Diósgyőr olimpikonja kézilabdázóból lett világklasszis öttusázó, soha nem látott tempóban

„2015. augusztus 25-én, tizenhat és fél évesen megjelent az edzésen, pedig én minden rosszat elmondtam az öttusáról. Ebben a korban már le akartam róla beszélni, hiszen az öttusa egyik számát sem űzte. Előző nap telefonon hívott, meg is kérdeztem tőle, hogy jól meggondolta-e? Harminc métert tudott futni, mert addig kézilabdázott, az úszása láttán pedig sírógörcsöt kaptam, mert kiemelt fejjel úszott mellen.”

2018 nyarán az utánpótlássport.hu munkatársaként jegyezhettem fel a fenti sorokat, amelyek Fázold Henriktől, a Swimming Pentathlon Club alapítójától, a miskolci öttusa atyjától származnak egy még nagyon rövid, de máris hihetetlen pályafutásról. Guzi Blankáéról.

Már magának a sportágnak a megszületése is meseszerű az acélvárosban, amely a labdarúgásért, a kosárlabdáért és a jégkorongért rajong. Ám a szakember az öttusát tartotta a világ legszebb sportágának, és belevágott. Nem ő volt az első próbálkozó, de neki sikerült megugrania a környékbeli lakosság ingerküszöbét. A létszámban nem versenyezhetett Csepellel vagy Székesfehérvárral, mint mondta, ott egy toborzón hatvan gyerek jelenik meg, itt viszont egynek is örülnie kellett. Ám úgy gondolta, inkább legyenek kevesen, és eddzenek magas szinten. Fokozatosan építkezett: addig elsősorban úszással foglalkozott, Miskolcon pedig úszókat kezdett kéttusára átképezni, aztán ebből lett három, négy- és öttusa.

Guzi Blanka pályafutása hasonlóan épült fel, bár néhány lépcsőt kihagyott. Egy sajátos korengedménynek köszönhetően elindulhatott a fiatalabbak között a háromtusában, ám nevelőedzője emlékei szerint még négytusában is hátulról számolták, hányadik lesz. „Masszív kézilabdás alkata” viszont alkalmasnak bizonyult átalakulásra, ami az odafigyelésnek, a személyére szabott módszereknek köszönhetően exponenciális fejlődést hozott.

Két évvel az első versenye után immár két évvel idősebbek között lett magyar bajnok az utánpótlásban, és az első komolyabb nemzetközi megméretésen, a junior Eb-n egyéniben ezüst-, csapatban aranyérmes lett. A junior-vb-n a selejtező utolsó számában a huszonötödik helyről a negyedikre felfutva lett döntős, a fináléban majdnem a top10-ben zárt, Kállai Ákos akkori női szövetségi kapitány pedig úgy döntött, mindjárt felnőtt vb-n is lehetőséget ad neki. Éppen három évvel azután, hogy – az intelmek ellenére – megjelent az első edzésen Fázold Henriknél.

Híre ment az öttusavilágban, a történetét Franciaországban is megírták, az egyik külföldi ellenfele rá is kérdezett verseny közben, ő-e az, aki nemrég még kézilabdázott. Az áttörés legfontosabb tényezője persze a hozzáállása. Első egyesületében a kisebbekre is példaképként tekintett, mígnem a „zászlóshajó” lett előttük, nevelőedzője úgy fogalmazott:  

„Talán a legszorgalmasabb versenyző, akivel találkoztam. Előtte egyszerűen nincs lehetetlen. Mindenkinek ilyen tanítványt kívánok, mint amilyen ő.”

A Kistokajról származó sokoldalú hölgy menet közben beiratkozott földtudományi szakra, de halasztással kezdte, így még gyorsabban ledolgozhatta az öttusában azt a hátrányt, amelyet hét-nyolc év kézilabdázás alatt összeszedett. Sokat segített neki, hogy vonzalmat érzett a lovagláshoz, ami megannyi riválisa rémálma, küzdött közben a medencében és a páston, a kedvence pedig a legfontosabb szám, a futás-lövészet lett. Nagy erénye, hogy a lőállásban ki tudja zárni a környezetét, és csak a feladatára tud figyelni, így világrekordot is elért a zárószámban, miközben a felnőttek között is a világ egyik legjobbja lett néhány év alatt. Előbb egyéni Eb-ezüstöt nyert, majd két világkupán győzött, Szófiában például úgy, hogy az utolsó szám előtt még csak a hetedik helyen állt. A világbajnokságok nem jöttek össze – egészen idén júniusig, amikor az aranytól is csak néhány centiméter választotta el. De boldog ezüstérmesként kijutott a párizsi olimpiára. 

Fél éve a DVTK versenyzője, új klubja honlapján, az acélváros hagyományaihoz méltóan, bemutatkozásként úgy fogalmazott:

„Jó munkásembernek tartom magamat. Nagyon szeretek dolgozni és tudom, hogy az eredményhez munka kell.”

A vb után a diósgyőrieknek elmondta:

„Úgy vágtam neki, hogy mindig csak a jelenre és az adott számra koncentrálok. (...) Hihetetlen volt felfogni, hogy én, Guzi Blanka Kistokajból kijutottam az olimpiára és megvalósítottam az álmom.”

Később, már Párizsra készülve hozzátette:

„A női kézis lányokkal mindenképp szeretnék majd találkozni. Sőt az a vágyam, hogy úgy össze tudjunk barátkozni, hogy egy kézilabdaedzésükre el is tudjak látogatni. Mikler Roland is nagy kedvencem, remélem, hogy vele is tudok majd egy képet csinálni.”

Tizenkét évvel a birkózó Deák Bárdos Mihály után lett újra olimpikonja a klubjának, egy új stratégia keretében, amelyet hétfőn a Diósgyőr stadionjában sajtótájékoztatón mutattak be. A Guzi Blankát edző csapatnak ma már Kállai Ákos a vezetője, aki Párizsra tekintve úgy fogalmazott:

„Már az olimpiai falu is egy olyan milliő, amelyet egy versenyzőnek kezelnie kell. A ranglistákon a második helyen áll. Ráadásul, aki meg tud nyerni világkupát és dobogóra tud állni a vb-n, az bármikor a közvetlen élmezőnybe tud kerülni az olimpián. Ha magára tud koncentrálni és ki tudja zárni a külvilágot, akkor nagyon jó lehetőségei vannak.”

Forrás: bvinmotion.com

„Próbálom úgy megélni, mint a gyerekkori álmomat, és megélni minden egyes pillanatot, hogy majd a későbbiekben ebből tudjak meríteni a nehezebb napjaimon – mondta a sportoló. – Másrészről, amikor a verseny része következik szeretnék úgy tekinteni rá, mint a korábbiakra. Amikor eljön a rajt, csak arra fókuszálok (…) Mindenki arról álmodozik, hogy olimpiai bajnok legyen, nekem is itt van a fejemben, és úgy megyek ki, hogy ez a célom. De nagyon sok mindennek össze kell állni ahhoz, hogy valaki öttusában érmes legyen, főleg a lovaglás miatt. Ha meg tudom élni a pillanatokat minden számban, és ki tudom hozni magamból a napi maximumot, végezzek bárhol, boldog leszek. A célom az is, hogy ne csak a mosolygós Blanka menjen ki Párizsba, hanem a mosolygós is jöjjön vissza.”

Kiemelt kép: bvinmotion.com