Dean Huijsen, a Bernabéu új bástyája
Szívfájdalom nélkül fizette ki tavaly nyáron a Real Madrid a mintegy 60 millió eurót kóstáló kivásárlási árát, merthogy egyértelműen azt gondolta, személyében megtalálta a jövő nagy védőegyéniségét. Dean Huijsen eddigi teljesítménye arról árulkodik, valóban ő lehet a Bernabéu új bástyája. De honnan indult? Miért lett hollandként spanyol? Miben igazán jó?
Egyetlen angliai szezonjában a városi lap, a The Bournemouth Echo megkérdezte edzőjét, Andoni Iraolát, mi is pontosan az egyre ígéretesebben futballozó fiatal védő legfontosabb erénye. „A mentalitása. A feje. A magabiztossága. A világ egyetlen csatárától sem tart, és ugyanez a nyugalom jellemzi akkor is, ha nála van a labda”, felelte a baszk tréner.
Nos, mindennél többet elárul Huijsen mentalitásáról, a futball iránti rajongásáról a 14 éves korában elszenvedett súlyos balesetét követő reakciója. Málagában igyekezett edzésre családjával, amikor az autójuk egy másik járművel ütközött. Nem egy hétköznapi koccanás volt: a Huijsen család járgánya háromszor megpördült, mire megállt, de valami földöntúli szerencsével senkinek sem esett különösebb bántódása. A segítségükre siető szemtanúk beszámolója szerint az autóból kikecmergő kamaszt egyetlen kérdés foglalkoztatta: hogyan tudna mielőbb eljutni az edzésére. Nem akart róla lemaradni, ahogy soha, egyetlen egyről sem.
Hollandiában született, de Spanyolországban nőtt fel
Négyéves korában választották a szülei a napfényes Andalúziát Hollandia helyett, és telepedtek le Marbellán. Minthogy Dean édesapja, Donny is futballozott, méghozzá a holland Eredivisie-ben, nem keltett meglepetést, hogy amint járni tudott, Dean is a labdát kezdte el rúgni. Az elsősorban a szülők dotációjából működő kis marbellai utánpótlásklubban, a Costa Unida CF-ben hatévesen kezdett el focizni.
A helyi bevándorló családok gyermekeit egybe gyűjtő, sokszor egyszerre 20 különböző nemzetiséget is felsorakoztató egyesületet a játékoskorában az Ajaxban és az AZ Alkmaarban is megforduló, Marbellán trambulinparkot üzemeltető Huijsen apuka is támogatta. Fiát még inkább: az edzések és meccsek után rendre külön is foglalkozott Deannel, a passzjátékát fejlesztette, egyérintős meccseket játszott fiával. Az akkor még csatár kisfiúval: Dean a kilences számot választva elöl futballozott, és bár ő maga szíve szerint maradt volna csatár, edzői idővel hátra vezényelték. Talán mert az azóta 196 centiméter magasra megnővő futballista termetével már akkor is kiemelkedett a tömegből. Játékával szintúgy, ezért is igazolta le tízéves korában a vidék topcsapata, a Málaga CF. Ő pedig nem csak lelkes játékosa, hanem a csapat megveszekedett drukkere lett, minden meccsen ott volt, szinte le sem vette magáról a klub mezét.
Így aztán – még ha szülőföldjén, Hollandiában nehezen bocsátják is meg neki – az őt jól ismerők körében egyáltalán nem keltett meglepetést, hogy felnőtté válva a spanyol válogatottat választotta a tulipános helyett.
Milyen a sors: hát nem a hollandok ellen debütált 2025 márciusában? A Feyenoord stadionjában rendezett Nemzetek Ligája-mérkőzésen elég ellenséges hangulatban kellett megmutatnia tudását, sikerült neki.
Az sem segítette persze a helyzetét, hogy kevéssel az összecsapás előtt azt nyilatkozta a The Athleticben, Spanyolország az otthona, spanyolnak érzi magát, és akkor is a spanyol tizenegyet választaná, ha 20 évig hiába kellene várnia a válogatott meghívóra.
