Diploma és labdarúgás kéz a kézben – bemutatjuk az ír UCD-t

A klub, amelyről cikkünk szól, az 1895-ös megalapításakor még Catholic University Medical School néven szerepelt – többnyire más iskolák elleni összecsapásokon. Alapítói, illetve tagjai voltak több ligának is, azonban csak 1908-ban vették fel a ma is használt nevet, akkor lettek University College Dublin AFC, amikor az új egyetem annektálta az orvostudományi kart is. Egészen az 1970-es évekig elkerülték a profi bajnokságokat, megmaradtak az egyetem labdarúgó-csapataként. Akkor aztán mégis elfogadták az ír szövetség felajánlását és csatlakoztak az akkori másodosztályú mezőnyhöz.

Kilenc évvel később a csapat stabil hátterének köszönhetően az élvonalba jutás lehetősége is fennállt, ám ott nehéz döntést kellett meghoznia az egyetemnek. Önmagukhoz hűek akartak maradni, hogy továbbra is az itt tanuló diákok csapata lehessen a UCD, viszont ahhoz, hogy első osztályú szintre léphessenek, a játékosoknak valamiféle honoráriumot mégiscsak kellett volna nyújtani, hogy más klubok akadémiájáról is el tudjanak csábítani tehetségeket.

Ekkor született meg a nagy ötlet, miszerint egy, az észak-amerikai modellen alapuló ösztöndíjrendszert hoznak létre, így összekapcsolva a profi labdarúgást a diploma megszerzésével.

A kezdeményezést több dublini cég és tehetős család is támogatta, ahol a befolyásos szülők ily módon a gyereküket egyszerre tudták a sport és a tanulás útján elindítani. A terv gyorsan működőképessé vált a finanszírozó közösségnek köszönhetően, ami 1983-ban változást is hozott. A korábban amatőr klub félprofivá vált, és a főiskolán kívüli játékosok is képviselhették az első csapatot. Őket az anyagi helyzet megerősödésének köszönhetően tudták szerződtetni és fizetni, és így jelentősebb eredményeket érhetett el az együttes. Ez a működési elv az alapja a mai napig a klub működésének, bár a gyakorlatban a legtöbb játékos vagy jelenlegi, vagy korábbi diák, így mindenkinek van kapcsolata az egyetemmel. Azt azért lehet mondani, hogy a kiöregedők általában a jobb lehetőségeket keresve elhagyják az egyesületet, hiszen az élvonal gazdagabb együttesei jobb fizetést tudnak biztosítani számukra.

None

Az egyesület legnevesebb edzője, aki egyben vezérigazgatói szerepkört is betöltött a klubnál, Dr. Tony O'Neill volt. A „Doki” becenévre hallgató férfi legendás alakja az ír futballnak (a dublini futballéletről itt írtunk részletesebben), egykoron diákja, majd tanulmányait befejezve a tanára volt az egyetemnek. 1979-ben főszereplője volt az ösztöndíjrendszer kialakításának, majd ő maga lett a csapat edzője és egyben a labdarúgó-szakosztály első embere is, amikor az élvonalba került az egyesület. Az ő jóvoltából ment át a testület döntőbizottságán, hogy félprofi szintre lépve megerősítsék az UCD-t. Aztán belátta, hogy egyszerre mindent nem tud a legmagasabb szinten csinálni, így 1983-ban átadta a csapat irányítását Theo Dunne-nak. A klub legnagyobb sikere is ezt követően jött össze, amikor 1984-ben a rekordgyőztes Shamrock Rovers elleni fináléban a megismételt mérkőzést megnyerve elhódították a FAI-kupát.

A UCD lett az első európai egyetemi klub, amely bejutott a felnőtt mezőny hazai kupadöntőjébe, és meg is nyerte azt.

