Debreczeni-Klivinyi Kinga még most is hasznos lehet a magyar válogatott számára

A magyar női kézilabda-válogatott a 2000-es évek elején a világ élmezőnyébe tartozott, a mieink olimpiai és világbajnoki döntőt is játszottak, a következő évtized elején azonban ez a pozíció veszélybe került, sőt, a 2011-es vb-re ki sem jutott a Mátéfi Eszter vezette csapat.

Ezen a ponton pedig muszáj megosztanom személyes élményeimet, ugyanis én pont ebben az átmeneti időszakban szerettem meg a sportágat. Bennem is élénken él, hogy bár már mindenki érezte, a sikerek inkább a múlthoz tartoznak, senki nem akarta elengedni az érmes reményeket. A 2012-es Eb-n még össze is jött egy bronz, sőt az azt követő világbajnokságon is egy drámai negyeddöntő (a későbbi győztes Brazília 33-31-re nyert hosszabbítás után) jelentette a végállomást az örök beugró Hajdu János által irányított nemzeti csapat számára. Azóta viszont a női szakág még csak a közelében sem járt egy ekkora sikernek.

Mindebből annyi a lényeges Klivinyi Kinga karrierje szempontjából, hogy mikor egy sportág ilyen helyzetben van, a szokásosnál is nagyobb erővel kutatja a tehetségeket. A fiatal átlövőt azonban olyan nagyon nem kellett kutatni, hiszen már az utánpótlástornákon is feltűnő volt a gólerős játéka, a 2009-es U17-es Eb-n például 55 találattal végzett a góllövőlista második helyén. Klivinyi korosztályában (mely egyébként 2012-ben junior világbajnoki bronzérmet szerzett) olyan játékosok szerepeltek egyébként, mint Tóth Eszter, Hornyák Dóra, a válogatott jelenlegi csapatkapitánya, Planéta Szimonetta és Schatzl Nadine, akik az utolsó keretszűkítésnél maradtak csak ki, illetve a nemzeti csapatban korábban többször szerepelt Kopecz Barbara, Such Nelli, Szekerczés Luca és Gávai Szonja.

A sikeres utánpótlásévek következtében Klivinyi rögtön Vácra került. A Pest megyei együttes az idő tájt az egyik legjobb hazai műhelynek számított, a bajnokságban és a Magyar Kupában is bronzérmet nyert. És ebben az időszakban következett az első válogatottság is az ígéretes fiatal játékos számára, Karl Erik Böhn a 2012-es Eb-n szavazott bizalmat Klivinyinek.

Ezt az Eb-t minden bizonnyal egyetlen szurkoló sem feledi, a magyar kézilabdázás utolsó felnőtt világversenyen szerzett érme kötődik a szerbiai kontinensviadalhoz. Pedig a csapat egy Horvátország elleni meglepő vereséggel rajtolt, majd Németország ellen is borzasztóan kezdett a második csoportmeccsen, mégis eljutott egészen a harmadik helyig, úgy, hogy a legjobb négyig vezető úton három mérkőzést nyert meg csupán a hatból. Kinga számára a Montenegró elleni meccs volt a legemlékezetesebb, hiszen egymás után szerzett négy góljával (Bódi Bernadett-tel holtversenyben) a második legeredményesebb játékos lett a 28-26-ra elveszített találkozón.

Érden igazi húzóember volt Klivinyi (Forrás: Sport365.hu)

Hamarosan Klivinyi klubkarrierjében is váltás következett, Vácról Érdre szerződött, ahhoz a klubhoz, amely hosszú ideig a magyar női kézilabda harmadik legerősebb csapatának számított, folyamatosan szállította a bajnoki bronzérmeket, a kupában pedig kétszer a döntőig is eljutott, de egyik alkalommal sem tudta felülmúlni a jóval esélyesebb Győri Audi ETO-t. A 2018-as finálé azonban emlékezetes maradt, ugyanis az Érd nagyon sokáig jól tartotta magát, még az 54. percben is döntetlen volt az állás, Ambros Martín utolsó időkérése után viszont már csak győri találat született. Ettől függetlenül ez volt az a döntő, amikor reális esély volt arra, hogy megtörik a Győr és a Ferencváros 2005 óta tartó egyeduralma a kupagyőzelmek tekintetében.

