9-én, a FFF női válogatottal foglalkozó munkacsoportjának ülése után okosabbak leszünk.

Kiemelt fotó: GOAL.com