Dílerkedés helyett Mezőkövesd, klasszis helyett NB I-es középszer – októberi interjúink

Bolla Bendegúz

Bollával első főtáblás Európa-liga-mérkőzése után beszélgettünk, szót ejtettünk új csapata, a Servette FC játékrendszeréről, a feladatáról jobbhátvédként, és előrelépésnek tekinti-e, hogy maradt a svájci bajnokságban.

Mesélt a Wolverhampton Wanderers vezetőivel zajló egyeztetéséről, régi csapattársáról, Szoboszlai Dominikról, és arról az egészen pozitív munkáról, ami nevelőklubjában, a fehérvári Főnix Goldban zajlik.

„Amikor én ott játszottam, voltunk hárman-négyen, akik a topszintet képviseltük, most négyszer-ötször ennyi kiemelkedő tehetségű kisgyerek van a Főnixnél. Hála istennek sokuknak van lehetősége kikerülni külföldi akadémiákra, és eltölteni ott egy kis időt, esetleg oda is igazolni. Manchester City, Torino, ilyen szintű csapatokhoz kerülnek ki a fiatalok. Nagy szó, hogy ilyen kis klubtól ekkora egyesületekhez el lehet jutni”

– taglalta az interjúban.

Tóth László

A Mezőkövesd szakmai igazgatója ritkán szólal meg a médiában, de ilyenkor nem rejti véka alá a véleményét. Állítja, csapatát a kiesés ellen küzdő riválisoknál jobban megedzette, hogy folyamatosan a tabella hátsó felében tanyázva kell a bajnokság végén megkapaszkodni.

Kuttor Attiláról így fogalmazott:

„Az érzelmi intelligenciája és a családi háttere is megvan ahhoz, hogy sikeresen irányítson egy csapatot, és van még valami: óriási tapasztalatot gyűjtött a játékoskarrierjéből, a mezőnyjátékosok közül ő lépett pályára a legtöbb meccsen az NB I-ben, amit kevésbé szoktak az ő esetében kiemelni, pedig szerintem roppant lényeges.”

Kitért rá, hogy a nagy akadémiák egyszerűen „lekaszálják” a mezőkövesdi utánpótlást, a külföldi trénerekről, a magyar edzők lehetőségeiről, érdekvédelméről pedig markáns véleményt mondott:

„Mondtam korábban, hatodrangú külföldi edzők dolgoznak a magyar futballban, azóta volt huszadrangú is. Ez persze nekünk jó, ezért is tudtunk ennyi éven át bennmaradni…De közben a magyar edzői kart tönkretették. A másodosztályban, ahol csak magyar játékosok vannak, hogy irányíthatnak külföldi trénerek? Kint védik a sajátjaikat, nálunk ez hiányzik.”

Bátorfy Attila

Az 1920-as években a Nemzeti Sportnál olyan adatvizualizációs megoldásokat alkalmaztak, amellyel az ismeretlenség homályába rejtőző magyar „grafikusok” megelőzték a korukat. Meccsgráfok, mozgáselemzések lepték el a sportnapilapot, amelyeket évekkel később külföldi sportlapok is ellestek.

Bátorfy Attilával, az egyedi adatvizualizációs munkájáról ismert Atlo Team vezetőjével beszélgettünk a sportos adatgrafikai múltról, jelenről, jövőről, és persze a Nemzeti Sportban lezajlott adatforradalomról is.

Aczél Zoltán

Tavaly májusban készítettünk interjút Aczél Zoltánnal, aki akkor még a harmadosztályú Kozármislenyt vezette. A csapat feljutott, és az NB II-ben október közepén a dobogón állt, így újra beszélgettünk az edzővel.

Aczél ragaszkodik hozzá, hogy továbbra is a támadófutball jellemezze a csapatát, hiába szerepelnek egy osztállyal feljebb. Mesélt a magas presszingről, a benne munkáló bizonyítási vágyról, örökké elégedetlen mivoltáról és játékosai ambíciójáról is.

„A fiatalszabály pozitív kezdeményezés, de kivívta a jogot a 2004-es születésű, hogy játsszon, vagy csak jár neki? Egynek játszania kell, de bárcsak lenne négy, aki beköveteli magát a kezdőbe. Ehhez azonban le kéne tépnie a mezt a korosabbról. Sokan azt hiszik, az akadémiát elhagyva kész játékosok, pedig dehogy. Látom és hallom, hogy nagyobb alázatra lenne szükség, szerencsére vannak kivételek.”