Ennek az érdi projektnek a megítélése sosem volt egységes: míg a hazai bajnokságban Szabó Edina együttese folyamatosan hozta a két nagy mögött elérhető maximumot, nemzetközi porondon egyetlen alkalommal (a 2014–2015-ös szezonban, amikor az EHF-kupa elődöntőjéig menetelt) ért el nagy eredményt a csapat, pedig több olyan idény is volt, amikor a játékoskeret erre alkalmas lett volna.

Épp ezért fogalmazódhatott meg sokakban, hogy Klivinyinek talán ideje lenne feljebb lépnie. Ez praktikusan a Ferencvárost jelentette, 2018 őszét pedig egy komolyabb sérülés után már a zöld-fehér együttesnél kezdte a magyar válogatott átlövő, azonban Elek Gábor csapatánál számára sosem termett igazán babér, így idővel kiegészítő emberré vált, játékát pedig később is hátráltatták az egészségügyi problémák, többek között egy vállsérülés is.

„Kinga az elmúlt időszakban nagyon keményen dolgozott azért, hogy a gyermekvállalás és egy komoly vállsérülése után újra a pályán lehessen. Kockázatot is rejt magában az igazolás mind a klub, mind a játékos oldaláról, de jelen pillanatban egy olyan helyzetben vagyunk, amelyben mindkét fél profitálhat a közös folytatásból”

– összegzett ekkor Fodor János, a siófoki egyesület elnöke.

Siófokon találta meg a számításait (Forrás: Siófok KC)

Uros Bregar vezetőedző (bár egyébként Debreczeni-Klivinyi még Danyi Gábor siófoki regnálása alatt érkezett) azonban nagyon jól érzett rá arra, hogy miként lehet beilleszteni az új játékost a rendszerébe. Vállsérülés után gyakran beszélnek arról a kézilabdázók, hogy az érzett fájdalmon túl az is probléma, hogy vissza kell nyerni a lövésekkel kapcsolatos önbizalmat. Kingánál ez a folyamat nem ment zökkenőmentesen, épp azért volt remek ötlet Bregar részéről, hogy elkezdte irányítóként szerepeltetni a korábban inkább balátlövőként ismert játékost (persze a mai kézilabdában már közel sem különülnek el ennyire a posztok, illetve azért időszakosan Debreczeni-Klivinyit is láttuk korábban középen), hiszen bár a lövőereje közel sem a régi már, a játékintelligenciája és a szervezőképessége nem csökkent. Ezt maga a játékos is belátta egy nemrégiben készült interjúban.

„Sajnos a régi lövőtechnikám már nincs meg, változtatnom kellett a vállam miatt. Már nem nyújtom ki annyira a karomat, és nem viszem annyira hátra, mint korábban, ezzel csökkentve a váll mozgástartományát. Folyamatosan dolgozom azon, hogy erősebbet tudjak lőni, de sokkal jobb már nem lesz, és a mostani állapotnak is örülök. Uros Bregaron azt láttam, rendkívül bízik bennem, ha egyet-kettőt hibázom, akkor sem kell leülnöm a kispadra. Meccsről meccsre felszabadultabb lettem, és azt éreztem, van itt még a régiből. Egyébként taktikailag kiváló edző, a balkáni, keményebb stílust képviseli, de nekem ezzel nincs bajom.”

Mindennek nyomát láthattuk az elmúlt időszakban Siófokon, és ezen a ponton kell visszatérnünk a korábban félbehagyott válogatott-szálhoz, mert bár a kezdetben remélt pályaívet Debreczeni-Klivinyi nem tudta befutni, idén öt év után tart vissza világversenyen a nemzeti csapatba, és bár az első meccseken nem kapott sok lehetőséget, a Dánia elleni találkozón kifejezetten jól készített elő társai számára, és bár az egyik döntő ziccerhiba hozzá kötődött, játéka nagyon biztatónak tűnt.

Ne feledjük, a remek játékos idén ünnepelte a 30. születésnapját, így, ha nem is húzóemberként, de fontos kiegészítő játékosként akár még évekig segítheti a válogatottat.

Kiemelt kép: CBD Champions