Dejan Sztankovics az Európa-konferencialigában is magabiztos győzelemmel mutatkozott be a Ferencváros élén
Döcögős kezdés után sima győzelmet aratott a Ferencvárosi TC a szerb FK Csukaricski ellen. De ki volt a mérkőzés legjobbja, és milyen új játékelemek voltak megfigyelhetők a Fradi támadásaiban? Elemzésünkből kiderül.
Az Európa-konferencialigában az első csoportmérkőzésen az Üllői úton látta vendégül a Ferencváros a szerb bajnokság tavalyi kiírásának bronzérmesét, az FK Csukaricskit. Az új vezetőedzőnek, Dejan Sztankovicsnak rögtön egy nagy tétre menő összecsapáson kellett bizonyítania, hogy képes folytatni a Fradi hatmeccses győzelmi szériáját.
A Ferencváros a találkozó első percétől kezdve magához ragadta a kezdeményezést, folyamatosan birtokolta a labdát, és próbált helyzeteket kialakítani, de a mérkőzés meglehetősen töredezett volt, így csak szabadrúgásokat és szögleteket követően alakult ki veszély a szerbek kapuja előtt. De Sztankovics és a Fradi szándéka így is egyértelműen kirajzolódott. Ugyanakkor a 26. percben Djordje Ivanonvics révén a Csukaricski szerzett vezetést, lényegében úgy, hogy addig szinte át sem lépte a felezővonalat. De a Ferencváros nem esett kétségbe, továbbra is a meccstervet követve játszott.
A rendre közepes blokkban vagy annál mélyebben védekező Csukaricski ellen rengeteg védelem mögé beívelt labdával kísérleteztek a hazaiak. A jobb oldalon a szélességet Owusu Kwabena tartotta, aki a válogatott szünetben megsérülő Adama Traorét helyettesítette, míg a bal oldalon Cristian Ramírez és Marquinhos felváltva helyezkedtek a vonal mellett.
A 12. percben is hasonló jelenetsornak lehettünk szemtanúi. Ezúttal Ibrahim Cissé kereste Owusut egy hosszú átadással, amely végül pontatlan lett, de remekül modellezi a Csukaricski védelmének feltörésére irányuló fő módszerét a Fradinak.
A 30. percben ismételten a Csukaricski védelme mögé sikerült kerülnie Owusunak. Ezúttal nem egy ívelésnek, hanem Kristoffer Zachariassen ütempasszának köszönhetően tudta a szélről megkerülni a védőt. Ezúttal ráadásul az átadás is pontos volt, így veszélyes lövéssel zárult az akció, amelyet egy szöglet követett.
Habár a ghánai szélsőt több alkalommal is meg kellett regulázni Sztankovicsnak, hol amiatt, hogy túlságosan a pálya belső területei felé mozgott, hol nem lépett vissza segíteni az építkezést, így is kijelenthető, hogy góljával, kiharcolt tizenegyesével, Alekszandar Pesicsnek adott forintos átadásával és a fenti szituációban végrehajtott befejezésének köszönhetően ő volt a meccs embere. Sebességével és robbanékonyságával folyamatosan sakkban tudta tartani őrzőjét, emiatt kifizetődő volt Traorét vele pótolni.
Bár Sztankovics még három hete sem ül a IX. kerületi klub kispadján, máris felfedezhető néhány új kezdeményezés a csapat játékában. A leglátványosabb talán az, ahogyan Marquinhost használja. A brazil szélső kifejezetten sokszor léphetett vissza, be tudott szállni a játékba, nem kellett állandóan az oldalvonal mellett helyezkednie, így több lehetősége volt a kapuhoz közelebb kombinálni, ezért többször alakultak ki veszélyes helyzetek. De a támadásépítésekhez is jobban hozzá tudott járulni. Ez utóbbi Zachariassenre is igaz, akinek szintén megváltozott a szerepköre. Kevesebbszer kellett területbe indulnia, viszont sokszor kellett a vonalak között felvennie a labdát. Owusu helyzeténél is a pálya centrumában tudott felvenni egy átadást, de az 58. percben is a jobb oldali félterületben találta meg Mmaee, távol a védők szorításától, így kapura fordulhatott, és egészen a vendég tizenhatos magasságáig cipelhette a labdát.
Természetesen messzemenő következtetéseket még nem érdemes levonni arról, hogy Marquinhosnak és Zachariassennek milyen feladatkört szán az új tréner, de az Ekl-meccsen élesen kirajzolódott, hogy a Máté Csaba és Sztanyiszlav Csercseszov taktikai elképzelésétől eltér. Varga Barnabás felé is kevesebb labda érkezett, nem középre, hanem a szélre pozícionálták a hosszú indításokat, így a Máté Csaba vezetőedzősége alatt különösen jól funkcionáló Varga-Zachariassen páros kapcsolat is halványabb volt.
Szerhij Rebrov távozása óta két szituációban szenvedett borzasztóan a Ferencváros: amikor magasan és szervezetten letámadták, vagy amikor a saját tizenhatosára beásta magát az ellenfél (KÍ Klaksvik, Mezőkövesd, KTE), és onnan próbált meg kontrázni. Ehhez képest a belgrádi csapat nem helyezett nyomást a labdára. Mmaee-ék kényelmesen keresgélhették a réseket, egyedül a nigériai center, Sunday Adetunji próbált meg néha zavart kelteni. Emellett rendszeresen volt 20-30 méter a kapus és a védelem között, amit a Ferencváros már Máté Csaba és Sztanyiszlav Csercseszov idején is képes volt kihasználni.
A Csukaricski védelme 25 méterre helyezkedik a saját kapujától, miközben a labdára semmiféle nyomást nem helyez. A védekezésük intenzitásának hiányát jól ábrázolja az is, hogy 18.8-as PPDA mutatóval zárták a találkozót, ami kirívóan magas szám (Több mint 18 passzt engedélyeztek a Fradinak átlagosan, mire labdába értek).A szerb bronzérmes taktikailag és játékosminőségben is jelentősen elmaradt a magyar aranyérmestől, ezért a belgrádi mérkőzésen is reális elvárásként fogalmazódhat meg a három pont begyűjtése.
Kiemelt fotó: fradi.hu
Szerző