Révész Attila

A Kisvárda sportigazgatója a klub gyenge szereplése miatt úgy érzi, újra pozíciót kell váltania, és jobban bele kell folynia a csapat szakmai ügyeibe. A fiatalszabály szerinte versenyegyenlőséget szül, nehezen oldja meg ezt a Kisvárda, Révész nem kertelt:

 „A magyar fiatalok elsősorban fizikálisan nincsenek felkészülve az NB I-es futballra, ennek a hatását pedig a teljes keret megérzi.”

Majd így folytatja:

„Ha az ETO feljut, amelyik láthatóan nem él a fiatalszabály adta lehetőséggel, azt látjuk majd, hogy lesz hat csapat az élvonalban, amelyik pénzügyileg erős, és az a hat lesz elöl, a másik hat meg küzdhet a bennmaradásért. És ez nagyon nagy kárt okoz, amit nehéz lesz helyrerakni. De ha eleve az a cél, hogy a kisebb költségvetésű klubokat kiszorítsuk az NB I-ből, akkor rendben van, csak szóljanak nekünk róla.”

A sportigazgató beszélt ezen felül a rossz kiválasztásról, a Hertha BSC-nél töltött tanulmányútról és a nemrég kinevezett Mátyus Jánosról is.

Interjúcsokor Kis Jánosról

Súlyos betegség után, 65 éves korában elhunyt Kis János, a magyar futsal egyik meghatározó alakja. Edzőként ötszörös magyar bajnok, háromszoros kupa- és kétszeres Szuperkupa-győztes, ülhetett kispadon a futsal Bajnokok Ligájában. Edzőként irányította a Gödöllőt, a Vasast és a Ferencvárost. Könyveket írt, szakmai előadásokat tartott, tanított, segített ott, ahol igényt tartottak rá. Feladatának tekintette, hogy a futsalt – és ezzel együtt a magyar labdarúgást – minél magasabb szintre emelje.

Négy hozzá szakmailag és emberileg közel álló szakember, Tóth Keve, Ferenczi Attila, Polonkai Attila és Laczkó Zsolt segítségével emlékeztünk meg Kisről. Elhangzik, hogy olyan összefüggéseket látott meg a játékban, amelyeket nagyon kevesen Magyarországon, illetve, hogy ő volt a hazai futsal lelkiismerete. Ő kezdte a magyar futsalban az egyéni és csapatszintű videóelemzést, Ferenczi borúlátóan így fogalmazott a haláláról:

„Kis Jánost a magyar futballközeg betegítette meg és ölte meg.”

Cristian Ramírez

Idén tért vissza az FTC-be az orosz FK Krasznodarból a korábbi Fradi-kedvenc, Cristian Ramírez. A futballista a Büntetőnek kifejtette, gyerekkora óta Európában akart élni, ami érthető, szülei napi öt-hat dollárért dolgoztak, ő pedig veszélyes környéken nőtt fel. Ma biztos benne, hogy a futballkarrier után Magyarországon akar letelepedni.

Mesélt arról az időszakról, amikor Jürgen Klopp irányításával készülhetett, illetve amikor a Tottenham Hotspurnél Gareth Bale-lel és Luka Modriccsal edzett. Megosztotta gondolatait a jelenkor klasszis ecuadori játékosairól, de a válogatottság lemondásáról nem szeretett volna beszélni.

Kaján Norbert

A Soroksár jobbhátvédje, a 19 éves Kaján Norbert szállítja az MLSZ produktivitási listáján a legtöbb pontot a Ferencvárosnak. Kérdeztük őt futsalos múltjáról, motivációjáról. Érdekes tapasztalattal szolgált a fiataloknak arról, hogyan érdemes viselkedni a pálya szélén, illetve edzésen:

„Nagyon makacs voltam, azt gondoltam, mindent jobban tudok, akár az edzőmnél is, megkérdőjeleztem a döntéseit, a magam elképzeléseit követve próbáltam futballozni. De sokat beszélgettem a vezetőedzővel, és beláttam, ez a hozzáállás sehova sem vezet. Úgyhogy, ha valamit tanácsolhatok a korombelieknek vagy a még fiatalabbaknak, az az, hogy ne legyenek okostónik. Az edző nagyon jól tudja, mit miért tesz, sokkal jobban tudja nálunk. Azután, hogy ezt felismertem, megnyílt az út a kezdőcsapat felé.”

