Demens betegek ápolója lett a korábbi Real Madrid-szélső

Royston Drenthe nevére sokan azért emlékeznek, mert a 2000-es évek egyik legmeglepőbb igazolása volt a Real Madridnál. A 2007-es U21-es Eb-n hívta fel magára a figyelmet, ahol balszélsőként nem csak tagja volt az aranyérmet nyert holland válogatottnak, de olyannyira a legjobbja volt, hogy a torna játékosának is megválasztották. Addigra már jobbára állandósította helyét a Feyenoord első csapatában, ám mégis meglepetésnek hatott, hogy az akkoriban Bernd Schuster által irányított madridi sztárcsapat hívta. Természetesen nem tudott nemet mondani a megkeresésre és Spanyolországba szerződött.

A tehetségét senki sem vitatta, ám mégis sokan kételkedtek abban, hogy vajon elég jó lesz-e a Realnak? Szinte kizárólag balhátvédként számoltak vele, amikor egyáltalán pályára került, ezért a pozícióért azonban a később klublegendává váló Marcelóval kellett megküzdenie. A debütálása ezzel együtt remekül sikerült: a Sevilla FC elleni Szuperkupa-mérkőzésen egy káprázatos távoli bombagóllal vétette észre magát, ám a szezon során mégsem kapott annyi lehetőséget, mint amennyit remélt. Egy ízben dühösen elhagyta az edzőpályát például, amikor kiderült, hogy nem nevezik a meccskeretbe a Valencia ellen, ezt pedig nem nézték jó szemmel sem a szakmai stáb tagjai, sem a klub vezetői.

Első madridi éveiben nem csak a pályán, de az utakon is adódtak problémái: egy ízben összetört egy rendőrautót, miután belehajtott és csak az mentette meg a súlyos büntetéstől, hogy a kapitányságon rajongtak a Real Madridért, így szabadon engedték. Egy másik alkalommal pedig hat (!) piros lámpát figyelmen kívül hagyva száguldozott a városban, állítása szerint, csak azért, hogy egy nagyon beteg barátját kórházba vigye, de ennek a sztorinak a valóságalapja igencsak megkérdőjelezhető.

Drenthe (balra) Karim Benzema és Cristiano Ronaldo társaként is játszhatott Madridban (Fotó: Getty Images)

Öt évet töltött a habfehérek kötelékében, ami leginkább azért meglepő, mert olykor még a saját szurkolói is kifütyülték, ezalatt 46 bajnoki mérkőzés adatott meg neki, két szezonra pedig kölcsönadták. Először a szintén spanyol Hércules Alicanténak, majd a Premier League-ben szereplő angol Evertonnak.

2012 tavaszán főleg azzal került az érdeklődés középpontjába, hogy egy interjúban Lionel Messit rasszistának nevezte, aki állítása szerint őt többször is lenégerezte az egymás elleni mérkőzéseik során.

2012 nyarán lejárt a szerződése Madridban, szabadon igazolható játékosként azonban sokáig nem kelt el a piacon, nagy meglepetésre az év decemberében Oroszországban bukkant fel, ahol az Alanyija Vlagyikavkaz játékosa lett. A végül hatmérkőzéses keleti kaland során egy ízben mesterhármast ért el a kiesés elleni harcban vetélytársnak számító Mordovia Szaranszk 3-1-es legyőzésekor, de nagyjából ezzel véget is ér azon dolgok felsorolása, amit a csapatért tett.

Ezután néhány évig még angol klubokban kereste a helyét (Reading FC, Sheffield Wednesday) majd felbukkant Törökországban (Erciyesspor) és ami ennél is meglepőbb, az Egyesült Arab Emírségekben (Baniyas).

2016-ban távozott az arab világból, majd nem sokkal később bejelentette visszavonulását. Ekkor még csak 29 éves volt. Figyelme ettől kezdve a színészi és az előadói pályára koncentrálódott, a rapszcénában kereste az érvényesülés lehetőségét.

Ekkoriban tett egy emlékezetes nyilatkozatot arról, hogy kiábrándult a labdarúgásból, mert rengeteg hamis ember vette őt körül ebben a közegben. Rosszul megkötött szerződések, ki nem fizetett járandóságok övezték az útját, ezért a menedzsereitől is megszabadult. Bár azt maga is elismerte, hogy összességében nincs oka panaszra, mert a Real Madridhoz tartozhatott évekig, ami csak keveseknek adatik meg.

Némi meglepetésre rövid próbajátékot követően 2018-ban visszatért a futballpályára szülővárosa másodosztályú csapatában, a Sparta Rotterdamban. Az együttesnek a 2018–2019-es idényben sikerült kiharcolni a feljutást, ehhez Drenthe alapemberként járult hozzá, hiszen 32 mérkőzésen szerepelt, mégsem tartott a csapattal az Eredivisie-be, mert nem tudtak megegyezni a klubbal a szerződése meghosszabbításának feltételeiről.

Egy Hollandiában nagyon népszerű tévésorozatban (az időközben az RTL+ kínálatában is elérhető), a Mocro Maffiában kapott szerepet, amely az amszterdami kokainterjesztőkről szólt, ám nem valós eseményeken alapult. Ezzel párhuzamosan építgette rapperkarrierjét, de az sem ment jobban, mint a futball, így hamar közel került ahhoz, hogy anyagilag lenullázza magát. 2021-ben a spanyol negyedosztályban szereplő, ám nagyot álmodó Racing Murcia játékosa lett. Ez volt az a klub, amely többek között az angol Joleon Lescott és a kameruni Samuel Eto’o leigazolásával is kacérkodott. A holland ráadásul jelentős súlyfelesleggel érkezett meg a spanyol csapathoz, hogy nem sokkal később a városi rivális Real Murciához álljon tovább.

Drenthe igencsak kikerekedett, mielőtt csatlakozott a Racing Murciához (Fotó: Marca)

Nemrégiben az egyik legolvasottabb holland portál, a NOS készített vele anyagot és a sokszor elveszettnek tűnő, egykori tehetségről úgy tűnik, végre a helyén van. Egy Rotterdam környéki kórházban demens betegeket ápol.

„A családomban többen is az egészségügyben dolgoztak és dolgoznak. Édesanyám és Helen nénikém is ápolónő, így feltettem a kérdést magamnak, mi lenne, ha én is kipróbálnám magam ezen a területen?” – fogalmazott a korábbi Real-játékos.

Úgy érzi, hosszú idő után végre talált valamit, amit ismét szenvedélyesen szeret csinálni. Miután megjárt mélységeket, nagy szüksége volt arra, hogy olyan dologgal foglalkozzon, amiben örömét leli és mások javára válik.

„Mivel most a világnak egy teljesen más oldalát látom, rengeteget tanulok és ezáltal jobb emberré válok, hasznosabb tagja vagyok a társadalomnak.

Korábban futballistaként hozzászoktam a csillogáshoz, ami időnként el is vakított, ugyanakkor sokat stresszeltem, mert nagy volt rajtam a nyomás.”

Az egyszeres válogatott Drenthe ma már demens betegeket ápol (Fotó: nos.nl)

Drenthe láthatóan jobb fizikai állapotban van, mint volt Murciában és összességében is egy kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, aki összhangban van önmagával és a környezetével. Az év eleje óta ismét a Kozakken Boyshoz edzéseit látogatja, és bár betöltötte a 36. életévét, szeretne még egy évig játszani, mielőtt végleg szögre akasztaná a stoplist.

Kiemelt kép: Pro Shots