Dinamikus a koreai táncjáték, de Ghána maradt a drámakirály

Meccsritmus – Vibrálás a tamtam ütemére

Otto Addo ezúttal valamivel nyíltabb felállásban küldte pályára a csapatát, mint legutóbb, hiszen négyvédős felállásra állt át két új, rendkívül fiatal és lendületes szélső hátvéddel, míg elöl mindkét Ayew testvérnek helyet szorított most a támadásokhoz.

Ennek ellenére a mérkőzés első pillanatától sokkal dinamikusabban játszott Dél-Korea, sokkal pontosabbak voltak az ázsiaiak a labda járatásában és sokszor be is szorították a ghánai válogatottat a kapuja elé. Elég jellemző statisztika, hogy a 18. percben már a hetedik szögletüket végezhették el a távol-keletiek, ugyanakkor a legkevesebb veszélyt sem tudták kialakítani a mezőnyfölényükből, a masszív ghánai védelem magabiztosan hatástalanította a magas és a lapos bejátszásokat egyaránt. Csak a félidő közepe táján kezdte el kissé hatékonyabban megtartani a labdát Ghána, akárcsak Portugália ellen vagy akár a legutolsó felkészülési mérkőzésükön Svájc legyőzése alkalmával, most azonban ez két egész gyors gólt is eredményezett.

Az előny hatására a ghánaiak már az első félidő végére nagyjából úgy kezdtek el kényelmeskedni, mintha csak pár perc lenne vissza a találkozóból, saját maguk elaltatásába pedig végül a szünet után bele tudott csapni az újra felélénkülő koreai tánc. Egyrészt frissített a támadósorán Paulo Bento, másrészt igyekezett még agresszívebb letámadásra fogni a csapatát. Így még a ghánai góloknál is gyorsabb ritmusban érkezett a két találat és az egyenlítés, ráadásul két olyan beadásból, ahol a testi épségüket sem féltő gólszerzők vetették be magukat önfeláldozóan a labdákért, így nyerve végre párbajt az afrikai védőkkel szemben.

Mielőtt azonban az átengedett momentum alapján a ghánaiak elhalkulására számítottunk volna, váratlanul újra a dobokra csaptak, akárcsak a portugálok ellen hátrányba kerülve. Ahogy ott, itt is egy bal oldali meglódulás hozott kissé váratlan gólt. Most viszont nem akartak ugyanabba a hibába esni, hogy ne tudják megtartani a kedvező eredményt. A leglátványosabb ifjú táncosuk által újra megkaparintott vezetés birtokában már semmi további kockázatot nem akartak vállalni, és egy igencsak mély blokkban igyekeztek minden további koreográfiát a tizenhatosukon kívül tartani. A kapujuktól alig 40 méterre már szabadon hagyott koreai performansz nem tudott a tamtamok romboló ritmusára újabb eredményes mozdulatsorokat produkálni, olykor túlságosan idegesnek bizonyultak a kapu előtt, máskor pedig a kisebb lehetőségeiket Lawrence Ati-Zigi kapus rendre jól reagálta le.

Magasles – Két generáció egy csárdában

A ghánai csapat átlagéletkora a legalacsonyabb a mezőnyben, arra azonban láthatóan ügyel Otto Addo szövetségi kapitány, hogy a fiataljai mellé rutinos játékosokkal biztosítsa, nehogy az ifjonti hév túlságosan elragadja a csapatát. Arról például a torna előtt is írtunk, hogy Mohamed Kudus lehet a ghánai futball jövőjének egyik letéteményese, és most két okos góllal is bizonyította ezt, közben azonban a visszazárásai kevésbé voltak hatékonyak Így a jobb oldalon sok gondja akadt a ghánai védelemnek, ráadásul a szintén csak 22 esztendős Tariq Lamptey is többször elvesztette a labdát egy-egy jó megmozdulása után, az egyikből gólt is kapott csapata.

Nagy szükség volt hát a védelemben Daniel Amartey és a védelembe csereként beálló tapasztaltabb játékosok, Denis Odoi, Baba Rahman és Alexander Djiku higgadtságára. A támadásoknál pedig Inaki Williams sokszor nagyon hatékonyan tartotta meg a labdát, és az Ayew testvérek rutinja is sokszor nagyon jól jött, akik közül ráadásul Jordan két veszélyes beadása eredményezte az első félidő két találatát is.

Ami jó volt – Gólok, érzelmek és dráma

Mindkét csapat tudta, hogy az első forduló haloványabb eredménye után most már pontokat kell gyűjtenie, ha jó esélyekkel akar ráfordulni az utolsó körre a csoportban. Ehhez jött még, hogy a ghánaiak megtalálták a semmiből a vezetőgóljaikat, ami még nagyobb kockázatvállalásra kényszerítette a koreaiakat.

Távolról sem játszottak tökéletes futballt a csapatok, ebből viszont olykor látványos megmozdulások vagy gólok lettek, máskor pedig kiszámíthatatlan káosz, ami csak fokozta az izgalmakat.

Ami nem volt jó – Újabb kezezés-dilemma

A ghánai első találat előtt a felszabadítani igyekvő Kim Min Jae fejese pár centis területen előbb André Ayew kobakjára, onnan Kim Moon Hwan fejére pattant, majd vissza André Ayew alkarjára és végül onnan került Mohammed Salisu elé a labda, aki azt a hálóba vágta. A találatot végül hosszú videózás után érvényesnek nyilvánították, ami nem mindenki számára volt érthető, hiszen nemrég még olyan szabály volt érvényben, mely szerint minden gólt vissza kell vonni, ahol a labda a támadó csapat valamelyik játékosának kezéhez ér. Tavaly tavasszal viszont ezt a szabályt módosították annyiban, hogy ha nem a gólszerző kezéhez ér a labda és véletlen kezezésről van szó, akkor a gól megadható. Erre láttunk most egy példát, és talán jó alkalom számunkra megtanulni ezzel egy újabb szabályrészletet. Amíg ezt is meg nem változtatják...

Kit kövessünk tovább?

Nem vennénk rá mérget, hogy bármelyik csapat továbbjut ebből a csoportból, de Ghánának erre most jobbak ez esélyeik, ráadásul nagyon régóta várt mérkőzés következik számára a csoportkör utolsó fordulójában. A 2010-es minden tragédiánál drámaibb vb-negyeddöntős vereségért igyekezhetnek ugyanis visszavágni Uruguaynak, akiknek a soraiban ráadásul még mindig ott van a labdát a 120. percben a gólvonalról kiütő Luis Suárez is. A jelenlegi ghánai csapatból csak André Ayew volt már ott abban a keretben is, bár pályára nem lépett. Az újságíróknak többször elmondta, hogy a futball nem a bosszúról szól és ez a mérkőzés is ugyanolyan lesz, mint a többi, a szurkolók alighanem másképp gondolkodnak erről és valószínűleg tudat alatt ott bujkál majd a gondolat a játékosok fejében is.

Kiemelt kép: Youssef Loulidi/Fantasista/Getty Images