Mindig is makacs elszántsággal tette a dolgát, és azzal a szent meggyőződéssel, hogy egy nap profi futballistává válik. Ezért aztán már igen fiatalon odafigyelt az étkezésére, a pihenésre, saját speciális párnáját minden edzőtáborba és tornára vitte magával. Ez az eltökéltség kellett ahhoz is, hogy a kényelmesebbnek gondolt málagai futball helyett 16 éves korában elfogadja a Juventus ajánlatát, és elmerüljön a torinói ismeretlenben.
„A Juvénak igent mondani azért nem egy fájdalmas tett”, mondhatjuk erre, és valóban nehéz lehet az olasz rekordbajnok hívásának ellenállni. Huijsenre azonban Spanyolországban is fényes karrier várt volna, ő mégis a nagyobb kihívást választotta. A Juventusból rövid római kölcsön után 2024 nyarán 15 millió euróért az AFC Bournemouth játékosa lett, de a Premier League rendkívül nívós darálójában is megállta a helyét. 19 évesen. De ha már a Roma. A féléves fővárosi vendégjáték azért is lényeges epizódja Huijsen karrierjének, mert az akkori római sportigazgató, Tiago Pinto 2024 nyarán a Bournemouth ajánlatát elfogadva az angol tengerparti városba költözött, és már-már küldetésének gondolta Huijsent megszerezni. Sikerült neki.
Két év alatt három topligát is megismert
A fiatal védő meg ahogy elkezdett rendszeresen játszani, mindjárt kitűnt: elsősorban remek fejjátékával, hogy milyen magabiztosan képes előretörni a labdával, a kiváló passzjátékával, ami annak is köszönhető, hogy édesapja gyerekkorától különös figyelmet szentelt arra, hogy a bal lábát is fejlessze; ma már egyértelműen kétlábas játékosnak nevezhető, akinek tényleg príma a passzkészsége. Rendre keresi is a lehetőségét a sorokat átszelő átadásnak, amivel ígéretes helyzetbe hozhatja csapatát.
A fizikai csatáktól, a párharcoktól sem ijed meg, a levegőben úr, ezért aztán a modern középső védő tökéletes megtestesítője – ezt látta meg benne a Real Madrid is, ezért igazolta le közel 60 millió eurórért. Meg kellett fizetnie a kivásárlási árát, minthogy elsősorban a Liverpool, de a Chelsea, a Newcastle United, az Arsenal és a Tottenham Hotspur is felsorakozott a kérők közt. Nem csoda. Egyetlen angliai idényében a védők közül ő tisztázott a második legtöbbször, a harmadik legtöbb labdát szerezte, negyedik lett a fejjel való tisztázásokban, a negyedik legtöbb sikeres hosszú átadással jelentkezett.
A szezon végén azonban döntenie kellett, a Real bűvkörének, no meg a spanyolországi hazatérés lehetőségének pedig nem tudott ellenállni.
Jól indította madridi karrierjét, az első három fordulóban mindvégig a gyepen lehetett, magabiztosan futballozott a meccseit megnyerő fővárosi egyletben, hanem a Real Sociedad ellen kiállították, és azt követően a gyakori izomsérülései mellett a tőle szokatlan hibák is elkezdték jellemezni futballját.
Meglehet, a Real Madrid egyre bizonytalanabbá váló alapjátéka is rosszul hatott rá, ahogy az is, hogy a védelmet sújtó páratlan sérüléshullám miatt nem tudott állandó párra lelni. Pedig az Éder Militao–Huijsen kettős igazán erősnek tűnne, csak hát a brazil bekknél pechesebb labdarúgót nem nagyon hord a hátán a föld.
Huijsen az újév első két mérkőzését, a Betis elleni bajnokit, valamint az Atléticóval szembeni Szuperkupa-elődöntőt kihagyta, az FC Barcelona elleni fináléra Xabi Alonso azonban a kezdőcsapatba vezényelte. És ha a Real második egyenlítéséhez elengedhetetlennek is bizonyult bólintása, a katalán örömünnepet nem tudta megakadályozni. De ha ez vigasztalja: nehezen tudjuk elképzelni, hogy a jövőben ne legyen neki is számos hasonló diadalban része.
Borítókép: Antonio Villalba/Real Madrid via Getty Images
Szerző