Ezzel eloszlatták azt a mítoszt, amit a skót válogatott labdarúgó, Alan Hansen fogalmazott meg velük kapcsolatban 11 évvel korábban, miszerint „gyerekekkel nem lehet nyerni semmit”. A Liverpoollal ugyanebben az évben BEK-et nyerő védő „véleménye” ellen mutatott az a trend is, hogy ezek után a UCD fiataljait egyre több brit csapat kezdte elvinni. A fináléban gólt szerző Joe Hanrahant, aki a kupagyőztes szezonban egyébként az év fiatal játékosa lett az  ír élvonalban, a Manchester United szerződtette. A támadó így emlékezett vissza korábbi mesterére:

„A Doki talán legmaradandóbb öröksége az az ösztöndíjrendszer, illetve azok a lehetőségek, amelyeket az UCD a fiatal játékosoknak kínál a pályafutásuk elején.”

None

A nemzetközi porondon, a Kupagyőztesek Európa-kupájában már az első körben búcsúzott az UCD, bár ez aligha volt meglepetés, hiszen az ellenfél ugyanis az az Everton volt, amely végül a trófeát is elhódította. Az írek mégsem lehettek szomorúak, mert a dublini döntetlenen kívül csak a Bayern München nem kapott ki abban a kupasorozatban a végső győztes liverpooli gárdától.

A következő évek az első- és a másodosztály közti liftezéssel teltek az UCD számára, majd az 1990-es évek közepétől két évtizeden át – egy-egy kiesést és azonnali feljutást leszámítva – stabil tagjai voltak az élvonalnak. 2001-ben és 2005 bejutottak a Ligakupa döntőjébe, de nyerni nem tudtak. A 2014-es osztályváltást követően megragadtak a második vonalban, s a 2018-as feljutást is egy azonnali kiesés követte. Ami akkor bajnokként, az most bronzérmesként a rájátszáson keresztül jött össze a csapatnak, de a most kezdődött új szezonban ismét az élvonalban szerepelhetnek.

A klub most sem hazudtolja meg önmagát, mindössze öt játékossal erősítettek a feljutást követően. Természetesen egyikük sem töltötte még be a húszat, viszont mindannyian egy élvonalbeli együttes akadémiáját hagyták el az egyetemi ösztöndíjjal járó lehetőségért. Velük együtt a keret legidősebb tagja a 24 éves Evan Osam, aki már a hatodik idényét kezdi meg dublini színekben. A csak írekből álló gárda (négy kettős állampolgár azért akad) irányításáért az előző szezon kezdete óta Andy Myler felel. Az egykoron az egyetem akadémiájáról kikerült szakember labdarúgóként megjárta az észak-ír ligát, majd visszatérve az ír első osztályba kétszeres gólkirály lett és egy alkalommal a szezon legjobbjának is megválasztották. Edzői karrierjének kezdetén a Shamrock Rovers utánpótlásában dolgozott, majd segédedző volt, mígnem elfogadta az egyetemi klub ajánlatát. A UCD a legtöbb gólt szerző együttes volt a másodosztályban az előző idényben, ez alapozta meg a bronzérmes helyüket, majd a rájátszásban is a támadójátékuk volt a legfőbb erényük, és ezzel vívták ki a feljutást. Idén is erre alapozhatnak, bár az élvonalban már sokkal nehezebb dolguk lesz: az első fordulóban sima 3–0-s vereséget szenvedtek a két legutóbbi idény bajnokától, a Shamrock Roverstől. Igaz, nem is őket kell majd a diákoknak legyőzniük.

https://twitter.com/UCDAFC/status/1494669091042385930

A klub kisebb-nagyobb időközönként ki tud nevelni egy-egy olyan játékost, aki ha nem is közvetlenül, de eljut az angol futball magasabb szintjeire is, vagy akár egészen az ír válogatottig. A Sheffield United bekkje, Enda Stevens itt vált profivá annak idején. Az előző ír élvonalbeli idény gólkirálya, Georgie Kelly korábban az UCD-ben mutatkozott be a felnőttek közt, majd a Bohemians érintésével került januárban a League One-ban szereplő Rotherham Unitedhez. E mellett pedig az ír élvonalban jónéhány játékos elmondhatja magáról, hogy a dublini egyetemnek köszönhetően lett egyszerre profi futballista és tanult ember is, ami a játékoskarrier végeztével még nagyon sokat érhet számukra.