A fiatal játékossal beszélgettünk testvéréről, Zsanettről is, aki előbb az amerikai bajnokságban futballozott, jelenleg pedig a Fiorentinában játszik.

Juhász István

A Magyar Kézilabda Szövetség szakmai igazgatója meglepően őszinte interjút adott nekünk a hazai utánpótlásban tapasztalt problémákról és eredményekről. Beszámolt az elmúlt hét évet felölelő, összes magyar profi klubot érintő vizsgálatról, melyből kiderült, hogy a klubokban és a válogatottaknál zajló tesztelés nem volt köszönőviszonyban egymással, illetve az eredmények azt mutatták, hogy nagy lemaradásban vagyunk a dánokhoz, norvégokhoz képest.

A hatékony utógondozás szerinte a szövetségen, a klubokon és a játékosokon múlik, egy ponton azonban feltette a kérdést:

„ha a klub megkap egy junior világbajnoki aranyérmes játékost, utána mi történik? Hogyan válik az addig ígéretes, tehetséges játékosból adott esetben egy középszerű NB I-es kézilabdázó?”

Juhász kitért az akadémiákra, a skandináv képzési módszerekre, és arra is, hogy a fiatalok miért utálják meg itthon hamar a kézilabdázást.

Nádudvari Péter

Rendhagyó az alkalom, hogy interjút készítettünk kollégánkkal, Nádudvari Péterrel, aki ultrafutásaival több millió forintot gyűjtött össze az agydaganattal küzdő hatéves Szabó Marci kölni gyógykezeléseire. Péter részletesen elmondta, milyen táplálkozással, edzésprogrammal készül az 50-60 kilométeres futásokra, és hogy lelkileg hogyan élte meg, hogy Debrecenből felfutott a Kékestetőre a kisfiú gyógyulása érdekében. Most itt tart:

„A vállalásaimat ugyan teljesítettem, de a gyűjtést továbbra is folytatom, hiszen Marcikának valószínűleg még sokáig kell járnia az egyetlen reményt jelentő németországi kezeléssorozatra. Az évente két alkalommal esedékes kezelési ciklusok során a kisfiú vírusterápiában részesül, amelynek lényege az, hogy olyan kórokozókat juttatnak a szervezetébe, amelyek csak a daganatos sejteket támadják meg. Szerencsére Marcika szervezete jól reagál erre a módszerre, így a gyógyulásának reménye továbbra is él.”

Tőzsér Dániel

A KRC Genk és az Ferencváros játékereje jelenleg közel azonos, a pillanatnyi forma dönthet – mondta a vele készített interjúnkban Tőzsér Dániel a Konferencia-liga csoportmérkőzése előtt. A találkozó 0–0-ra végződött.

Tőzsér négy éven keresztül játszott a belga klub kötelékében, és hozzáteszi: egyik csapatnak sem a Konferencia-ligában lenne a helye, hanem a Bajnokok Ligájában. A klubban együtt játszott Thibaut Courtois-val és Kevin De Bruynével, előbbivel máig baráti a kapcsolata, ő szervezte budapesti legénybúcsúját.

Mesélt az AC Milan athéni legyőzéséről, a Bajnokok Ligája-emlékekről, arról, hogy élete legnagyobb csalódása volt, hogy kimaradt a 2016-os Eb-re utazó keretből, és megtudhattuk azt is, hogy jelenleg egy generálkivitelezéssel foglalkozó céget vezet.

Sztefan Drazsics

A Mezőkövesd támadója Belgrád mellett nőtt fel, olyan környéken, amelyet az ellenségeinek sem kíván az ember. A vele készült interjú címének is egyik erről fogalmazott mondatát adtuk:

„Nagyjából két választásom volt: beállok drogdílernek, vagy huligán leszek.”

A csatár végül megfordult Belgiumban, edzhetett Patrick Kluivert kezei alatt, elment – ő mondja – pénzt keresni Kínába, de végül Mezőkövesden, illetve Egerben találta meg családjával a békéjét. Úgy látja a magyar futball felemelkedőben van, és ha tudta volna fiatalon, milyen körülmények között játszhat itt, előbb ide igazol. Kérdeztük a szerbiai utánpótlásnevelésről, a fizetések közti különbségről, elismerésre méltó tavalyi és idei statisztikai adatairól, és kukkeres gólöröméről.